Eddig távol tartottam magam Block bérgyilkosos sorozatától, annak ellenére, hogy Bernie Rhodenbarr kalandjainak nagy rajongója vagyok. Valahogy azt gondoltam egy betörő mégis csak más mint egy bérgyilkos, akiről olvasni talán már túlzás lenne az én viráglelkemnek. Aztán sok jót hallottam Kellerről, a bérgyilkosról, és nagyon hiányzott Block finoman ironikus stílusa is (a betörős történeteket már mind befaltam), ezért gondoltam teszek egy próbát ezzel a sorozattal.

Az csak a véletlen és a figyelmetlenségem műve, hogy pont az utolsót szemeltem ki kezdő darabnak, meglehetősen érdekes lesz így olvasni a többit, mert hogy lesz még folytatás a részemről, ha kronológiailag eltérő sorrendben is, az biztos. Nem tudom mennyire tipikus epizódja ez a sorozatnak, hiszen mégiscsak lezárásról van szó, arról, hogy Keller visszavonul, de az biztos, hogy ugyanazt a hangulatot, írói stílust kaptam itt is, mint az eddig Blocktól olvasott könyvekben.

Szóval Block még egy bérgyilkost is szimpatikussá, szerethetővé tud tenni, ami azért nem kis teljesítmény, így az első darab után már nem is értem, miért idegenkedtem ettől a sorozattól, hiszen nincs benne sokkal több erőszak, mint egy Bernie-történetben, ugyanakkor ugyanazok a bűbájos figurák, csipkelődő humor, ráérős atmoszféra jellemzi, mint a többi Blockot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.