Jó lett a befejezés, megvolt minden, amit vártam, sőt több is, mert olyan csavarok jöttek a végén, hogy csak lestem. A kötet sodró lendületére, feszített tempójára mi sem jobb bizonyíték, hogy röpke két nap alatt végére értem a 400 oldalnak, pedig nem egy szellősen…

Ebben a részben éreztem először (vagy talán már a másodikban is, csak magamnak sem vallottam be), hogy számomra kezd egy kicsit túlírttá válni a dolog, a katonai cselekmények leírásakor, vagy a politikai eszmefuttatások alkalmával néha elkalandozott a figyelmem. Persze a férfiak…

 Rengeteg pöttyös könyvet olvastam kiskamasz-koromban, de G. Szabó Judit munkássága valahogy kimaradt. Aztán ahogy egyre nőtt a gyerek, és éreztem, hogy jön a pöttyös könyves korszak, kezdtem tudatosan figyelni a véleményeket, és G. Szabó Judit műveiről csupa jót hallottam.…