Sejtettem én, hogy nem fogok csalódni a szerző ezen könyvében sem, ami tulajdonképpen az első regénye, csak megint fordított sorrendben olvasgatok, ami persze nem nagy baj, hiszen nem sorozatról van szó. Mindenesetre érdekes látni a hasonlóságokat, a többszálú szerkezet, a humorral váltakozó borzalmak úgy tűnik szorosan Foer koncepciójához tartoznak.

Az elején még azt hittem, hogy a Minden vilángol kevésbé fog tetszeni, mint a Rém hangosan. Ugyanazt a tehetséget véltem ugyan felfedezni, csak úgy tűnt elmegy valamiféle túlírt, akrobatizáló irányba, de aztán igen hamar leülepedett a dolog, és már tetszettek nagyon a régi élet leírásai is, kicsit Darvasi Virágzabálók című könyvét juttatta eszembe ez a mágikus realizmusba hajló, erotikus részeket sem nélkülöző történetmesélés. Aleksz jelenben játszódó, helytelen angolsággal megírt fejezetei viszont rögtön elbűvöltek, filmszerűen láttam magam előtt az eseményeket, mondjuk Kusturica rendezésében. Csináltak is aztán belőle filmet, még maga a szerző is szerepel benne, mindenképpen megnézendő.

Foer nagyon kemény témákhoz nyúl, voltak rettenetesen megrázó részek is, és az ilyen nekem ugye nem nagyon szokott bejönni, viszont annyira tetszik a stílusa, annyira jól ír, hogy már most várom a következő könyvét, remélem sok jó könyvvel örvendeztet még meg. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.