Na, néha azért kiderül, hogy a molyon kívül is van élet, ehhez a regényhez legalábbis nem ott kaptam az ihletet, és mondhatom csodálkozom is erősen, hogy miért ennyire csekély az érdeklődés a mű iránt molykörökben, hiszen kapásból legalább tíz  ismerős molyt tudnék mondani, akinek szerintem tetszene.

Nekem apu ajánlotta, bent is volt rögtön a könyvtárban, úgyhogy az első adandó alkalommal sorra is kerítettem, és igen hamar el is olvastam, ez is jól mutatja mennyire lekötött a történet. Vagyis nem is igazán a történet, inkább a hangulatok. Bánk Zsuzsa líraian szívszorongató atmoszférát teremt, annyira hihetetlen számomra, hogy egy Németországban született írónő ilyen meggyőzően tud írni az 56-os forradalom utáni nagy magyar reménytelenségről, de hát ez a tehetség, kérem.

És ebből a regényből messziről süt a tehetség, nem véletlenek a díjak, amelyekkel elhalmozták. Bánk Zsuzsa mestere a tollnak, igazi igényes, mégis élvezhető szépirodalmat ír. És bár nem vagyok nagy barátja a szomorú történeteknek, élvezettel olvastam  a regényt az első szótól az utolsóig, és szívesen olvasnék még mást is a szerzőtől a jövőben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.