Sokat gondolkodtam ezen a könyvön, hogy mit is írhatnék róla, ugyanis eléggé ellentmondásos benyomások maradtak bennem. Lehetett volna kedvenc is, minden feltétel adott volt: fantáziadús mese, érdekes szereplők, egzotikus helyszínek, és mindez nagyon jó stílusban megírva. Emlékeztetett egyszerre sok mindenre, felrémlett a Szél árnyéka meg a Könnymutatványosok legendája is, végül is az utóbbival került aztán egy kategóriába atekintetben, hogy habár lenyűgözött a regény világa és biztos, hogy maradandó olvasmányélmény, valami mégis hiányzott ahhoz, hogy igazán elégedetten tegyem le a könyvet. Az eleje csodásan indult, a gróf kastélya igazi bravúr, de aztán a közepén ellaposodott (félre is tettem akkor Anne kedvéért:-), hogy végül Londonban megint egy kicsit izgalmasabb legyen. A befejezés viszont megint nem a szám íze szerint valóra sikerült, úgyhogy ha ezt mind össszeadjuk, több is hiányzik itt a tökéletességhez, mint egy hajszálnyi. Visszagondolva az maradt meg, hogy rengeteg érdekes, megkapó történetet olvashattam, valahogy számomra mégsem állt össze kerek egésszé. Ettől eltekintve érdekelne az írótól a Jégmezők című regény is, erről valahogy nem hallani annyit mint a Szalamandráról, pedig szintén ígéretesnek tűnik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.