Először idegenkedtem Anna Gavaldától: hogy a Nők Lapjában olvastam-e tőle valamit, vagy csak egyszerűen jött a szokásos megérzésem, már nem emlékszem, mindenesetre nem túl jól megírt, kicsit nyálas, ugyanakkor művészieskedő regényeket társítottam előítéleteimben…

  Kicsit nehezen indult be nekem ez a második rész, de amint megjelent Levendula néni, el voltam veszve. Kár, hogy ez csak a könyv közepe táján következett be, addig megvallom őszintén kicsit untattak a faluszépítők meg az iskolás gyerekek, holott rendkívül helyes történeteket olvastam, meg imádtam…