Herriot is, mint oly sokan egy moly esemény  kapcsán került a látókörömbe. Csodálkozom, hogy eddig kimaradt az életemből, mert népszerű, ismert író, mindegyik könyve több kiadást is megért, tehát bármikor az utamba kerülhetett volna sokévi könyvmoly pályafutásom során. Ráadásul kamaszkoromban egyenesen rá voltam kattanva a hasonló könyvekre, faltam a Durelleket, meg általában a humoros köteteket, nem is értem, Herriot művei hogyan maradhattak ki pl. a Vidám Könyvek sorozatból annak idején.

Bármennyire is szerettem annak idején Durellt, nem tartom magam egy nagy állatbarátnak, Herriot egy-egy plasztikusabb esetleírása nem is tett jót a gyomromnak, de összességében mégis nagyon jól szórakoztam. Herriot nagyon gördülékenyen ír, remek humorral, hatalmas állat- és emberszeretettel. Amikor az ember már azt hinné, hogy nem lehet újat mondani a tehenekről és gazdáikról, Herriot újabb és újabb vicces sztorival rukkol elő, és közben még meg is hatódhatunk egy-egy különösen szívmelengető (néha szívszorító) eset kapcsán. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.