- Az ünnepek jól teltek, sok volt a pihenés, olvasás, netezés, filmezés, séták, találkozások, beszélgetések, és persze kaja-pia dögivel.

- Kétszer voltunk moziban: a Doktor Knock kevésbé tetszett,  mint vártam, de azért szórakoztató volt, a Tökéletes hang harmadik része meg méltó befejezése a sorozatnak. 

- Az HBOGon is néztünk pár dolgot, de nem voltak igazán emlékezetesek, a 19-es asztal is inkább csak a zenéje miatt. Viszont most állandóan ezt az Oberhofert hallgatom, életemben nem hallottam még róluk eddig, de nagyon bejön a stílusuk. A filmben partizenekarként szerepeltek, és régi számokat nyomtak eredeti feldolgozásban, pl. ezt, ezt meg ezt. A feldolgozásokat nem találom youtube-on, pedig nagyon jók, olyan szexi hangja van a pasinak! (Én Apple Music-on hallgatom őket.) De szeretnék egyszer egy ilyen bulit!

- Új sorozatot kezdtünk. Haláli, rengeteget lehet rajta röhögni!

- Elkezdődött a nyaralás tervezése is: kisebb-nagyobb sikerrel, de legalább az első kellemes, tésztavacsival egybekötött nagy beszélgetés megvolt már.

- Tegnap sikerült jó pár ígéretes könyvet zsákmányolnom a gyerekkönyvtárból, utána meg sétáltunk egy nagyot a barátnőmmel a városban a kellemes tavaszi időben. 

Ahogy a novemberi zárásban is írtam, iszonyatosan kezdődött a december, rögtön három félbehagyással:

Félbehagyások (3):

Jessie Ann Foley: Egyszerű dal

Ez nagyon várós volt, mert hát a grunge ugye a szívem egyik csücske, de sajnos nagyon nem jött be a hangulata, stílusa, úgyhogy inkább hagytam.

Lars Joachim Grimstad: Eltűnt gyerekek

Ez az elején rettenetesen tetszett, nagyon klassz volt a humora, aztán valahogy eluntam.

Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Moore-ról már írtam, hogy kezdem elveszíteni az érdeklődésemet iránta. Ez a kötet a Mocskos meló folytatása, az pedig nagyon tetszett, úgyhogy nagy reményekkel álltam neki az olvasásnak, de sajnos úgy érzem ez már nem az én világom.

A csalódások után viszont jó könyvek jöttek:

Olvasások (9):

Zsűrizésre:

Igaz Dóra: Ültetés az első bében

Végre nem unalmas, gagyi történet, hanem fordulatos, aranyos, ilyen kell a kezdő olvasóknak. Az illusztrációk szuperek, és az üzenete is hasznos. (könyvtári)

Balázs Ágnes: A beszélő kiskutya és más történetek

Ezt unokatesóm gyermekének vettem, remélem nekik is tetszett, mert nekem nagyon bejött ez a kötet: remek stílus, helyes történetek, cuki rajzok és ötletes feladatok.

Leiner Laura: Ég veled

Ez igazából Katinka egyik karácsonyi ajándéka volt, de ha őszinte akarok lenni, akkor inkább magamnak vettem, mert annyira érdekelt, meg ugye kellett a zsűrizéshez is. El is olvastam két nap alatt a szokásos kis szájhúzások közepette, de mégis végig jól szórakozva. 

Saját példányok:

Elan Mastai: Felbolydult napjaink

Ez moly-szülinapi tombolanyeremény volt, és nagyon érdekelt, úgyhogy gyorsan el is olvastam. Nem véletlenül éreztem a vonzást, nagyon jól megírt, stílusos, hangulatos és érdekes regény volt.

Nicola Yoon: A Nap is csillag

Ezt is Katinka kapta szülinapjára, és mivel az olvasási válságom miatt elsősorban az ifjúságiak vonzottak, ezt is sorra kerítettem, és nagyon jól tettem, mert roppant élvezetes, jól összerakott regény.

Stephanie Tromly: Csak a bajt hozod rám

Szintén Katinka ajándéka Mikulásra: izgalmas, vicces ifjúsági krimi, ez is jó választás volt.

Ralph Lazar - Liza Swerling: A barátság

Ezt Katinka vette valamelyik barátnőjének, de aztán inkább mást ajándékozott, és megtartotta. Nekem annyira nem jött be.

Kölcsönkapott:

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight

Ez megint egy csúcs ifjúsági, nagyon hangulatos thriller.

Fördős Zé: Megúszós kaják

Ezt meg barátnőmtől kaptam kölcsön: erős négyes. Volt benne egy-két jó ötlet, de összességében többet vártam.

Új könyvek is érkeztek:

Beszerzések (5):

Lauren Fern Watt: Egy kutya bakancslistája

Ajándékba kaptam kedves molytársamtól.

Leiner Laura: Ég veled

Katinka karácsonyi ajándéka.

A következők meg úgy kerültek a birtokomba, hogy próbáltam összeállítani a várólista-csökkentős polcomat, és nem találtam sem a sajátok, sem a könyvtáriak között sok olyat, ami nagyon vonzott volna, új megjelenések ebben a projektben meg nem játszanak, ezért felötlött bennem, hogy próbálhatnék rendelni antikvár példányokat, olyan könyveket, amik nagyon érdekelnek. Hát ennek eredménye az alábbi három kötet:

Kertész Erzsébet: Szamóca-lányok

Holly-Jane Rahlens: Vilmos herceg, Maximilian Minsky meg én

Eric Linklater: Fő az elszántság

Az utolsó idei olvasmányom képével búcsúzom: Ég veled 2017! Érdekes év volt, meglehetősen sűrű: Katinka felvételizett, felvették és megkezdte a gimnáziumot, én elkezdtem dolgozni, de el is döntöttem, hogy nem ezt akarom csinálni, és most vágom a centit, hogy mikor lesz már vége, és mikor lehetek majd újra itthon. Végre megcsináltattuk a kertet, és nagyon szép lett, sokat voltunk a Balatonon, lefordítottam egy könyvet, sokat fotóztam az Instagramra, és azt hiszem, ha leszámítjuk a stresszes szituációkat,  többnyire nagyon jól éreztem magamat.

Idén kevesebb lett a bejegyzés, mint tavaly, ez annak tudható be, hogy beszippantott a munka világa. De azt látom, hogy ha fókuszálok, jobban beosztom az időmet, azért többre is képes vagyok, úgyhogy az első félévben is igyekezni fogok, de júniustól aztán, amikor majd visszatérek a házi tűzhely őrzéséhez, a kreatív ötleteim megvalósításának szeretném szentelni az időm nagy részét, és remélem ez majd a blogon is meglátszik. Egy ideig szüneteltettem a heti jóságokat, de aztán közkívánatra visszatért ez a rovat, és újra élvezem is, úgyhogy ezt szeretném folytatni jövőre is, mint ahogy a blogajánlót is, amiből eddig kettő volt, de szeretnék jóval több ilyen bejegyzést. Rendszeresen voltak zárások és lesznek is, meg marad a tervezgetés is. Figyelni fogom továbbra is az újdonságokat, ezentúl az idegennyelvűeket is, és igyekszem többet olvasni új megjelenéseket, angolul és németül is. 

Olvasmányaimban 2017 első félévében a zsűrizendő könyvekre koncentráltam, akkor olvastam el a nagyját. Két ifjúsági volt ebből a csoportból, ami nagyon tetszett: a Szabadlábon, és A Szelek Tornya. A 2017-es zsűrizendőkből is olvastam már egy párat, és rögtön volt is két nagyon helyes: a Ludmilla megoldja és a Zsé meg a haverok.

Évek óta olyan 150 könyv körül van az olvasásaim száma, idén 139 kötetet olvastam végig, és az olvasott oldalak száma kicsivel marad alatta a 30 000 oldalnak, ami szintén évek óta ennyi szokott lenni, úgy látszik én kb. ennyire vagyok hitelesítve. Ebből nyilván sok volt a gyerekkönyv a zsűrizés miatt, de persze még mindig szívesen olvasom őket saját szórakoztatásomra is, főleg egy olvasási válságban nagyon tudnak segíteni az ifjúságiak. Így az év végére pont az ilyen könyvek miatt tért vissza az olvasási kedvem, de év közben sokszor voltak rosszabb időszakaim, nem találtam a megfelelő olvasmányokat, rekordmennyiséget, 13 kötetet hagytam félbe, és nem is volt sok igazán jó olvasmányélményem. Amik tetszettek:  A nő, aki egy évig ágyban maradt,  A nő, aki ellopta az életemet, Lesz ez még így se, Felbolydult napjaink, és egy non-fiction, A boldogság, mint versenyelőny.

Mint írtam, az ifjúságiak sok örömöt okoztak, főleg így éve vége felé, jó volt a Dash és Lily második része,  Éld az életed!,  Hová lett Audrey?,  Marina,  Suzy és a medúzák,  A Nap is csillag és a Wink, Poppy, Midnight.

Több volt a beszerzett könyv, mint tavaly, 28 darab, és ez jó, mert szerintem sokkal tudatosabbak voltak ezek a vásárlások,  úgyhogy a nagy részét el is olvastam már, és ez volt a cél. Jövőre azon igyekszem még javítani, hogy jobban érezze a radarom, hogy mit akarok igazán, és akkor talán jövő ilyenkor majd azt írhatom, hogy minden beszerzettet el is olvastam.

Összességében tehát nem volt ez egy rossz év, de az új évtől sokat várok: több tudatosságot, kevesebb stresszt, jobb olvasmányokat, több kreativitást. Nektek is azt kívánom, hogy egészségben, boldogságban, megelégedésben  teljen a 2018-as év!

- Ez még az előző heti beszámolóból maradt ki, de muszáj most ideírnom, hogy múlt hét csütörtökön voltunk a Honeybeats Symphoney-n, mert hatalmas koncert volt.

- Pénteken aztán barátnőkkel karácsonyoztunk nálunk, hamburgert rendeltünk, és jót beszélgettünk. 

- Szombaton Katinkával kettesben moziztunk, Az igazi csodát néztük meg, szuper volt.

- Vasárnap meg Starwars, az is tetszett, de a szombati film egyértelműen emlékezetesebb marad.

- Még aznap megvettük a karácsonyfát, fel is állítottuk, és hétfőn, amikor szabin voltam, fel is díszítettem. Kedden is szabin voltam, és ismét átélhettem azt az érzés, hogy milyen jó lesz majd, ha nem kell munkába járni.

- Szerdán volt a céges karácsonyi vacsi, és meg kell mondjam, nagyon kitettek magukért. Volt kaja, pia bőven, és nagyon jó hangulat.

- Jutalmat is kaptam, és az egészet átutaltam az Igazgyöngynek, mert sokszor tényleg jobb adni, mint kapni.

- Tegnap meg Tibornak is megkezdődött a szabi, ennek örömére szomszédokkal vacsiztunk a La Marédában. Isteni volt a kaja, finomak a borok, és rettenetesen sokat röhögtünk.

- Ma reggel meg a Fűszeresben ettünk villás reggelit, aztán meg sétáltunk a városban.

Volt egy-két szűk esztendő a várólista-csökkentéseim történetében, de tavaly és tavaly előtt is sikerrel jártam, és év elején még úgy éreztem nagyon jó a lista is, amit összeállítottam, úgyhogy joggal gondoltam, hogy idén is pikk-pakk elbánok ezzel a tizenkét könyvvel. Sajnos nem így történt. De lássuk, hogyan is volt sorjában:

1. Az év elején el voltam foglalva a zsűrizéssel, rengeteg könyvet olvastam ebből a célból, így az első várólista-csökkentős darab is azért került csak sorra, mert a második része idei zsűrizés volt. Nem tetszett igazán, kevés volt benne a lelkizés és a humor, és túl sok az akció. A második részét már el se olvastam, zsűrizés ide vagy oda.

2. A második könyv a listáról csak júniusban került elő, és sajnos olyannyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy félbe is hagytam, ami azért rátette a bélyegét az egész projektre, hiszen már ekkor tudtam, hogy sikertelen lesz.

3. A harmadik könyv az előzőnek a folytatása lett volna, de ebbe már bele se kezdtem. Talán túl vulgáris már nekem Moore stílusa, vagy csak meguntam, nem tudom, mindenesetre nincs kedvem mostanában tőle olvasni.

4. A csalódások ellenére folytattam tovább a projektet, mivel már a régebbi ilyen esetekben is azt mondtam magamnak, hogy nem baj, ha szabályszerűen nem tudom megcsinálni a kihívást, de a lényeg, hogy elkezdjem a kitűzött köteteket, és ha nem tetszik valamelyik, végül is azzal is csökkentem a várólistám, ha tudom, hogy azt a könyvet már sosem akarom elolvasni, mert nem érdekel. Ebben az évben a negyedik könyv is ilyen volt, azt is félbehagytam. Rettenetesen egyszerű volt a stílusa, egyszerűen nem tudtam elviselni.

5. Az   ötödik viszont végre tetszett: hangulatos, vicces és izgalmas ifjúsági krimi volt.

6. Nem sok idő telt el, és júliusban már olvastam is a hatodikat ami még jobban tetszett, szerintem az év egyik kedvence lesz. Ez is egy nagyon jó kis ifjúsági darab.

7. Aztán szeptemberben jött újra egy félbehagyás, ami azért volt különösen rossz élmény, mert már régen akartam olvasni Dragomántól, és az elején nagyon tetszett is a könyv, de valahogy közben teljesen elveszítettem az érdeklődésemet.

És eddig tart az idei várólista-csökkentés története, mert a maradék köteteket már ki se vettem a könyvtárból, bele se kezdtem egyikbe se, mert egyikhez se volt kedvem. Viszont abból a szempontból nem vagyok elkeseredve, hogy ha végignézem az idei olvasásaimat, sok olyan van, ami nem volt ugyan rajta a listámon, de már régóta el akartam olvasni, ráadásul még nagyon tetszett is. De ezekről majd egy következő bejegyzésben írok. Most még csak annyit, hogy jövőre is csökkentek várólistát, és nagy reményeket fűzök hozzá, mert szerintem sok év óta az egyik legjobb listát sikerült összehoznom. Ha pedig ti is kedvet éreztek egy ilyen kihíváshoz, itt jelentkezhettek. 

És akkor jöjjön még pár ötlet az utolsó nekibuzdulásra. Ha van még akit elfelejtettünk, vagy nem volt ötletünk,  időnk ajándékot venni egyik felnőtt rokonunknak, barátunknak, üzletfelünknek, ezeket a köteteket ajánlom még gyorsan a figyelmetekbe.

R. J. Placio: Az igazi csoda

Elsőnek itt van mindjárt egy olyan könyv, ami pár éve még gyermek és ifjúsági címke alatt jelent meg, az ahhoz illő borítóval, most pedig film készült belőle, és ennek örömére kiadták újra filmes borítóval, és valahogy az az érzésem, hogy felnőtteknek akarják eladni. És milyen jól teszik! Ez tényleg egy örökbecsű történet, fontos dolgokat tanít minden korosztálynak, és igazán remek olvasmány nem csak így karácsonykor. 

Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Rendkívül érdekes ötlet a New York Kávéházat megtenni egy horror történet színhelyének, főszerepekben irodalmunk nagyjaival, és mindezt képregényben és humorosan. Nem csoda, hogy Csepella Olivér kötete már a megjelenés előtt szinte kultkönyv lett, sokan várták remegve, hogy végre olvashassák, és szerintem nyitott, a jó értelemben vett kultúrsznob ismerőseink és családtagjaink is rajongani fognak érte. 

John Grisham: Camino sziget

Nem olvastam még Grishamtől, csak a könyveiből készült filmeket láttam még a kilencvenes években, amelyek tetszettek ugyan, mégis hosszú évekig nem éreztem késztetést, hogy egy könyvét is a kezembe vegyem. Ez a kötet viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet a címlapjával és a történetével, a könyvekkel és a mesebeli szigettel, úgyhogy úgy gondoltam helye van itt az ajánlóban, hátha más is szereti a jól megírt, hangulatos, titkokkal teli regényeket. 

Jorge Cham - Daniel Whiteson: Halványlila gőzünk sincs

Hoztam egy vicces, tudományos ismeretterjesztőt is, mert szerintem ez is olyan, amit sokan szívesen kapnának ajándékba. A szerzőpáros az univerzum titkait osztja meg velünk közérthetően és roppant szórakoztatóan, szép kivitelben, rajzokkal és keménytáblával. A kötet nem csak tudományos érdeklődésűeknek ajánlható, hanem azoknak is, akik szeretnek minél szerteágazóbb műveltségre szert tenni, minél szórakoztatóbban.

Charles Dickens: Karácsonyi történetek

A végére pedig itt egy klasszikus, amivel szintén nem lőhetünk mellé szerintem: ez is keménytáblás, gyönyörű, és korabeli illusztrációk díszítik. Ami meg a tartalmat illeti, a Karácsonyi ének elévülhetetlenül zseniális, és vélhetően a többi, ebben a kötetben megtalálható elbeszélés sem rossz. 

Mert azért a tinik is örülnek még a könyvnek, legalábbis nálunk ez a tapasztalat, ráadásul nagyon jó kis ifjúsági darabokkal találkoztam az utóbbi időben, volt miből válogatni:

Ali Benjamin: Suzy és a medúzák

Ez egy tökéletesen összerakott kis könyv: nagyon jó történet, kiváló stílus, szuper a medúzás körítés is. Egy csomó rétege van, szerteágazó mondanivalója, minden kis szelete remekbe szabott, és ezáltal letehetetlenül olvasmányos és érdekes. A főszereplő életkora miatt inkább felső tagozatosoknak érdemes ajándékozni, de tipikusan az a könyv, ami minden korosztálynak élvezetes, még a felnőtteknek is.  A borítója meg gyönyörű.

Nicola Yoon: A nap is csillag

Hasonlóan összetett könyv ez is, mint az előző. Egyrészt egy roppant édes történet, aranyos tiniromantika, ugyanakkor meg nagyon komoly dolgokat is feszeget, mint a bevándorlás kérdése, szülők-gyerekek-testvérek kapcsolata, pályaválasztás. És mindez rendkívül jó stílusban, élvezetesen, olvasmányosan, igényesen, kis információmorzsákkal, kitérőkkel kiegészítve. A megjelenése is nagyon esztétikus. Ezt már inkább gimiseknek ajánlom.

April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight

Ez egy tavalyi megjelenés, de pont most olvastam, és annyira tetszett, hogy mindenképpen meg kell említenem. Romantikus tini-thriller óriási hangulattal, olyan kis kellemesen borzongató, mint a Pretty Little Liars, úgyhogy ez esetben nem hazudik a fülszöveg, aki azt szerette (és ki ne szerette volna), ezt is szeretni fogja, én vagyok rá az élő példa.

Jennifer Niven: Veled teljes a világ

Nivennek már az előző könyve is felkeltette az érdeklődésemet, de féltem, hogy túl letargikus lesz, úgyhogy még nem mertem elolvasni. Ez nem tűnik annyira szomorúnak, viszont kellően meredek témákhoz nyúl ahhoz, hogy érdekes legyen. Szerintem a mély érzésű, filozofálásra hajlamos tiniknek ajánlható.

Leiner Laura: Ég veled

És végül jöjjön egy magyar szerző,  a hazai ifjúsági könyvek koronázatlan királynőjének új kötetete, amely ráadásul újra egy sorozat része. Mindig találok kivetnivalót Leiner Laura műveiben, de mégis majdnem mindig elolvasom őket, most ez a történet is valami elemi erővel kezdett vonzani. Nagyon tetszik a borító, ígéretes a téma, és bár egyelőre nyilván csak a hardcore Leiner Laura rajongók olvasták (mondjuk ők jó csomóan), de csupa öt csillagos értékelést kapott a Molyon. Az biztos, hogy ajándékként nem lőhetük mellé vele, mert nem ismerek olyan tinit, aki ne olvasná szívesen az írónő könyveit, még ha kicsit fanyalog is néha, mint én.

- Pénteken kicsit izgultam a második szülői előtt, mert az elsőre Tibor is elkísért, plusz zuhogott is az eső, meg nehéz volt parkolóhelyet találni, de aztán kellemes meleg és családias hangulat fogadott az iskolában, és kiderült, hogy még egy anyukát ismerek régről, úgyhogy lassan már az az érzésem, mint a régi osztálynál, hogy csupa-csupa ismerőssel vagyok körülvéve. Aztán hazafelé még vettem kínai kaját, otthon pedig elterpeszkedtünk  a kanapén és ettünk-ittunk, sorozatot néztünk. 

- Szombaton csodálatos napsütésre ébredtünk, ami arra is jó volt, hogy végezzünk egy kis kerti munkát, este meg barátokkal bementünk a karácsonyi vásárba, megnéztük a Fool Moont, hamburgert ettünk a Westyben, utána meg még nálunk társasoztunk.

- Random zenetévé-nézegetés közben találtam ezt a számot, egyszerűen imádom!

-  Sikerült megszereznem a Lidl szakácskönyvet, jó, mint minden évben.

- Összeállítottam a polcom a várólista-csökkentésre: először úgy éreztem, hogy nem is csinálom meg többet ezt a kihívást, mert megint nem érdekelt úgy igazán semmi, de aztán arra gondoltam, hogy lehet, hogy az a baj, hogy csak az itthoni és a könyvtári könyvek között válogatok, és mi lenne, ha beszereznék egy-két kötetet, ami régóta érdekel. És láss csodát, több mindent is meg tudtam rendelni antikvár példányban a Libritől, úgyhogy most nagy izgalommal várom, hogy megjöjjenek, és hogy elkezdhesssem a projektet.

- Egyre több a karácsonyi fény a városban, az utcában, szeretek így hazajönni este.

- Katinkával sikerült összehozni egy SKAM-maratont, és befejeztük a második évadot.

- Nagyon kis cuki ez a könyv, amit most olvasok. 

A karácsonyi ajándéknak ajánlott gyerekkönyvek sorát ezúttal a kisiskolásoknak szóló kötetekkel folytatom:

Lovranits Júlia Villő: A tündérkapu titka

A szerző már az első meseregényével bizonyította számomra, hogy nagyon jól érti a dolgát, azzal a könyvvel a legnagyobb bajom csak az volt, hogy a külcsín szerintem nem volt elég méltó a belbecshez. Szerencsére ennél a kötetnél most ebből a szempontból sincs hiányérzetem, a már a gyerekkönyves ajánló első részében többször emlegetett Szimonidesz Hajnalka az illusztrátor, és keménytáblás borítót is kapott a könyv. A történet pedig a már megszokott tündéres, mesés, ugyanakkor a való világ is megjelenik benne, csakúgy, mint az írónő előző kötetében. 

Gimesi Dóra: A macskaherceg kilencedik élete

Gimesi Dóra is letett már az asztalra egy kötetet, amely nagy élmény volt számomra, úgyhogy nagy a várakozásom ezzel az új könyvével szemben is, különösen azért, mert annyira nekem valónak tűnik a fülszövege alapján. Az illusztrátor meg ismét egy kedvenc, Szegedi Katalin, úgyhogy egy tüneményes, varázslatos, bűbájos és nosztalgikus kötetre számítok minden vonatkozásban. 

Roland Chambers: Nelli és a tengeri kaland

 Nelli egy helyes, vörös hajú kislány, aki rendkívül izgalmas és egyben szürreális kalandokba keveredik, miközben hűséges teknőcével, Kolumbusszal rég eltűnt apukája keresésére indul. A kötetet Ella Okstad vidám rajzai díszítik, csakúgy mint a sorozat második részét, amely még csak angolul jelent meg, és amelyben Nelli a változatosság kedvéért eltűnt anyukája nyomába ered. A kislányról, a történet abszurditásáról, az eredeti illusztrációkról nekem Ottolina jutott eszembe, aki sajnos magyarul csak egy részt ért meg. Remélem Nelli nem jut az ő sorsára. (Adjunk tippeket a kiadóknak című rovatunkat olvashattátok.)

Michelle Cuevas: Egy képzeletbeli barát kalandjai

Nekem nem volt képzeletbeli barátom, mégis vagy pont ezért nagyon szeretem az ilyen jellegű történeteket. Tetszett Matthew Dicks regénye is, de az egy kicsit nagyobbaknak való, és melankolikusabb is, mint ez kötet, amit a címlap és a fülszöveg alapján  inkább jobbára viccesnek sejtek. A honlapja alapján nagyon szimpatikus amerikai szerzőnő több könyvet is írt már, én azokat is szívesen olvasnám. (Újabb tipp a kiadóknak.)

Lucy Strange: A fülemüle erdő titka

És a végére jöjjön egy meglehetősen misztikus és egyben nagyon vonzó regény, amely a huszadik század elejének Angliájában játszódik egy titokzatos házban, amit egy titokzatos erdő vesz körül, főszerepben egy magányos kislánnyal. Ugye nem csak én vagyok, akinek erről valahogy felrémlik Burnett régi klasszikusa, amely egyben az egyik legkedvesebb könyvem gyerekkoromból? Tanakodtam, hogy melyik ajánlóba rakjam, ebbe vagy a nemsokára következő ifjúságiba, de pont A titkos kerttel való hasonlósága miatt, úgy döntöttem, hogy szerintem egy negyedik-ötödikesnek már ajánlható.

Az ajándék ötletek sora folytatódik. A gyerekkönyves részt két bejegyzésre osztottam, az elsőben az egészen kicsiknek, tipegőknek, óvodásoknak szeretnék egy-két kötetet ajánlani:

Gróh Ilona (szerk.): Cifra palota

A Ringató-lapozók a népszerű módszer új, legkisebbeknek készült sorozata. A kötetekbe Gróh Ilona, a módszer megalkotója válogatott a legismertebb gyerekdalokból. Az eddig megjelent négy kötetből az első kettőt Szepesi Szűcs Barbara, a második kettőt pedig Szimonidesz Hajnalka rajzai díszítik. A Cifra palota a negyedik kötet, és nekem így borító alapján ez tetszik a legjobban, meg egyébként is imádom Szimonidesz Hajnalka illusztrációit, ezért ezt a kötetet választottam az ajánlóba, de biztosan mindegyik könyv jó válogatás, és kedves ajándék lehet.

Maros Krisztina - Szabó T. Anna: Milyen színű a boldogság?

Ha már esztétikus borító és kedvelt illusztrátor, akkor jöjjön ez az eredetileg csak képeskönyvnek készült kötet, amely a csendes könyvek versenyében(Silent Book Contest) döntősként szerepelt. Most kiegészült Szabó T. Anna versével, amely szépen kíséri a képeket, de aki kedvet érez hozzá, maga is mesélhet a színpompás, izgalmas rajzok alapján. 

Boldizsár Ildikó - Frakasházi Réka: Igazi karácsony

Egy ilyen címmel pedig hogyan is maradhatna ki könyv a karácsonyi ajánlóból, pláne hogy CD is van hozzá, az illusztrációkat szintén Szimonidesz Hajnalka készítette, és egy vak kislányról szól a szívmelengető történet. Az meg már csak hab a tortán, hogy egyben jót is teszünk, ha megvásároljuk ezt az igényes kötetet, hiszen a bevételből a kiadó a KórházSuli programot támogatja. 

Boldizsár Ildikó: Holle Anyó birodalma

Boldizsár Ildikó most nagyon belehúzott a karácsonyi szezonba, mert szerintem ez a könyve is kihagyhatatlan:  téli, hóeséses történet, a legkedvesebb Grimm mesém, és ráadásul Szegedi Katalin illusztrálta, aki meg örök kedvenc. 

Pásztohy Panka: Pesti mese

És a végére még egy kedves képeskönyv egyszerű történetekkel a nagymamánál töltött nyárról, Budapest szépségeiről. A szerző szintén kedvenc, és nagyon esztétikusak, vonzóak ezek a fekete-fehér rajzok a kis pirossal.

Úgy döntöttem, most írok egy-két bejegyzést ajándékötletekkel, hátha valakinek még tudok segíteni így az utolsó pillanatban,

Először lássuk a szakácskönyveket, mert szerintem ez az egyik legtutibb karácsonyi ajándék, hiszen enni mindenki szeret, és szerencsére sütni-főzni is egyre többen:

Fördős Zé: Megúszós kaják

Nagyon szimpatikus a fülszövegben leírt hozzállás, miszerint nem attól lesz klassz egy fogás, hogy órákat robotolunk miatta a konyhában vagy egzotikus hozzávalók után kajtatunk napokig (na, így főz a férjem), hanem egyszerűen, de praktikusan azaz "megúszósan" is csodás lehet a végeredmény (na, így főzök én). Mivel ezt a könyvet nekem írták, én szívesen látnám a fa alatt, de gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Sokan vagyunk, akik szeretünk finomakat főzni szeretteinknek, vagy vendégül látni barátainkat, de ugyanakkor sok minden mást is szeretünk csinálni, ezért kedveljük a könnyen megvalósítható, mégis ízletes, érdekes fogásokat.

Bereznay Tamás: Egyserpenyős receptek

Úgy látszik hazánk férfi séfjei rámentek az egyszerűségre, mert nekem ez a könyv kísértetiesen rímel az előző kötetre, nem is tudom hamarjában melyiknek örülnék jobban. Imádom a serpenyős kajákat, és kíváncsi lennék arra, mit lehet még ebből a műfajból kihozni. Bereznayban meg egyébként is bízom, eddig minden könyve tetszett, úgyhogy azt gondolom, ezt a témát is biztos a szokott hozzáértéssel, profizmussal dolgozta fel.

Szulák Andrea: Jutalomfalatok

A művésznő zenei stílusa nem áll hozzám különösebben közel, de emberileg szimpatikus, ezért kíváncsi lettem erre a sztorikkal tarkított szakácskönyvére. A kötet koncepciója engem Hegyi Barbara ilyen jellegű könyveire emlékeztet, és mivel azokat nagy élvezettel olvastam, szerintem ez is tetszene. A receptek itt is hangsúlyozottan egyszerűek, úgyhogy beleillik az előző két kötet által képviselt tematikába, úgy látszik tényleg van erre igény a piacon.

Havas Dóra: Álmaim cukrászdája

És akkor még egy kötet, ami beleillik a "gyorsan  valami finomat" vonalba, a Lila füge blog írójának új szakácskönyve, amely az azonos című tévéműsor receptjeit tartalmazza. A Havas Dórától megszokott könnyen követhető receptleírásokat személyes történetek és hangulatos képek kísérik. Én mondjuk pont Dóra "közvetlen" stílusáért nem annyira vagyok oda, de sokan szeretik, úgyhogy biztos van olyan ismerősünk, rokonunk, aki örülne ennek a kötetnek, és a könnyen elkészíthető sütik receptjeinek.

Borbás Marcsi: Édes békeidők

És ha már süti, akkor végül nézzük Borbás Marcsi hagyományos édességek receptjeit tartalmazó könyvét. Na, ez már nem az a gyorsan és könnyen elkészíthető kategória zaklatott, időhiánnyal küzdő háziasszonyoknak, hanem inkább azoknak való, akik igazi konyhatündérekké szeretnének válni. Bár én a magam részéről nem hiszem, hogy valaha is olyan leszek, mint a nagyanyám, aki csodálatos krémes, habos sütikölteményeket sütött vasárnaponként, de az biztos, hogy szívesen nosztalgiáznék  egy ilyen könyvet lapozgatva.

- Pénteken az egyik kedves kolléganőm, akinek már többször segítettem (jó tett helyébe, jót várj!) kettő óra magasságában közölte, hogy menjek csak nyugodtan haza, ő majd tartja a frontot. Isteni volt napsütésben kilépni a kapun, és tudni, hogy egy csomó időm van még mindenféle jóságokra. 

- Szombaton Katinka fellépett a zenekarral a  Kálvária iskola családi napján. Mi is elmentünk megnézni, de amíg próbáltak, előtte még sétáltunk egyet a Nádorváros kis utcáin, és a deres kertekkel, régi villákkal olyan békebeli volt a délelőtt. Aztán ez a kellemes hangulat fogadott az iskolában is, volt kávé, süti, ismerősök és jó zene.

- Délután lezavartunk egy tescós vásárlást is, szerencsére gyorsan ment, nem voltak sokan, és szereztem megint sós-karamella krémet, ami nélkül lassan már élni se tudok.

- Vasárnap templom, bensőséges adventi hangulat, szép énekek, aztán meg  Árkád, hatékony ajándékbeszerzés, aztán döner és pihi.

- Kedves volt szomszédasszonyom hozott finom szörpöket. 

- Megvettük a bérletet a Strand-fesztiválra, és a Voltra is egy napijegyet, hogy megnézhessük a Depeche Mode-ot.

- Három félbehagyás után végre egy könyv, amit ismét nagy élvezettel olvasok. Izgalmas történet, ragyogó stílus.

Valami olvasói válságom van, vagy mi, mert hiába tetszik meg valami, teszem fel nagy lelkesedéssel mindenféle polcokra, aztán vagy kézbe se veszem, mert már nem érdekel, vagy elkezdem, de abbahagyom. Az őszi polcról pl. egyet sem olvastam el. Egyet elkezdtem, de nem jött be, pedig nagyon érdekelt előtte, egy nem volt bent a könyvtárban, amikor kivettem volna, egy meg itt van már az éjjeliszekrényemen, de nem tudom lesz-e hozzá kedvem. És ennyi. 

De azért panaszra nincs okom, mert a be nem tervezett olvasmányok között azért volt egy-két nagyon jó fogás. Régen várólistán volt, és most nagyon tetszett pl. ez, ez, ez és ez, és volt egy-két nagyon emlékezetes darab a zsűrizettek között is, mint pl. ez és ez.

De a remény hal meg utoljára, hogy talán tervezetten is tudok jó könyveket találni, úgyhogy itt a téli polc, amelyen szerepel két könyvtári, (Komolyan szörnyű érzés volt, ahogy pörgettem a Molyon a több, mint 500 kötetet számláló könyvtári polcomat, és egyszerűen semmi nem keltette fel az érdeklődésemet.), egy saját, a Backmant, az LMM-et  és Leiner Laura új kötetét pedig be fogom szerezni januárban, ha csak addig meg nem lep velük valaki. ;-) Szóval meglehetősen óvatos duhaj vagyok most, úgyhogy remélem ezt a pár könyvet már sikerül elolvasnom, mert kell egy kis sikerélmény. 

A hónap kedvence:

Sue Towsend: A nő, aki egy évig ágyban maradt

Végre megint egy olyan könyv, ami annyira tetszett, hogy alig vártam már, hogy mikor olvashatom tovább. Keserédes, néha hangosan röhögsz, néha összeszorul a torkod, és mélyen elgondolkodsz. Hatalmas szatíra, rettentő fontos kérdésekről, zseniálisan szórakoztatóan.

 Beszerzések (5):

Tesómtól kaptam névnapomra:

Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban

A moly-szülinapi tombolán nyertem:

Lente Gábor: Vízilónaptej és más történetek kémiából

Julie Orringer: Láthatatlan híd

Elan Mastai: Felbolydult napjaink

Natasha Corrett-Vicky Edgson: Csábítóan egészséges

Olvasások (10):

Miklya Luzsányi Mónika: Időutazás a királyok és próféták korába

- Életemben először voltam Moly-szülinapon és minden szuper volt. Élményeimről itt olvashattok.

- Anyuék is itt voltak hétvégén, volt Black Fridayozás, aztán azt követő punnyadás. A Fekete Péntek egyébként nagyon jól sikerült: sokkal kevesebben voltak az Árkádban, mint arra számítottam, kis szerencsével jó parkolóhelyet is találtunk, vettem egy sötétkék alkalmi ruhát, és még a neten is rendeltem egy szuper jó karácsonyi ajándékot Katinkának nagy engedménnyel. A Vapiano-ban meg most először ettem pizzát (eddig majdnem mindig ugyanazt a tésztát választottam), és nagyon ízlett. 

- A névnapom is jól telt, sokan, sokféleképpen megköszöntöttek, de a legszebb az volt, amikor az egyik kislány, aki virágot hozott, azt mondta, hogy a három ilyen nevű tanárnője közül csak nekem hozott. 

- Leesett az első hó, és ilyenkor azért szép tud lenni nagyon a tél. 

- Amit még nagyon szeretek ebben az időszakban, hogy jól esnek a kicsit nehezebb,  melengető ételek is, a héten pl. volt hurka-kolbász és csülkös bableves is. 

- Lassan jönnek a jegyek a Strandfesztiválra, és erről eszembe jutott egy-két tavalyi élmény, többek között ez a szám is, valami frenetikus volt élőben, de most is a végtelenségig tudnám hallgatni. Erre takarítottam, újra és újra lejátszva, pedig nem mondhatnám, hogy egy motivációs jellegű darab. Viszont ilyenkor karácsony előtt szívesen beburkolódzom az ilyen lassúbb, elgondolkodtatóbb dalokba. 

- Szombaton munkanap volt nálunk az iskolában, és tök szerencsém volt, mert elvileg kettőig kellett volna ügyeletet tartani, de az én gyerekeim elfogytak egyre. Tegnap meg a fogadóóra miatt volt kavarodás, nem jött az ügyeletes, de mivel nekem meg tanítványom jött itthonra, Edit bevállalta, hogy marad. Ő egyébként egy csodálatos kolléganő, helyes, kedves, jó kedélyű, és még a régi gárdából való, vagyis nagyjából fát lehet vágni a hátán. Imádom, és viszek is ma valami meglepit neki a suliba hálából!

- Vasárnap délután családi név- és szülinapozást tartottunk mindenféle finomsággal A legjobb volt a lassan sült oldalas, amit a sógornőmék hoztak.

- Tibor kitalálta, hogy próbáljuk ki az HBO GO-t, és kezdjük el nézni a Terápiát. Néha kicsit unalmas, és Laura alakja rettenetesen idegesít, de valahogy azért rá lehet kattani, különösen sötét, hideg estéken.

- Katinka vette ezt a karamellás sampont, valami isteni az illata.

- Kipróbáltam a Danone Oikos Fondüt narancsos változatban: nagyon ízlett, úgyhogy veszek még, és jöhetnek a további ízek is.

- Megint olyan könyvet olvasok, aminek minden szava arany, és alig várom, hogy újra kézbe vehessem. Imádom ezt az érzést!

- A Glamour-napok jó tapasztalatai alapján haladó kuponozóként beneveztem a Joy ilyen jellegű dzsemborijába is, és egy tök jó kis bakanccsal gazdagodtam, illetve egy csomó ajándékot tudtam venni a rokon gyerekeknek a játékboltban. 

- Megnéztük az Orient expresszt, és bár kissé csalódás volt, de azért volt benne egy-két jó jelenet és szép felvétel, meg persze azért Agatha Christie-t nézni moziban sajnos manapság kurriózum számba megy, úgyhogy meg kell becsülni, még ha nem is tökéletes.

- Ami viszont még mindig tökéletes, az a Platán. Nagyon jót ettünk ismét, és Tata is szép minden évszakban.

- Vasárnap este átjött egy kedves volt osztálytársam, aki megvette a régi lakásunkat, így most a közelünkben lakik, és boroztunk egy kicsit, meg megbeszéltük, hogy kivel, mi van. 

- Jók ezek a borongós idők: szeretek ilyenkor lámpafénynél üldögélni bent a melegben, könyvvel és teával, de még az iskolában is egészen lenyugszanak ilyenkor sokszor a gyerekek, és ha kevesen maradunk a nap vége felé, jókat lehet beszélgetni velük. És arra is rájöttem, hogy ha jó melegen fel vagyok öltözve, a csípős időt is kedvelem, igazuk van a svédeknek, hogy nincs rossz idő, csak rossz öltözet. De persze az ilyen szép napsütéses reggeleknek is nagyon tudok örülni.

Sokkal rendszeresebb (mondjuk havi) rovatot szerettem volna a blogajánlóból (talán júniustól, ha jobban ráérek, majd meg tud valósulni), ám sajnos hónapoknak kellett eltelniük, hogy újra időt tudjak szakítani arra, hogy igazán elmerüljek egy blog sokéves termésében. De ami késik, nem múlik, úgyhogy itt a második blogajánlóm, amelynek alanyául Hintafa blogját választottam, amit  két kisfiú anyukája ír, aki rengeteg ötletet ad arra, hogy mit olvassunk gyerekeinknek, milyen társasjátékot játsszunk velük, vagy éppen milyen kézműves tevékenységgel köthetjük le őket. A blog első bejegyzése 2015. márciusában született, és itt olvashatunk arról, hogy hogyan is jött az ötlet.

Én természetesen Ibolya könyves tartalmaira figyeltem fel először, hiszen rengeteg gyerekkönyvről ír, köztük sok újdonságról is, és a gyermekei életkorából adódóan nagyon változatos a paletta, találunk ajánlót kicsiknek, közepeseknek és nagyoknak is. Sőt szülőknek szóló fontos olvasmányokra is felhívja a figyelmünket. Hogy minél könnyebb legyen a döntés, előzékenyen még különböző bevásárlólistákat is készít olvasóinak, illetve életkori ajánlásokat is találhatunk a bejegyzések végén.

A másik terület, amelyről Ibolya szívesen ír, azok a társasjátékok. Itt is hatalmas a választék, nagyon részletesek a leírások, és számtalan számomra teljesen ismeretlen, de rendkívül vonzó játékkal találkoztam már az oldalakon. Természetesen ebben a témában is találunk tematikus, listaszerű bejegyzéseket is, és nem maradhatnak el az életkor szerinti besorolások sem.

A harmadik a blog témái közül a barkácsötletek szekciója, amely nekem, mivel nem vagyok egy ügyes kezű típus, a legkevésbé volt érdekes elsőre, de aztán most, hogy jobban körülnéztem az ilyen bejegyzések között, egészen belelkesedtem, hogy talán még a kézműveskedés ellen beoltottak is találnak maguknak ötletet, és elkészíthetik mindjárt például a csillagot, amely nekem már Hintafa jelképévé vált, mivel ez a profilképe a Molyon is.

A fent említett három, rendszeresen megjelenő tematika mellett pedig mindig van valami profilba illő, de mégis meglepően más, így volt már szó tabletről és diafilmről is, vagy éppen arra ad ötleteket Ibolya, hogy hogyan tudunk bizonyos készségeket, iskolában tanult dolgokat a mindennapokban játékosan gyakorolni.

Ami pedig minden bejegyzésből átjön, és igazán élvezetessé teszi a blogot, az Ibolya kedves lénye, szimpatikus hozzáállása az élethez, a gyerekneveléshez. Szerintem érdemes nála szétnézni, és tanulni tőle.

- Pénteken megtudtam, hogy lehet már kapni a dm-es lifebookot, amit eddig minden évben megvettem, de idén 200 pont kell hozzá, és nekem csak 165 volt. De kitaláltam, hogy gyorsan elszaladok a dm-be, veszek ezt azt, ami úgyis kell majd, és összeszedem a hiányzó 35 pontot. Ez meg is történt, vettem pl. a szokásos karácsonyi sütikből egy-két csomaggal, de a pontokat csak 24 óra múlva írták jóvá, úgyhogy végül csak vasárnap lett meg a lifebookom, de lényeg, hogy megvan.

- Ha már elmentem a városba dm-ezni péntek délután, beszaladtam az OBI-ba is árvácskáért, és volt mikulásvirág meg karácsonyi kaktusz is. Mindez pedig hihetetlenül olcsón: egy rakat virágért fizettem pár ezer forintot.

- Este meg még spontán megnéztük a Budapest Noirt a moziban. Jó kis film volt, jobban tetszett, mint a könyv.

- Szombat este vendégek voltak:  kajailag egyszerűre vettem a figurát, és tésztát csináltam  kétféle szósszal, de nagyon ízlett nekik, úgyhogy megint rá kellett jönnöm, hogy néha a legegyszerűbb a legjobb. Desszertnek meg fagyi, az tényleg a legegyszerűbb, és mindig bejön.

- Új sorozatot kezdtünk Katinkával: nagyon kis szórkakoztató, és az különösen tetszik, hogy rövidek  a részek.

- Nagyon jól haladok a könyvtári könyvekkel (jövő héten újra megyek :-)), és volt közöttük egy-két nagyon kellemes darab, pl. ez meg ezek. 

- Füredi hosszú hétvége: ebéd a Nem Kacsában, Jókai villa, séta, és persze szauna, fürdés meg kaja-pia kifulladásig. Egy hetet is tudtam volna maradni. A legjobban az olyan pillanatokat élvezem ilyenkor, amikor kint úgy tombol a vihar, hogy már Tihanyt se látni,  te meg csak ülsz a meleg vízben, és tudod, hogy nincs más dolgod, csak hogy lazíts.

- Tele a kert, a környék madarakkal. A szeretett varjak mellett ma reggel pl. három gyönyörű kis cinkét figyeltem a konyhaablakból.

- Sok tanítványom jönni akart a szünetben, és ez jó volt, mert amellett, hogy pénzt kerestem, éreztem, hogy szükség van rám, és hogy nem fogok akkor sem unatkozni, ha már nem dolgozom az iskolában. 

- Szépen nyugisan, határidőre meg tudtam csinálni a MolyMazsolázót, és ez megint arra volt jó, hogy érezzem újra, milyen az, amikor nem kell munkába sietni, és mennyivel gördülékenyebb olyankor az élet. 

- Jókat kertészkedtünk is a jó időnek meg a szünetnek köszönhetően, összeszedtük a leveleket, és csodálkozva tapasztaltam, hogy milyen szépen virágzik még mindig a levendula, és milyen jó az illata.

- Random testvajvásárlás: imádom őket.

Beszerzések (1):

Jo Nesbø: The Thirst

Ezt természetesen Tibornak, most hogy itt a Hóember a mozikban, rájött, hogy ezt még nem olvasta.

Olvasások (9):

P.D. James: Az ember gyermeke

Úgy látszik alábbhagyott a rajongásom, vagy csak túlzásba vittem az írónő könyveinek olvasását, mert egyre jobban untat. Pedig gyönyörűen ír, és ez is egy jófajta disztopia lehetne, de egy idő után túl lassú, túl nyomasztó.

Anne Barnes: Önbizalom

Ezt azért vettem ki a könyvtárból, mert olyan hívógató volt ez a borító, és mert Katinkára ráfér az önbizalom növelése (meg persze én sem vagyok egy önbizalomtól duzzadó típus). De sajnos ebben a bonyolult problémában nem nagyon tudott segíteni ez a könyvecske: csak egy szépen megcsinált idézet- és ötletgyűjtemény.

Moritz Netenjakob: Macho Man

Hangosan nevetős könyv a férfi-női szerepekről, a különböző kultúrák ütközéséről. Nálunk nem lenne piacképes, és nem csak a túl sok német kulturális utalás miatt, hanem azért sem, mert rendkívül szimpatikusnak írja le a bavándorlókat, akik mások ugyan, mint mi, de attól még nagyon rendesek. (Saját példány volt, egy kedves tanítványomtól kaptam még régebben.)

Ezeket zsűrizésre olvastam, a legtöbbet könyvtárból:

Kertész Edina: Dodó nyomozó és az eltűnt feltaláló

Már a sorozat előző része is tetszett, és ez sem okozott csalódást:  izgalmas, vicces, gördülékeny. Nagyon jól felépített, abszurd világ, remek stílus.

Csapody Kinga: Türelmesek lettünk

Nem volt annyira meggyőző, mint az előző rész, de ettől függetlenül van létjogosultsága az ilyen kis hétköznapi szituációkat elmesélő könyvecskéknek, ebben pedig igényes a szöveg, helyesek a rajzok, és nem is annyira szájbarágós. (bolti olvasás volt)

Menyhért Anna: Rubinbogyózselé

Helyes történet, de nem túl eredeti, nyelvileg is eléggé egyszerű. Kár, mert nagyon szép kötet, és nagyon jó a cím is, valami sokkal nagyobb durranást vártam.

Kolozsi László: Apufa

Na, itt meg a képek nem tetszettek annyira, de a szöveg mindent visz. A legszebb könyv a gyászról, amit ebben a kategóriában eddig olvastam.

Fodor Veronika: Egy kiállítás képei

Ebben megint gyönyörűek az illusztrációk, a nyelvezet is szép, hangulatos, de a történetek sajnos elég unalmasak, és nem is gyerekeknek valók.

Varga Bálint: Zsé meg a haverok

Helyes, vicces, nyári hangulatú. Olyan dumák vannak benne, hogy sokszor hangosan nevettem, és irtó aranyos ez a kis csapat, meg nagyon vonzó a falusi hangulat. 

Félbehagyások (2):

P.D. James: Ártatlan vér

Nyomasztó volt és elég beteg, de azért bírtam a feléig, mert kíváncsi voltam, ám amikor látszott, hogy nem lesz már itt semmi izgalom, elengedtem.

Julian Fellowes: Belgravia

Ez nagyon érdekelt, azért is vettem meg anyósomnak, de pár oldal után éreztem, hogy nem nekem való. Sem a kor, sem a stílus, sem a történet nem jött be.

- Szombaton Katinkának diáknapja volt, mi meg Tiborral végre el tudtunk menni, hogy cipőt vásároljunk neki. Kellett egy feket ünnepi, meg egy munkábajárós. Mindkettőt egész hamar, egész jó áron megtaláltuk, úgyhogy ennek örömére megebédeltünk a  La Marédában. Én kacsát ettem kéksajtos szilvával és schupfnudlival, valami isteni volt. Beszereztem a temetőbe a koszorúkat is, úgyhogy rendkívül hatékonynak nyilvánítottam a délelőttöt.

- Este kedves barátainknál pizzáztunk, sütiztünk, meg jókat bosszankodtunk az X-Faktoron. (A sütik a Sweetsből voltak, nekem a sós mogyorós-karamellás ízlett a legjobban.)

- Aztán mivel rossz idő volt, egész hosszú hétvégén ment a punnyadás. De nem baj, jó volt, bekuckóztunk, és behoztuk a lemaradásokat a sorozatainkban, meg rendeltünk a Westy Burgerből. (Tacós csirkét ettem, jaj, de finom volt, és még vannak jelöltjeim, amiket meg szeretnék kóstolni az étlapjukról.)

- Azért vasárnap este kimozdultunk, és megnéztük az Űrvihart a moziban, ami elég felejthető kis film volt, de legalább nem unalmas.

- Ez a két krémszappan még a Glamour-napokon került beszerzésre. Imádom a színes flakonjaikat, és marha jó az illatuk, különösen a gyömbéresnek.

- Könyvtárban is jártam a héten, sikerült megszereznem sok mindent a zsűrizésre, és becsusszant egy-két régen várólistás darab vagy újdonság is, pl. ez meg ez. Ja, és találkoztam Katával is!

Anna Gavalda: Életre kelni

Mindent olvastam eddig Gavaldától, kívéve a legutóbb (2015-ben) megjelent könyvét, a Billie-t, amit valamiért nem szerzett be a könyvtár. Én meg megvenni nem akartam, mert mondtak róla rosszakat, plusz eléggé ellentmondásos a viszonyom a szerzővel, nagy magasságokat, de nagy mélységeket is megjártam már a könyvei által. Most mégis nagyon megörültem, hogy lesz új könyve (november közepére ígérik), főleg, hogy novelláskötet, és bár ez a műfaj nem a kedvencem, Gavalda nagyon jó benne. Ezzel együtt viszont a Billie-re is nagyon rácuppantam, úgyhogy nem tudom, mi lesz velem ebben a sürgető Gavalda-vágyban.

Lindsay Jayne Ashford: Rejtély az Orient Expesszen

Ennek a könyvnek nem csak a borítója csodás, hanem az ötlet is, hogy Agatha Christie-ről írjon valaki fikciót, és hogy mindez még az Orient Expresszen is játszódjon, ami számomra örök bakancslistás elem marad (valószínűleg soha nem lesz annyi pénzem, hogy rászánjak ennyit egy vonatútra). De persze emellett ott van a félelem is igen erősen, hogy gagyi lesz, és csalódottan hajítom majd a sarokba a kötetet. Ha nem vettem volna már könyvet karácsonyra anyósomnak (Belgravia), valószínűleg ez lenne a kiválasztott, mert olyannak tűnik, ami mindkettőnknek tetszhet.

Kerstin Gier: Wolkenschloss

Kerstin Giertől eddig mindent németül olvastam, úgyhogy nem akarom ezt a szép hagyományt megtörni, viszont jelenleg még aranyáron adják ezt a legújabb regényét, ezért valószínű, hogy megvárom, hogy beszerezze a tesóm barátnője, akitől eddig is kölcsönkértem Gier köteteit. Viszont annyira vonz, hogy azonnal olvasnám, sőt szívesen le is fordítanám, úgyhogy nagy a dilemma. Rendkívül jó kuliszákkal rendelkezik a sztori egyébként (főképp ez, ami felszította az érdeklődésemet): szilveszter a hegyekben egy Grand Hotelben. És ehhez még vegyük hozzá a szerző humorát, és izgalmas történetvezetését: máris csorog a nyálam!

George Saunders: Lincoln és a bardo

És a könnyed, női irodalom után jöjjön egy 58 éves, komoly férfi munkája, aki ezzel az első regényével rögtön meg is nyerte a Man Booker-díjat. (Mondjuk a pasi eddig bőszen írta a novelláit, szóval nem egy ismeretlen kis kezdő, de ez azért mégis reményt ad arra, hogy akár még én is írhatok egy jó regényt. :-))) Nem szoktam egyébként elájulni az ilyesfajta díjaktól, de ennek a könyvnek annyira szép a borítója, és annyira kellemesen misztikus egyben szívhezszóló a tartalma, hogy ez egyszer nem tudtam kivonni magam a tömeghisztéria hatása alól. 

- Nagyon régen volt már, hogy betettem a lábam az Árkádba Glamour-napok idején, de most, hogy úgyis megveszem a magazint Katinkának, gondoltam, kihasználok egy-két kupont is. Úgyhogy péntek délelőtt kedves barátnőmmel fosztottuk ki a drogériákat, plusz beszereztem magamnak egy piros kesztyűt,  szombat este meg még egy gyors családi támadás keretében igyekeztünk nyakára hágni a megmaradt kuponoknak.

- Szombaton délelőtt végre sor került a régen halogatott ablak- és zsaluziamosásra is. Sikerült találni egy jó céget: gyorsan, szépen dolgoztak, és egy nagyon kedves idős úr a főnök. Nem mondom, hogy nagyon olcsó volt, de a végeredmény önmagáért beszél.

- Vasámap a csodaszép időben besétáltunk a városba egy fagyira. Én a  bounty ízesítésűt választottam, és nagyon ízlett a keserű csoki és a kókusz házassága.

- Arra jöttem rá, hogy így októberre minden évben egészen megbarátkozom az ősszel, és hajlandó vagyok elismerni, hogy kell ez, van ennek jelentősége, mert lehet, hogy ha mindig nyár lenne, megunnám (NEM). Az biztos, hogy sokkal jobban tudom értékelni a meleg, napsütés napokat, érzem, hogy ez egy áldás. (Mondtam a férjemnek, hogy a Jóistentől kaptam ajándékba, mert olyan ügyesen dolgozom. De szerinte inkább az Ophelia hurrikánnak köszönjem.) A ködöt meg, ami mára lett, kifejezetten szeretem, olyan gótikus, zafónos, brontës lesz tőle az élet.

- A gyerekek meg kitalálták a tantermi pingpong-versenyt, ami jól jön majd ínséges (értsd esős) időkben. Én is beszálltam, pedig nem vagyok egy nagy pingpong-zseni, de még megtanulhatok. (Meg legalább a visszahúzódóbb, csendesebb lányok is kedvet kaptak így, hogy látták, nem csak ők a bénák. A fiúk meg egészen jól tolerálták az ügyetlenkedésünket.)

- Már elég régen kaptam ajándékba ezt a könyvet, de örülök, hogy végre sorra kerítettem, mert irtó vicces.

- Szombaton molyos Kuglófozással töltöttem a délutánt. Isteni volt a sós karamellés túrótorta, a pogácsa,  a tea, a napsütéses terasz. Ismét jó volt veletek lányok! ♥

- Este meg random módon eljutottunk ingyen jeggyel a Robin Hood musicalre, ami nem volt egy nagy hatású, de utána viszont jót beszélgettünk és boroztunk. Szép este volt! ♥

- Vasárnap a Vapianóban ebédeltünk, este pedig arra jöttünk haza a sétából, hogy kedves barátaink hagytak itt nekünk chimichangát vacsorára. Ezúton is köszönjük! ♥

-Hétfőn végre megcsináltattam a telefonom kijelzőjét, meg vettem hozzá sötétkék gyári tokot, és most olyan gyönyörű, mintha új lenne.

- Egész héten jó idő volt, sokat napoztam az udvaron, mindig arra gondoltam, hogy ez a jutalmam a sok idegeskedés miatt. 

- Csütörtök délután biciklitúrán voltunk az osztállyal, ami után úgy éreztem magam ugyan fizikailag, mint akin átment az úthenger, de azért voltak nagyon szép pillanatok is. Csodás a táj ilyenkor a Szigetközben, és az egésznek volt egy fájóan nosztalgikus hangulata, régi őszök jutottak eszembe a bágyadt napsütésről, az illatokról. (Mondjátok meg, lehetséges akácillatot érezni ilyentájt? Mert esküszöm én azt éreztem.) Meg a gyerekek is sokkal jobban kezelhetőek így, mint az osztályteremben. Minden délután ilyesmit kellene velük csinálni, és akkor szebb lenne a világ.