Gyanús-e számomra, ha valakinek csupa horror könyv és effajta borzalmak szerepelnek a kedvenc könyvei között? Igen. Szívembe zárom-e az illetőt ismeretlenül is, ha vonzalmával inkább kellemes hangulatú, pozitív végkicsengésű műveket tüntet ki? Naná. Tehát igenis következtetek az illető olvasmányaiból a jellemére. Vajon mások mit látnak belőlem az olvasmányaim alapján?

Azt hiszem megmaradok örök lányregény olvasónak, optimista szemléletem, és az, hogy eddig az élet szerencsére a tenyerén hordott, arra sarkall, hogy nekem mindenképpen az a könyv jó, aminek a vége is jó, happy end függő vagyok sajnos. Ezért nagyon kevés igazán szomorú, megrendítő olvasmányom van, ha olvasok is mindenféle nyomorokról, akkor is kell a feloldozás, hogy a jó elnyerje jutalmát, a rossz meg megbűnhődjön. És ha ehhez még a könyv igényes stílusban íródott, nálam már nyert ugye van. A szórakoztató műfajokból a krimit kedvelem leginkább, és a jó humorú könyvekre is vevő vagyok.

Bármennyire is úgy tűnik ebből, hogy az olvasmányok (az én esetemben is) tükrözik az illető lelkét, azért nem árt óvatosnak lenni az ítéletekkel, sztereotípiákkal, mert annyi minden meghatározhatja egy-egy könyv kiválasztását, hogy óvakodnék bárkiről is véleményt alkotni kizárólag ez alapján.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.