meseanyu 2019.02.02. 12:37

Januári zárás

img_3588.JPG

Beszerzések (0):

Most valahogy egyáltalán nem vágyom könyvet venni. Van még itthon jó pár, ami tavalyi beszerzés és szívesen elolvasnám, és a könyvtár is tele van egy csomó olyan könyvvel, ami érdekel. Ráadásul nem is volt nagyon eddig idén olyan megjelenés, amire igazán rácuppantam volna. Jó, még csak január van, de valahogy úgy érzem, ez az év nem a nagy beszerzésekről fog szólni.

Olvasások (15):

Átlagos ez a szám, de ha azt nézzük, hogy most jóval több felnőtt irodalmat olvastam, mint gyerekkönyvet, azért eléggé combos. Persze volt benne egy kis csalás is, mert a múltkori zárást teljesen a Moly alapján csináltam, és kimaradt belőle az a két könyv, amit igazából még decemberben olvastam el, de a Molyon csak januárban jelöltem elolvasottnak: ezek voltak a Kerstin Gier és a Jonasson. A Matt Haiget pedig február elsején fejeztem be, de már csak az utolsó húsz oldal volt vissza akkor, úgyhogy úgy gondoltam, ide való inkább. De még ezekkel a kozmetikai javításokkal is úgy érzem, hogy sokat olvastam, és ami a fő, jókat. Szinte alig volt olyan ami nem annyira tetszett: a Matt Haig mellett Finy Petra könyve, vagy a gyerekönyvek közül a Matricás Laci. A többi meg szinte mind vagy nagy élmény volt, az első kettő decemberről maradt kötet, Gill Sims és Vicki Grant könyve, vagy egyszerűn kellemes, mint Ruth Hogan könyve vagy A másik kert. A gyerekkönyvek közül a Neked írok, apu! egy kis gyöngyszem volt, és Dalmorka hangulatát is imádtam. Szakácskönyves téren régi vágyam teljesült, hogy végre olvashattam Szatmári Ferenctől. Az első könyve volt az igazán jó, a többi inkább feledhető, de ő mindenképpen egy nagyon figyelemreméltó tényező a kajás-bloggerek, szakácskönyv-írók között. Az olvasott könyvek közül egy volt várólistacsökkentős, ami nem egy nagy cucc ahhoz képest, hogy valaki már végzett is az egész projekttel, de azért egy könyvvel már beljebb vagyok itt is. A télre kitűzött olvasmányok közül viszont kilenc könyvet sikerült január végére abszolválnom, úgyhogy ezzel kifejezetten elégedett vagyok. A Moly egyik új kitüntetése szerint pedig már 2500 oldalt olvastam idén, szóval jól indul ez az év.

Félbehagyások (0):

Ezen a téren is nagyon jó voltam, még a kevésbé tetsző könyvek is voltak annyira érdekesek, hogy nem éreztem késztetést, hogy idő előtt letegyem őket.

moly_38.jpg

Mint ahogy 2017-ben, sajnos 2018-ban is elbuktam a várólista csökkentésére szolgáló kihívást. Pedig jól indultam, január elején jártunk még, amikor már elolvastam Eric Linklater könyvét, ami nagyon kellemes kis bekuckózós olvasmány volt így az év elején. Rögtön utána jött a Gubancrom, ami ha nem is volt akkora durranás, mint vártam, azért nem bántam meg, hogy elolvastam. Pár napra rá rekord gyorsasággal végeztem Jennifer L. Holm regényével, ami viszont a legkellemesebb tavalyi olvasmányaim közé tartozott. Január közepe volt, és én már a negyedik könyvet olvastam a polcról, ráadásul ez is egy ötcsillagos olvasmány volt. És még mindig nem ért véget az év első hónapja, még belefért a Szamóca-lányok, egy régen vágyott regény Kertész Erzsébettől.

Itt egy kissé megakadt a lendület, márciusig kellett várni a következő olvasásra, de az Első benyomások is nagyon tetszett, csakúgy, mint Rain Arlender roppat vicces könyve, amit ugyanebben a hónapban síeléskor, olvastam el. Ezen a ponton a szórakoztató olvasmányok hatására az lett volna a várható, hogy újra nagy lelkesedéssel vetem bele magam a listába. De sajnos nem így történt, év végére kiderült, hogy ekkor olvastam az utolsó könyvet a  polcról. Az Ava Lavendert hazavittem a könyvtárból, de aztán nem volt kedvem olvasni, bele se kezdtem.  Flann O'Brien könyvét közben kiselejtezték, megvenni meg nem akartam, úgyhogy ez is ugrott. És ekkor adtam fel. Tudtam, hogy a kihívást már nem tudom teljesíteni, és nem is érdekelt annyira a többi könyv, hogy járjak utánuk (ebből a szempontból szerintem könnyebb annak, aki csak saját tulajdonú könyveket vesz fel a listára). 

Összességében nem vagyok elégedetlen, mert ezzel a hét könyvvel is jobb vagyok, mint tavaly, és annyi jó olvasmányélményem volt, amit csak úgy útközben döntöttem el, hogy olvasni fogok, de régen a látókörömben voltak, hogy termékeny és tudatos évnek könyvelhetem el ebből a szempontból 2018-at. Természetesen beneveztem 2019-ben is, és egy könyvet már el is olvastam a polcról. Most, hogy nézegetem, megint csak úgy a fele érdekel intenzívebben, de nem látok jelenleg okot rá, miért ne olvashatnám el az összeset. Majd meglátjuk!:-)

img_e3571.JPG

Bár a világban hömpölyög a sár (hogy csúnyábbat ne mondjak), magánéletileg jó volt ez a 2018-as év: jókat utaztunk, sokat olvastunk, filmeket-sorozatokat néztünk, étterembe jártunk, barátokkal-családdal töltöttük az időt, anyagilag megvolt mindenünk és az egészségünk is rendben van. Nyáron otthagytam a sulit, és most nagyon jó itthon. Egy bánatom van, hogy egekben van ismét a súlyom, úgyhogy 2019-ben a legfontosabb cél, hogy ezt valahogy sikerüljön normalizálni. 

A blogot össze-vissza írtam: a zárások voltak mindig biztosak idén is, aztán egy ideig még a heti jóságok, de később az megint abbamaradt, szerintem most már végleg. Voltak blog- és újdonságajánlók, és az utóbbi időben próbálok visszatalálni a régi metódushoz, hogy minden könyvről írjak, de ezzel most eléggé el vagyok maradva, viszont szeretném behozni magam, és újra az ilyen bejegyzésekre építeni a blogot. 

Az olvasott könyvek száma 187 volt, ami rekord, de oldalszámban megint a 30 000 alatt van egy egész kicsivel az éves teljesítményem, ami viszont ugyanannyi, mint tavaly, tehát valószínű sok rövid gyerekkönyvet olvastam 2018-ban. A Molyon van most egy új funkció, ami előrejelzi, hogy hány könyvet fogok olvasni 2019-ben: szerintük 367-et, amit nem tudom, hogyan számoltak ki, mindenesetre irreálisnak érzem. Én úgy tervezem, hogy megcélzom megint a 150-et, és ennyi. A beszerzett könyv viszont pont ugyanannyi volt, mint tavaly, 28 darab. Ez azért érdekes, nem? Annak roppant mód örülök, hogy ezek közül nagyon sokat el is olvastam, ez hatalmas eredmény az eddig évekig a polcokon porosodó könyvekhez képest, még ha az nem is sikerült, amit kitűztem, hogy mindet olvassam el. Ráadásul vettünk új könyvespolcokat, úgyhogy most minden szépen elfér, az olvasott és nem olvasott is.

A várólistacsökkentést megint elbuktam, írok is majd róla egy bejegyzést, mert itt a nagy pihizésben az is elmaradt.

Sok jó olvasmányom volt, és két nagy felfedezettem: Julie Buxbaum és E. Lockhart, az ő könyveik jelentették a legtöbb örömöt a tavalyi évben. Tom Sharpe könyvein szórakoztam még jókat, olvastam egy szenzációs regényt régi kedvencemtől, Marian Keyes-től, és voltak nagyon élvezetes darabok a zsűrizendők között is. 

Idegennyelvű olvasásban csehül állok, ha jól nézem, egy könyvet sem olvastam tavaly, ami nem magyar lett volna. Most már nem is tervezem, mint ahogy mást sem, ezért ki is vettem a terveket a bejegyzés címéből. Az biztos, hogy csinálom tovább a zsűrizést, egyébként meg teljesen ösztönből, csak a saját szórakoztatásomra akarok olvasni, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle. 

meseanyu 2019.01.07. 12:03

Decemberi zárás

img_e3513.JPG

Beszerzések (9):

Végre megjött a két könyv, amit már vagy egy hónapja rendeltem meg a bookdepositoryról:

Jo NesbøMacbeth (ezt Tibornak)

E. Lockhart: The Boy Book (ezt meg magamnak, mert annyira izgat, hogy mi lesz Ruby Oliverrel, hogy nem tudok várni, míg esetleg lefordítják magyarra)

Moly-szülinapi tombolán nyertem:

Deborah Lytton: Csend

André Aciman: Szólíts a neveden

Szalay Miklós: Megtervezett érzés

David Levithan: Engedj közelebb!

A szerzőtől kaptam:

Pásztohy Panka: Halló, mama!

Ezt egy kedves molytárs segítségvel szereztem meg:

Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Karácsonyra kaptam:

Kerstin Gier: Fellegszálló

Tibor kapta karácsonyra: 

Dan Ariely - Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája

Olvasások (14):

Jó sok gyerekkönyvet olvastam, így a viszonylag kevés felnőttel együtt is meglett az átlag havi olvasás. A felnőtt olvasmányok mind ötcsillagosak, és a gyerekkönyvek között is csak kevés gyenge volt, úgyhogy minőségben is jó volt ez a hónap.

Félbehagyások (2):

Anne Ostby: Boldogságforgácsok

Ezt anyósomnak vettem, és gondoltam elolvasom, de olyan érdektelennek tűnt a többi rám váró mellett, hogy inkább letettem az első fejezet után.

Balatoni József: Osztályharc

Ez zsűrizendő volt, de nem tetszett a stílusa.

img_3548.JPG

2016-ban jelent meg Matt Haig karácsonyi sorozatának első része, aztán tavaly a második, idén pedig a harmadik. Rögtön szimpatikus volt a történet, vonzó a borító, úgyhogy majdnem már megjelenéskor megvettem az első kötetet, de aztán valahogy ez elmaradt. Közben beszerezte a könyvtár és kitaláltam, hogy majd 2017 karácsonyán elolvasom hangolódásképpen. Valószínűleg azonban más is így gondolta, hiszen mire mentem volna decemberben, hogy kikölcsönözzem, valaki már megelőzött. Idén ugyanez volt a célkitűzés, és bár most sem kapkodtam el a dolgot, szerencsém volt, és bent találtam az első és a második kötetet is. (A harmadik még nincs meg a könyvtárban, az jövőre marad.) Kicsit féltem egyébként, hogy nem fog tetszeni a sztori, mert mindenféle prekoncepcióim voltak, de szerencsére nagyon kellemes volt mindkét kötet. Jó üzenetű, vicces, izgalmas. Most jöttem rá arra is, hogy igazából nincs nekem bajom a kalandos történetekkel, hiszen ez is az volt, és egy percig sem untam. A stíluson múlik valószínű, mint minden. A koboldoknál önkényuralmat bevezető választott vezető munkássága pedig az áthallások miatt minden pénzt megér. A második részben aztán a viktoriánus hangulat még rátett egy lapáttal, hihetetlen, hogy mennyire magával ragadó és szórakoztató volt az egész. És ami nagyon tetszett, hogy mindkét kötetet belengte valami erkölcsi szilárdság, a jóság, a csoda és a remény diadala, ami nagyon kell a mai zaklatott korunkban. 

Ezzel a bejegyzéssel kívánok mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és minden jót az új évben! Az idei év maradékát olvasással, pihenéssel töltöm, és reményeim szerint 2019-ben még aktívabban folytatom a blogolást.

img_3546.JPG

Ilyenkor karácsony előtt sok ismerős keres meg azzal a kéréssel, hogy ajánljak könyveket a szeretteiknek. Gondoltam, talán másnak is hasznosak a listák, amelyeket idén összeírogattam ebből a célból, úgyhogy most megosztom őket itt is.

Elsőként nézzük a fodrászomnak készült listát, amelyről a 15 éves unokahúgának szeretne választani ajándékot:

1. Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

2. Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

3. E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

4. Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi

5. Róbert Katalin: Szelídíts meg!

6. John Green regényei

Egyik kedves molyos ismerősöm egy 12 éves lánynak keresett könyvet:

1. Wéber Anikó: Zuhanórepülés 

2. Jennifer L. Holm: A tizennegyedik aranyhal 

3. Lucy Strange: A fülemüleerdő titka 

4. Zágoni Balázs: A gömb 

5. Finy Petra: A nagy álom 

6. Ali Benjamin: Suzy és a medúzák 

7. Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Egyik tanítványom anyukája is kért, hogy gyűjtsek össze pár könyvet, amit a család különböző tagjaitól kaphatna az elsősorban ifjúsági fantasy regényeket kedvelő 16 éves fiú:

1. Jessica Townsend: Nevermoor

2. Christelle Dabos: A tél jegyesei

3. Frank Márton: A világ peremén

4. Majoros Nóra: Pityke és prém

5. Szakács Eszter: A Szelek Tornya

Végül pedig szomszédasszony-barátnőmnek olyan köteteket gyűjtöttem össze, amit negyvenes nők szívesen olvasnának:

1. Marian Keyes: A Mercy Close-i rejtély

2. Sarah Winman: Bádogember

3. Andy Weir: Artemis

4. Keith Stuart: Kockafiú

5. Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van


img_3532.JPG

Ennek a könyvnek nagyon örültem, amikor megláttam a könyvtár újdonságai között, nem is reménykedtem benne, hogy még az idei karácsonyi szezonban olvashatom. Gönyörűszép kötet, a mese is aranyos, jók a kézműves ötletek és baromi jó békebeli hangulatok vannak benne. Minimálisat vontam csak le amiatt, hogy nekem megint egy kicsit sok volt az akció és kevesebb a lélek, de összességében azért nagyon helyes könyv, ajánlom a fa alá még így az utolsó pillanatban.

A Pesti mese unoka-nagyszülő viszonyának témájánál maradva, ahhoz méltó színvonalon írt ismét Pásztohy Panka egy felnőtteknek és gyerekeknek is érdekes családi könyvet. A történet egy napjainkban nagyon aktuális felállást jelenít meg: az unoka a világ másik részén lakik, így keveset tud élőben találkozni a nagyszülőkkel. Mivel én is félek ettől a helyzettől, hogy esetleg a lányom messze kerül tőlünk, nekem nagyon megnyugtató volt, ahogyan a szerző szépen megmutatta, hogy hogyan lehet különböző trükkökkel, technikai vívmányokkal, odafigyeléssel, szeretettel a távolság ellenére nagyon erős, bensőséges kapcsolatot fenntartani a családtagok között. Nagyon tetszett a kötet felépítése, íve, a vége miatt karácsonyra kimondottan jó ajándék. A rajzok is szuperek, mint mindig. Új ez a kicsit fiús színvilág, de nagyon kellemes.

 

meseanyu 2018.12.13. 17:15

Keith Stuart: Kockafiú

img_3511.JPG

Az már kiderült rólam, hogy mennyire szeretem Nick Hornbyt, úgyhogy ha egy könyvre azt mondom, hasonlít a az ő regényeire, az nagy dicséret tőlem. Azt szeretem ezekben a történetekben, hogy rólam is szólhatnának. Nincsenek bennük nagy tragédiák vagy csodás események, csak a szokásos középosztálybeli problémák jelennek meg, amelyekkel tudok azonosulni, mert ez az én életem is. Ha a Kockafiúban felmerülő témákat nézem, akkor ismerem az autizmust, a számítógépes játékokat, a bölcsészek útkeresését, egy házasság nehézségeit, és még sorolhatnám. Keith Stuart jól mixeli ezeket az elemeket, remek stílusban tálalja, hol viccesen, hol szívhez szólóan, ez pont a megfelelő kombó nekem, úgyhogy remélem, írni fog még nekem sok könyvet. Ráadásul Tibor is szerette ezt a könyvet, ez még egy plusz pont, hiszen amikor közös kedvenceket találunk, az olyan, mint amikor nem kell kétfélét főzni, csak veszek egy könyvet, vagy kiveszem a könyvtárból, és miután elolvastam, átteszem a másik éjjeliszekrényre. Szóval ilyen ez a Keith Stuart, ajánlom férfiaknak, nőknek, főleg harmincas-negyveneseknek, nekik fog azt hiszem a legjobban tetszeni.

img_3472.JPG

„És különben is, Mathilde szerencsés alkat. Azt gondolja, ha a drót nem vezeti el a szerelméhez, annyi baj legyen, nem vészes, bármikor fölakaszthatja magát vele.” 

Sébastien Japrisot pályáját krimiíróként kezdte, és elsősorban bűnügyi történeteiről ismert, nem véletlen, hogy a már pályája végén született Hosszú jegyesség című regényének fő motívuma is egy nyomozás. Egy fiatal lány keresi benne pár évvel a háború után az igazságot, a választ arra, hogy igazából hogyan halt meg a furcsa körülmények között halálraítélt szerelme. Ahogy gyűlnek a bizonyítékok, vallomások, úgy ismerjük meg a háború sok-sok szeletét a katonák és hozzátartozók szemszögéből. Ezek a különböző nézőpontok a könyv szerves részét képező levelek eltérő stílusában is megjelennek, ezzel is színesítve a regényt. Az öldöklés, a gyász, a veszteségek leírásának ellenpontjaként pedig újra és újra megjelenik a történetben a múlt, a boldog békeidők, Mathilde és Manech kapcsolatának kibontakozása, illetve a háború utáni időszak, a főhőst körülvevő segítőkész emberek, kutyák, macskák, festészet, természet adta idilli körülmények. Fontos alkotóelem még a humor, hiszen a szellemes, vicces mondatok, megjegyzések is remek kontrasztot alkotnak a sokszor nagyon megrendítő eseményekkel. Különleges, nem megszokott háborús helyzet a kiindulópont, nagyon szimpatikus a főhős, meglepő a végkifejlet, minden adott tehát ahhoz, hogy egy nagyon megkapó és egyben egyedi regény jöjjön létre, amely igazi szépirodalmi alkotás, mégis nagyon jól olvasható, szerethető. A könyvből film is készült: a sokunk által az Amélie csodálatos élete óta ismert és szeretett Jean-Pierre Jeunet vitte vászonra a történetet, nagyon szép képekkel, remek színészekkel, érzékenyen és a regényhez hűen és méltóan.

Ez az írásom szerepel a Merítés I. Világháborúra emlékező rovatában is.

meseanyu 2018.12.06. 08:24

Palotai Boris: Julika

moly_36.jpg

A MolyMazsolázó össszeállítása közben akadtam erre a könyvre, és bár nem vagyok egy nagy rajongója a szerzőnek (csak a Zöld diót olvastam tőle, de az nem tetszett), valahogy elkezdett érdekelni Julika története, és rá is kerestem a könyvtárban, de láttam, hogy nincs meg nekik. Nem volt szándékomban képernyőn olvasni, de valahogy a keresgélés közben ráakadtam elektronikusan, és nyomban el is kezdtem, annyira jónak tűnt az eleje. És jó is maradt végig, szórakoztató, kellemes, bár néhol szívszorító is. Mert ebben a kalandos, hangulatos lányregényben van bőven társadalomkirtika is, a harmincas évek végén, a második világháború előszobájában járunk. De  a sokféle problémát olyan szépen oldják a helyes, vicces kis epizódok, az igazi békebeli kulisszák, és persze nem árulok el azzal sem titkot, hogy a végén a műfaj sajátosságainak megfelelően minden jóra fordul és elsimulnak a gondok. A történetnek van még két további része, a második kapható is antikvár, úgyhogy lehet, hogy megrendelem majd, mert annyira elbűvölt Julika személyisége, hogy szeretném tudni, hogyan alakult a sorsa.

img_e3477.JPG

Igaz Dórának eddig négy kötete jelent meg a Pagony Most én olvasok! sorozatában, az első két kötetben elsősök, a második két kötetben már másodikosok a bések. Én kettőt olvastam, a másodikat és most a harmadikat, és mondhatom, remek kis történetek, a legjobbak az első olvasóknak valók közül. Fordulatos, vicces és tanulságos iskolai sztorik, Horváth Ildi szuper illusztrációival.

Nem kedvencem Keresztesi József, ez a könyve pl. több sebből vérzett szerintem, és Csücsök történetét se tudtam sajnos igazán megszeretni. Pedig ez sokkal jobban sikerült, mint az előző kötete, volt benne potenciál: kreatív alapötlet, szimpatikus főszereplő, helyes rajzok, sőt még a rímek is rendben voltak. Valószínűleg nekem ezek a jövünk-megyünk-kalandozunk típusú dolgok nem jönnek be, de aki szereti az ilyesmit, mint pl. a Maszat-hegy, az biztos ezt is kedvelni fogja.

Marék Veronikának viszont rajongója vagyok, ez az utóbbi mesegyűjteménye mégsem tetszett maradéktalanul. Volt benne egy-két nagyon helyes mese, főleg az elején, de aztán volt pár nehezen emészthető is. Kár, mert lehetett volna nagy kedvenc is, főleg a retro hangulat miatt, de remélem a következő (mert ez is sorozat) meggyőzőbb lesz, mert úgy szeretném szeretni.

meseanyu 2018.12.03. 17:28

Novemberi zárás

img_3499.JPG

Beszerzések(2):

Tom Sharpe: Wilt

A marcalvárosi könyvmegállóból szereztem. Olvastam már, de hiányzott a Sharpe-gyűjteményembe.

Jonas Jonasson: A százegy éve ember...

Tesómtól kaptam névnapomra. Tibor már olvassa, és jókat kacarászik rajta. Legkésőbb téli szünetben sorra kerül nálam is.

Olvasások (9):

Úgy döntöttem, hogy ezentúl polcra gyűjtöm az értékeléseket, ott mindenki megnézheti, akit érdekel. Négy darab felnőtt és öt darab gyerekkönyvet olvastam. A felnőtt könyvek mind jók voltak, 5-4,5 csillagosak, a gyerekkönyvek között sem volt igazán rossz. Úgyhogy bár kevesebbet olvastam, mint az eddigi hónapokban, összességében jó élmények értek.

Félbehagyások (1):

Kun Mia: A pillangó útja

Gyenge volt a stílus, és a sztori se érdekelt.

 

img_3491.JPG

Az őszi polcról a tervezett kilencből ötöt sikerült elolvasni. Nem vagyok elégedetlen, mert igazán ezek érdekeltek csak, a többit útközben elengedtem. Kivétel a Kockafiú, ami csak átcsúszott télre. Az polcon lévő elolvasott könyvek közül Flavia kalandjainak új része nagyon tetszett, örülök, hogy megvettem. A többi átlagos volt. Azok a könyvek, amelyek a polcon lévők fölött szivárogtak be az olvasmánylistámba, szintén nagyrészt régen várólistások voltak, pl. ez, ez vagy ez. Tehát tudatosságban nem volt hiány, ráadásul tetszettek is, úgyhogy nincs okom panaszra. Meg persze volt egy rahedli zsűrizendő, azokkal is elég jól haladtam.

A téli polcon az első három már itt pihen nálam, és csak a sorára vár, a következő ötöt már előjegyeztettem, az azt követő három pedig megvan a könyvtárban, érdekel is, úgyhogy jó esetben azok is beleférnek majd. Ezt anyósomnak vettem karácsonyra, és még átadás előtt, ha minden jól megy, el is szeretném olvasni. A végére meg még felpakoltam Szatmári Feri könyveit is, hiszen ezeket is kivettem már a könyvtárból. Zsűrizendő is akad majd egy-két kötet, de most abban januárig egy kicsit lassítani szeretnék, rám fér már, hogy csak élvezetből olvassak. A karácsonyi kívánságaimat ide gyűjtöttem, ha ezekből megkapok valamit, az is valószínű sorra kerül még a télen.

img_e3444.JPG

Rengeteg gyerekkönyvet olvasok a zsűrizés miatt, mégis ritkán írok róluk, ezért most ezt a régi rovatot is vissza akarom hozni egy kicsit más formában.

Kicsibácsiék történeteinek második részét azért olvastam el, mert megkívántam a Dániel András könyveiért járó plecsnit a Molyon. Sajnos azóta kijött még egy könyve, amit el kéne olvasnom ahhoz, hogy megkapjam a vágyott kitüntetést, ennek ellenére nem volt haszontalan, hogy végre sorra kerítettem ezt a kötetet, mert  olyanok nekem ezek a történetek, mint valami élemódtanácsadó könyv a jobbik fajtából. Amikor olvasom őket, erőt vesz rajtam valami hatalmas nyugalom, csendes derű, elképzelem, hogy jó lenne így élni. Tövábbra is úgy gondolom, hogy inkább felnőtteknek valók, legalábbis nehezen tudom körvonalazni, hogy ha gyereknek, akkor milyen korúnak. De azért nagyon bírom ezt a pasit, rajzban is meg szövegben is messze az egyik legjobb. 

Az 50 elszánt magyar nő zsűrizésre kellett, de lehet, hogy egyébként kiesik majd a listáról, ugyanis szerintem, és vannak zsűritársaim akik támogatnak ebben, ez inkább ismeretterjesztő irodalom, azokat meg nem zsűrizzük. Egyébként nincs vele semmi baj a maga kategóriájában: jól megírt, szépen kivitelezett, fontos mondanivalójú könyv, bár elég tömény, úgyhogy én inkább kicsit nagyobbaknak ajánlanám.

Szép első bemutatkozása meseíróként Horváth Ildi illusztrátornak az Irány Észak! című meseregény, amelyet szintén zsűrizendőként olvastam. Voltak kisebb hiányosságai, gyermekbetegségei a kötetnek, de mindamellett olyan bájt, kedvességet éreztem a szövegben, mint amit már a szerzőtől az illusztrációiban megszoktunk,  és ez a kellemes hangulat, illetve a nyelvi és képi kreativitása a hibák ellenére is szórakoztatóvá tette a kötetet, úgyhogy kíváncsian várom, mit tartogat még számunkra Horváth Ildi ezen a téren is. 

img_3430_1.JPG

Már megjelenése óta szemeztem ezzel a könyvvel, de aztán valahogy mindig hátrébb soroltam, mert az a tapasztalatom, hogy néha nagyon el tudják rontani a híres emberekről szóló kitalált és valós életrajzi elemeket vegyítő regényeket. Persze néha vannak korrektek is, és szerencsére Ashford könyve is ezek közé tartozik. Nagyon jó stílusban megírt, remek történet, amely élvezetesen mutatta be az Orient expresszt, Bagdadot és Urt. A szerző szép lélekábrázolással, izgalmasan írt az emberi kapcsolatokról, és persze nagyon szimpatikusan Agatha Christie-ról.  Mivel őt is imádom, meg ezt a kort is, nekem nagyon kellemes olvasmány volt. Valószínű jó pillanatban is kapott el ez a kötet, mivel most megint eléggé foglalkoztat ez a miliő, nem véletlenül nézem szakmányban Miss Fishert sem. Ashfordra is oda fogok figyelni a jövőben, mert az angolul már megjelent kötetei között is van egy két érdekesség, például ez a regény Jane Austenról. 

img_3433.JPG

Majdenm tíz éve jelent meg utoljára könyve Lugosi Viktóriának, és bár olykor feltűnt a neve bizonyos antológiákban, meg csinált mindenféle érdekes dolgot, azért az ember azt hihette, hogy regényt lehet, hogy nem is fog írni már többet. De persze azért az olyanok, mint én, akiknek tetszett az Ajvé és a Dafke, remélték, hogy mégis. És a 2018-as év el is hozta nekünk a Vándorhomárt, ami nem mondom, hogy tökéletes, de azért igazi jófajta szépirodalom, olyan, amit a szerzőtől várt az ember. Megint ugyanaz a Szabó Magdára hasonlító stílus, az emberi sorsok, kapcsolatok torokszorító leírása, olyan mélységekkel, hogy az ember beleszédül. Valahol olvastam nemrég, hogy azért szeretünk olyan történeteket olvasni, ahol az emberekkel tragédiák történnek, mert akkor a mi kis hétköznapi problémáink eltörpülnek melllettük. Itt most valahogy ezt éreztem én is. De azért a kis viráglelkemnek hiányoztak a magasságok is, ha nem is happy end, de valamiféle megváltás a végén, amikor a szálak összeérnek. Persze gondolatban kisakkoztam, hogy mit lehetett volna ebből kihozni, és talán nem is baj, hogy nem írta le ezt Lugosi, csak ráhagyta a képzeletünkre, vagy talán, ami most hirtelen jutott eszembe, hogy jó lenne egy folytatás, ahol valahogy megmentődnének ezek a boldogtalanságra ítélt szereplők. Akárhogy is, akármit is, jó lenne, ha írna még nekünk a szerző, mert sűrűbben is tudnám olvasni a regényeit.

meseanyu 2018.11.05. 17:00

Októberi zárás

img_e3217.JPG

Beszerzések (1):

Alan Bradley: A halott madarak nem énekelnek

Ezt azért volt muszáj megvennem, mert feladtam a reményt, hogy a könyvtárban meglesz, és égető vágyat éreztem rá, hogy még az ősszel elolvassam.

Olvasások (13):

Meik Wiking: Lykke

Könyvtári. Sokkal mélyebb volt, mint az eddig általam olvasott skandináv életmódtanácsadók, sokrétűbben, több országra kiterjedően elemezte a boldogság összetevőit, innen és onnan is hozva valami remek ötletet.

Adamik Zsolt: Ördögbőr grófja

Könyvtári. Régóta várólistás volt, most azért olvastam el, mert úgy akartam betenni a MolyMazsolázóba, hogy legyen róla saját véleményem. Jó, hogy végre sorra került, nagyon helyes kis könyv.

Albert Homonnai Emőke: Lencsi könyve

Könyvtári. Ezt szintén a MolyMazsolázó miatt olvastam el, egyébként tavalyi zsűrizendő volt, de akkor nem jutottam el hozzá. A képek nagyon hangulatosak voltak, de a szöveg nem tetszett annyira.

Harcos Bálint: A boszorkánycica

Könyvtári, zsűrizendő. Pöttyet többet vártam, mert mindenki úgy odavolt érte, de azért nem rossz.

Catharina Ingelmann-Sundberg: Rablás uzsonnára

Könyvtári. Kicsit vérszegény, de azért szerethető.

Alan Bradley: A halott madarak nem énekelnek

Saját. Nagyon érdemes volt megvenni, jól szórakoztam.

Dániel András: A nyúlformájú kutya

Könyvtári, zsűrizendő. Filozófikus szöveg, formabontó rajzok, igazán érdekes kötet. 

Kertész Edina: A lány, aki orvos akart lenni

Könyvtári, zsűrizendő. Nagyon szépek a rajzok, és fontos az üzenet.

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és a nagy fagyiünnep

Könyvtári, zsűrizendő. Imádnivaló még mindig!

Krausz Emma: Osztálykép

Könyvtári, zsűrizendő. Nagyon korrektül összerakott regény egy rendhagyó, de nagyon szép szerelmi történetről.

Becze Szilvia: Hamupipőke

Könyvtári, zsűrizendő. Ebből a sorozatból még nem olvastam igazán jót. Ez most sem változott sajnos.

Lucinda Riley: Angyalfa

Ezt anyósomnak vettem, és meglepően jó volt. Fogok még ettől a szerzőtől olvasni szerintem.

Berg Judit - Kertész Erzsi: Az óra rejtélye

A második részt is megvettem Lillának, ugyanolyan jó, mint az első.

Félbehagyások (2):

Mészöly Ágnes: Vágod?

Könyvtári, zsűrizendő. Azt hittem, hogy majd Mészöly Ágnes jobban megcsinálja az Ellenpontokat, de sajnos ugyanolyan vontatott és egyszerű volt, mint az eddigiek.

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Kölcsön. Ezt már nagyon régen el akartam olvasni, de valami mindig visszatartott. Valószínűleg jól éreztem, hogy nincs egymással dolgunk, mert nem tudok róla semmi rosszat elmondani, de egyszerűen teljesen hidegen hagyott, nem érdekelt ez a történet.

meseanyu 2018.10.10. 15:06

Szeptemberi zárás

img_3168.JPG

Beszerzések (0):

Igazából nem igaz, hogy nem vettem semmit, mert megvettem a Kisrigókat meg  A négy madár titkát, mert kellett a zsűrizéshez, de nagy valószínűséggel nem tartom meg őket, úgyhogy azt hiszem, ez nem számít. Meg vettem egy csomó nyelvkönyvet, ezekre most nagyon rá vagyok kattanva, de ezeket se regisztrálom, mint ahogy az olvasásokhoz sem.

Olvasások (11):

Majoros Nóra: Pityke és prém

Zsűrizendő, könyvtári. Határozottan olvasmányos volt, de a végére mégsem lett tökéletes sajnos.

Tóth Krisztina: Murci kandúr világot lát

Zsűrizendő, könyvtári. Sokkal gyengébb, mint amit a szerzőtől, meg persze egy igazán jó gyerekkönyvtől elvárnék.

Fredrik Backman: Egymás ellen

Saját. Volt egy-két nagyon jó rész, sírdogáltam is egy kicsit, de sajnos elmegy mostanában Backman egy olyan közhelyes, hatásvadász irányba, ami nekem már kicsit taszító.

Egri Mónika: Állati illemtan

Zsűrizendő, könyvtári. Helyes, vicces a szöveg, a rajzok meg nagyon aranyosak.

Joanna Nylund: Sisu

Könyvtári. Akaraterő, kitartás, szívósság. Na, ezekre nagy szükségem van, úgyhogy hasznos és inspiráló volt most ez a kötet.

Farkas Nóra: Összeköt a szeretet

Zsűrizendő, könyvtári. Aranyos kis kötet: nem sok újat mond ahhoz képest, amit már az anya-gyerek kapcsolat, születés témájában olvastam, de jó ötlet ezt a dolgot összekötni az óvodai beszoktatással.

Paulon Viktória: Kisrigók

Egyelőre saját, de mint fentebb írtam, azt hiszem, nem tartom meg, fontolgatom, hogy felajánljam a könyvtárnak, mert fontos könyv, jó lenne, ha meglenne nekik. Néha kicsit vontatottnak éreztem, de egyébként meg egy nagyon izgalmas, szeretnivaló és megható történet. A rajzok is nagyon kedvesek, szépek.

M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba

Zsűrizendő, könyvtári. Ez a kötet teljesen rendben van: vicces, kalandos, nagyon szerethetőek a főszereplők és az illusztrációk is szépek.

Berg Judit - Kertész Erzsi: A négy madár titka

Ez ajándékba lesz majd. Tökéletes kezdő olvasóknak is, jó rövidek a fejezetek, a sztori meg kellőképpen izgalmas, a stílus gördülékeny.

Natasha Corrett - Vicki Edgson: Csábítóan egészséges

Saját. Nagyon alapos az elején a bevezető az egészséges táplálkozásról, de egyrészt én ennyire nem vagyok elkötelezett, kitartó, másrészt meg nem is hiszem, hogy ennyire szigorúan kellene venni ezeket a dolgokat.

Zágoni Balázs: A Gömb

Zsűrizendő, könyvtári. A Gömb és a főhős nagyon szerethető, a cselekmény sodró lendületű, a stílus meg egy kicsit egyszerű (valószínű az egyes szám első személyű elbeszélés miatt van ez így), de még elfogadható.

Félbehagyások (1):

Horányi Hanna Zelma: Egy év tíz hiba

Először tetszett, hangulatosan gimis volt, de aztán átment valami nyálas gagyiba.

meseanyu 2018.09.24. 20:44

Újdonságokról 15.

moly_33.jpg

Hendrik Groen: Amíg élünk

A mai ajánlóba három humoros könyv került be, az első ezek közül a 85 éves Hedrik Groen újabb tittkos naplója. Az első részt nagyon szerettem: roppant szimpatikus figura volt a főszereplő, és nagyon jól ki volt találva a környezet is az öregek otthonával meg a klubbal. Hol humoros, hol szívszorító, vagyis összességében nagyon szórakoztató volt. Remélem a második rész is ilyen tökéletesre sikerült.

 

moly_34.jpg

Jonas Jonasson: A százegyéves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik

És október végén jön az új Jonasson is, ráadásul a százéves ember folytatása, úgyhogy lehet, hogy az ősz az öregemberekről fog szólni nálam. Remélem könnyed lesz, vicces és fordulatos, mint a szerző eddigi könyvei, és akkor segít legyőzni a hideg és sötét évszakokkal járó depressziót.

 

moly_35.jpg

Gill Sims: Hát persze, hogy iszom !

A vénemberek után pedig egy korombeli anyuka története keltette fel a figyelmemet. A fülszöveget olvasva érzek benne valami Méhkasra utalót, ami nagyon ígéretes. Persze az is lehet, hogy a két könyv nem hasonlít másban, mint a szerzőjük keresztnevében, mindenesetre jó lenne valami olyasmit olvasni újra, úgyhogy reménykedem.

img_3086.JPG

Nagy elánnal bevállaltam a nyári polcomon tizenöt kötetet, de csak ötöt sikerült elolvasni, ami azért elég gyengus, viszont szerencsére amit végül elolvastam, azok remek könyvek voltak, úgyhogy összességében nagyon meg vagyok elégedve a nyárral olvasásilag, mert eléggé tudatosan sikerült jó olvasmányélményeket szerezni.

A tervezős bejegyzésben írtam a Zafónról, amit aztán el is olvastam, és tetszett is. Az említett Wodehouse-nak is a végére értem, de eléggé unalmas volt, ami elvette a kedvemet a két másik regénytől, amit a szerzőtől beterveztem, így feladtam a plecsnit is egy időre. A várólistacsökkentősők közül az Egy marék porral úgy jártam, hogy mire rájöttem, hogy a Kisfaludyból kéne kihozni, bezárt nyárra, A fába szorult féreg meg valami selejtezésnek eshetett áldozatul, mert már csak a nyoma maradt a katalógusban. Az Ava Lavenderbe bele se kezdtem, mert valahogy nagyon nem volt hozzá hangulatom. Így a várólistacsökkentést megint buktam, de ezt lassan már kezdem megszokni. Marcus Sedgwick könyvét  valószínűleg elnéztem, mert mégsem volt meg a könyvtárban, megvenni meg nem akartam, úgyhogy ez is kimaradt. A Backmanhoz se volt kedvem, ezért át is tettem még nyáron az őszi polcra, és hamarosan végzek is vele, tehát ott már egy könyvvel mindjárt meg is vagyok. Tom Sharpe regényeivel viszont nagyon jól szórakoztam, elolvastam mindkettőt, amelyik a polcon volt, sőt még egyet pluszban is. Így jártam E. Lockharttal is, elolvastam a regényét, amit beterveztem, és annyira tetszett, hogy muszáj volt mindjárt minden mást is hazahoznom, ami csak megvolt tőle a könyvtárban. A maradék három még polcon lévő könyvbe pedig belelapoztam, de mindegyiket félbehagytam aztán, egyik sem jött be.

Az őszi polcra visszafogottabban válogattam, kilenc kötet került fel rá. Szinte mindegyik könyvtári, Flavia történetének legutolsó részét kell csak beszereznem, ráadásul mindegyik már régóta érdekel, úgyhogy szerintem olvasmányilag érdekes ősz elé nézek. És akkor a rengeteg zsűrizendőről még nem is beszéltem.

meseanyu 2018.09.07. 12:22

Augusztusi zárás

img_2930.JPG

Beszerzések (2):

Maria Krüger: Nagyanyáink idején

A földvári könyvmegállóból.

Fredrik Backman: Egymás ellen

Mert megvan az első rész, és ilyenkor nehezen állom meg, hogy ne vegyem meg a másodikat is, habár már beszerezte a könyvtár is.

Olvasások (11):

Tom Sharpe: Remetelét

Saját. Ez volt eddig talán a legbetegebb Sharpe, amit olvastam, de mindeközben meg annyira vicces, hogy néha alig bírtam abbahagyni a röhögést. 

Ittzés Laura: Nyolc perc

Könyvtári. Volt benne sok jóság, de kicsit untam, és a főszereplőt se tudtam megkedvelni sajnos.

Sarah Winman: Bádogember

Könyvtári. Winman egyelőre nem kedvenc, ahhoz még valami hiányzik, de olyan szerző, akitől mindig szívesen olvasok ezután.

Nagy Diána: Könnyű, nehéz

Nagy Diána: Előtte, mögötte

Pap Kata: Reggel, délben, este

Ezeket unokatesóm kisfiának vettem a keresztelőjére, és előtte persze átlapoztam őket, főleg, hogy volt köztük zsűrizendő is. Aranyos, egyedi képi világú, egyszerű lapozók a legkisebbeknek.

Sárváti Töttős Györgyi: Szuperhős szakszerviz

Zsűrizendő, könyvtári. Értem én a szándékot, és a hasznosságát nem is vitatom, de nekem ez még unalmasabb volt, mint az első rész.

Csapody Kinga: Irány a Dunakanyar!

Zsűrizendő, könyvtári. Nekem ez kicsit jobban tetszett, mint a balatonos (a közbülső részeket nem olvastam), de még mindig nem annyira találom a helyét ennek a sorozatnak.

Cate Berry: Nem alszunk el!

Könyvtári. Nagyon aranyos könyv. Először szkeptikus voltam a módszerét illetően, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg zseniális. 

Szirmay Ágnes: Titkok árnyékában

Zsűrizendő, könyvtári. Az első rész jobban tetszett, de a kikapcsolódás céljának ez is tökéletesen megfelelt.

Tasnádi István - Jeli Viktória - Vészits Andrea - Gimesi Dóra: Az ellopott időgép

Zsűrizendő, saját. Ez még mindig nagyon jó! Pörgős, vicces, izgalmas.

Félbehagyások (1):

Maria Krüger: Nagyanyáink idején

Saját. Imádom az ilyen sztorikat, de valahogy a stílus vontatott volt nagyon.

meseanyu 2018.08.17. 15:13

Újdonságokról 14.

Összejött egy-két engem érdeklő gasztrokönyv, ami mostanában jelent meg vagy hamarosan várható, úgyhogy most akkor ezekből jön egy csokor.

moly_30.jpgKalas Györgyi: Magyar tengeri gasztrokönyv

Kalas Györgyinek nemrég olvastam egy gyerekkönyvét, és kedvemre való volt a stílusa, a Balaton meg a szívem csücske, úgyhogy természetes, hogy ez a kötete is nagyon érdekel. Először úgy voltam vele, hogy azonnal meg is rendelem, és a nyáron már ki is próbáljuk a benne ajánlott helyeket, de aztán arra gondoltam, hogy annyi infóhoz jutok így is innen-onnan, és annyi étterem, bisztró stb. van, amit ki akarok próbálni, ráadásul lassan a nyárnak is vége, hogy inkább megvárom, hogy lesz-e a könyvtárban, ha meg nem, akkor ráérek még jövő nyáron is megvenni, ha még mindig szeretném. 

moly_31.jpgSzatmári Ferenc: Nem főzelék

Főzelékes Feri könyveit már régóta szeretném a kezembe venni, ráadásul mindegyik meg is van a könyvtárban, még ez a legújabb is, úgyhogy semmi sem akadályoz meg abban, hogy végre megnézzem, mit tud kihozni kedvenceimből, a zöldségekből ez a fickó. Mivel egyébként is muszáj lenne kicsit változatosabbá tenni az étrendünket, viszont ehhez nem óhajtok az eddigieknél sokkal több időt tölteni a konyhában, úgy érzem, nagyon időszerű lesz kikölcsönözni ezeket a köteteket. 

moly_32.jpgJamie Oliver: 5 hozzávaló

És ha már egyszerű főzés, akkor Jamie Oliver aztán tényleg nem a fakszniairól híres, legújabb könyvében meg ráadásul mindössze öt hozzávalóból főz nekünk, úgyhogy ez biztosan érdekes lesz a számomra. Szeptember közepén jelenik meg, és valószínű várnom kell majd, mire beszerzi a könyvtár. Addig meg majd kiveszem ezt a kötetét. (Mondjuk ahogy nézem, június végén lejárt a kölcsönzése, úgyhogy lehet, hogy keresztet lehet rá vetni.) Na meg persze ezt, mert úgyis mindjárt itt a karácsony. :DDD

meseanyu 2018.08.10. 11:53

Júliusi zárás

img_2818.JPG

Beszerzések (2):

Tom Sharpe: Remetelét

Mert hosszú távon kell az összes Sharpe. (Már csak ez hiányzik, de sehol sem  kapható.)

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

Mert imádom ezt a nőt, és kellett valami nagyon tuti a nyaralásra.

Olvasások (14):

Tom Sharpe: Éretten éretlen

Saját. Szokásosan fergeteges Sharpe. Talán az egyik legjobb.

Dániel András: Tengerre, kuflik!

Könyvtári, zsűrizendő. Ezek most gyengébb kufli-sztorik voltak.

E. Lockhart: Szemfényvesztés

Könyvtári. Buxbaum mellett ő a másik új kedvenc. Hihetetlenül hangulatos, izgalmas, stílusos ez a regénye is.

Mészöly Ágnes: Slutty az űrből

Könyvtári, zsűrizendő. Sokat vártam tőle, de sajnos minden jósága ellenére unalmas volt.

E. Lockhart: A pasilista

Könyvtári. Ez is mennyire jó volt! Úgy olvasnám a folytatásokat is!

Bartos Erika: Születés

Könyvtári, zsűrizendő. Kicsit negédes, de egyébként egész korrekt.

Harcos Bálint: Szofi átváltozik

Könyvtári, zsűrizendő. Átlagos Szofi: a kislány rossz, mint a bűn, ami roppant idegesítő, de a képek szuperek.

Várszegi Adél: Kihalni esélyes!

Könyvtári, zsűrizendő. Nekem inkább átlagos volt, de dínómániákusoknak talán jobban betalál.

Kalas Györgyi: Tilda és a kövér macska

Könyvtári, zsűrizendő. Helyes kis gasztromese, szórakoztató volt.

Tom Sharpe: Kertész a vártán

Saját. Kicsit kevésbé fergeteges, mint a másik, de azért ez is hatalmas sztori.

Kiss Judit Ágnes: Babaróka ajándéka

Könyvtári, zsűrizendő. Nagyon hangulatos, kedves, hétköznapi, de mégis különleges történetek, egyedi, finom rajzokkal.

Holly Webb: Visszatérés a titkos kertbe

Könyvtári. Méltó a nagy elődhöz: jó történet, jó stílus.

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

Saját. Remek választás volt a nyaralásra: helyes, olvasmányos és okos, nagy élvezettel olvastam végig.

E. Lockhart: A hazudósok

Könyvtári. Másik nyaralós olvasmányom, ez is pazar volt.

Félbehagyások (3):

Charlie Jane Anders: Minden madár az égen

Könyvtári. Jó alapötlet, de meglehetősen gagyi megvalósítás.

Barry Jonsberg: Nem semmi!

Könyvtári. Ez meg roppant fura volt, nem ilyenre számítottam.

Szécsi Noémi: Egyformák vagytok

Könyvtári. Idegesítő és irritáló volt.

 

meseanyu 2018.07.18. 16:30

Blogajánló 6.

img_2791.JPG

Egy nagyon érdekes és vicces blogra találtam, ahol a tetovált könyvtáros (akiről egyébként kiderült közben, hogy Sarah Andersen könyveinek magyar fordítója) tollából olvashatunk képekkel is gazdagon illusztrált szösszeneteket a a FSZEK leltára során átélt kalandjairól.

A tíz kicsi könyv blogon is gyakran járok mostanában, jó a szöveg is, de a képek egészen elbűvölnek. Viszont most mégis egy olyan bejegyzést hoztam, ahol kevesebb a saját kép, viszont annál több a csodás borító, mindegyik igazán az én stílusom, öröm volt őket nézegetni. 

Egy időben állandóan olvastam Izabella életét, mert szépen ír, és érdekesen, sokszor nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és nála is mindig csodásak a képek. Most azt hiszem, visszamenőleg is megnézegetem az utóbbi hónapokban írt dolgait, és megint a mindennapjaim része lesz, hogy le ne maradjak az ilyen szépségekről

A végére pedig jöjjön egy filmes bejegyzés: a smoking barrels blog "ódivatú" sorozatokról írt, amelyek közül még egyiket sem néztem, de több is érdekel. Mivel tegnap fejeztük be a Durrellék harmadik évadát, és amíg várjuk a következőt, kellene valami új néznivaló, így pont a Sírhantműveken gondolkodtam, amelyről szintén szó esik ebben a bejegyzésben.

meseanyu 2018.07.13. 15:30

Újdonságokról 13.

moly_27.jpgJasper Fforde: Monokróm

Ez nem annyira új, de oly régen írtam már ilyen bejegyzést, hogy csak gyűltek a könyvek, és ami még azóta is nagyon érdekel, az megérdemli, hogy megemlékezzek róla, mint ez a regény is. A szerzőtől nagyon tetszett a Thursday Nextről szóló sorozat (főleg a második része), és mivel azt legnagyobb sajnálatomra nem folytatják, angolul meg nem érzek elég erőt hozzá, kénytelen leszek magam ezzel az új sorozattal vigasztalni (remélem ezt végig is viszik magyarul). Igazi nyálcsorgató értékeléseket olvastam, még a fanyalgók között is találtam olyat, ami arra engedett következtetni, hogy nekem pont az fog tetszeni nagy valószínűséggel a regényben, ami az illetőnek nem. Most nagyon meg is kívántam, úgyhogy lehet, hogy ez lesz a következő rendelésem.

 

moly_28.jpgTolnai Lajos: Új föld, új szerencse

Ez is egy kicsit régebbi, de nagyon izgat, mivel a szerző Györkönyben született, ahol az én őseim is éltek, úgyhogy már csak ezért is illene tőle olvasni. Eddig egy könyvét olvastam, és az eléggé tetszett, ennek meg most annyira figyelemkeltő a promója, hogy úgy érzem, nem lehet kihagyni. Megvenni azért valószínűleg nem fogom, annyira nem vagyok rácuppanva, meg úgy vagyok néha ezekkel az agyonreklámozott darabokkal, hogy sokszor nagyobb a füstje, mint a lángja, de azért remélem a könyvtárból majd sikerül elolvasni.

 

moly_29.jpgSarra Manning: Londonban bármi megtörténhet

Ez is az a regény, ami lehet totál gagyi, meg abszolút kedvenc is. A borító valami csodás, és ha ismerném a szerzőt (mondjuk Julie Buxbaumról vagy legújabb kedvencemről Emily Lockhartról lenne szó) valószínűleg mindent eldobva rohannék, hogy megvegyem a könyvet, de Manningnek ez az első regénye, ami megjelent magyarul, az angolul olvasással meg tudjuk jól, hogy miként állok. Szóval ez is könyvtárazós lesz, aztán meglátjuk, mit tud a szerző.