Ebben a részben éreztem először (vagy talán már a másodikban is, csak magamnak sem vallottam be), hogy számomra kezd egy kicsit túlírttá válni a dolog, a katonai cselekmények leírásakor, vagy a politikai eszmefuttatások alkalmával néha elkalandozott a figyelmem. Persze a férfiak biztos ezeket a epizódokat élvezik leginkább, tőlük meg biztos azok az érzelmileg telített részek állnak távolabb, amiket én úgy élveztem, a szülői, anyai érzések, a szerelem, veszteség, gyász leírása.

Mindenesetre még mindig élveztem olvasni, és ha a téma miatt nem is lesz kedvencem a sorozat, azért ennek a résznek a vége annyira izgalmasra sikeredett, hogy most nem iktatok be semmit az utolsó rész előtt, szeretnék már a végére érni a regényfolyamnak, és nagyon várom, hogy vajon beigazolódnak-e a sejtéseim, és a várakozásomnak megfelelően fejeződik be a történet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.