meseanyu 2020.07.02. 17:54

Júniusi zárás

img_e4290_1.JPG

Beszerzések (2):

Igazából csak egy, mert E. Lockhart Ruby Oliver sorozatának negyedik része már január végén megjött a bookdeporitorytól, de nem akartam felrakni a polcra, mert hülyén nézett volna ki az előtte levő rész nélkül. Egyszerre rendeltem a kettőt, de a harmadik részt Ausztráliából küldték, ahol közben kitörtek az erdőtüzek, és gondolom ezért nem küldték a könyvet. Én már keresztet is vetettem rá, hogy biztos elégett szegény, vagy ilyesmi, de aztán a karantén első napjaiban bedobott a postás egy értesítőt, hogy jött nekem valami csomag. Felhívtam a postát, hogy most azért nem mennék be érte, hiszen az orrom se dugom ki a házból, de azért nyugtassanak meg, hogy nem küldik vissza. Mondták, hogy most semmit nem küldenek vissza, de pláne nem Ausztráliába. Na, ekkor már tudtam, hogy az én kis könyvecském vár rám, és a lazítások első napjaiban el is mentem érte. Szerintem egyébként ez mindent összevéve rekord, hogy egy január elején megrendelt könyvet júniusban foghatok a kezembe, de szerencse, hogy megjött, és jó a sztori vége.

Olvasások (8):

A hó elején gyorsan befejeztem az utolsó olvasatlan könyvemet Mariana Lekytől, hiszen a könyvtári könyveken kívül (amikhez ugye a karantén miatt nem tudtam hozzájutni), már csak ez maradt a tavaszi polcról. Aztán folytattam a nyári polccal, kezdve Tamara Ireland Stone könyvével, mert valami kis könnyedet akartam. Aztán jött a fekete hét azzal a sok halálesettel, és elkezdtem Zafón ifjúsági regényét, hogy ezzel emlékezzem az egyik kedvenc írómra. Utána jött Michelle Obama életrajza, mert azt kölcsönbe kaptuk, és már nyomasztott, hogy vissza kellene adni. Közben aztán kinyitott a könyvtár is, így el tudtam olvasni egy a 2019-es top10 listájára felkerült csudaklassz regényt, illetve nekiálltam a 2020-as gyerekkönyvtermésnek is. Ez utóbbiakból hármat olvastam júniusban.

meseanyu 2020.06.18. 14:13

Újdonságokról

covers_613693.jpg

Új regény jön ősszel nagy kedvencemtől, Nick Hornbytól, méghozzá elég érdekes sztorival, egy idősebb nő, fiatalabb férfi kapcsolatáról. Bár nem kedvenceim a nagy korkülönbséges szerelmi sztorik, azért remélem, ez Hornbyhoz méltóan érzelmes és vicces lesz. Egy másik regénye, az Egy házasság helyzete pedig már meg is jelent, úgyhogy nagy bőség van most a Hornby-rajongóknak. Az is érdekel, de már láttam filmen, úgyhogy egy kicsit még várhat.

 

covers_613399.jpg

Aztán itt van egy másik szerző, akitől szinte mindent elolvasok: Fredrik Backman is új könyvvel jön június végén. Ez a sztori most különösen ütősnek ígérkezik, az alaphelyzet, hogy valaki túszul ejt nyolc embert egy lakásbemutatón, szilveszter előtt egy nappal. Szerintem ez is humoros és egyben szívhez szóló lesz, úgyhogy nagyon nekem való. Még nyaralásra is el tudnám képzelni, ezért lehet, hogy megszegem miatta a fogadalmam, hogy nyáron nem rendelek semmit.

 

 covers_596581.jpg És az ismertebb szerzők után jöjjön két új név. Mindkét kötet megjelent már, úgyhogy aki sürgősebben keres olvasnivalót, azoknak ezeket ajánlom. James Goluld-Bourn regényének főszereplője egyedül neveli fiát felesége halála után. Pénzgondokkal küszködve elvállal egy meglehetősen megalázó, ámde jól fizető állást, kabalaállatnak áll. Pandának öltözve egy véletlen folytán a fiához is közelebb kerül. Bár eddig nem zengenek róla ódákat a Molyon, azért én látok arra lehetőséget, hogy elbűvöljön.

 

covers_590850.jpgFleishman doktor (Haha, ez jó névválasztás, bár az igazi, a Miért éppen Alaszkából nem így írta, hanem sch-val, ahogy illik.) is egyedülálló apa, csak őt az elvált felesége hagyta magára a két gyerekkel. Erről a könyvről még nincs értékelés, úgyhogy boldog tudatlanságban írom azt, hogy szerintem ez is ugyanaz a kategória, mint az eddigiek: vicces, szellemes, ugyanakkor érdekes kérdéseket boncolgat, és remélhetőleg ezáltal egyszerre tesz jót a kedélyemnek, a lelkemnek és a szellememnek is. 

Reméljük, azért idén is többen eljutunk nyaralni, ha nem is Horvátországba, de legalább a Tisza-tóhoz (mint mi), és akkor bizony szükség lesz olyan olvasmányokra, amelyekbe úgy igazán bele tudunk merülni, hiszen nem nyaralás a nyaralás egy igazi könyvmoly számára olyan kellemes, hosszú délutánok nélkül, amikor fekszünk a fák alatt egy jó könyvvel. Most négy olyan szerzőt ajánlok ezekre az önfeledt órákra, akik nekem beváltak, könnyedek, de mégis igényesek, hangulatos, romantikus történeteikkel elbűvölik az embert.

covers_476911.jpg

Bár nem olyan régen egyik kedves barátnőmnek nem jött be Ruth Hogan egyik könyve, én mégis jó szívvel ajánlom az írónőt, sajnos magyarul még csak két könyve jelent meg. A harmadik könyvének nagyon várom a fordítását, de ha nem jelenik meg még az idén, akkor lehet, hogy angolul is nekivágok. Első könyve, Az elveszett tárgyak őrzője nagyon kellemes hangulatú, stílusú olvasmány volt, a könnyed, de mégis igényes, romantikus, de nem nyálas történetek kedvelőinek ajánlom. Meg azoknak, akik szeretik a szép házakban játszódó jeleneteket, ahol porcelánból isszák a teát és különleges rózsák nyílnak a kertben. Mindez egy csipetnyi misztikummal fűszerezve, szerethető szereplőkkel, humorral, igazi minőségi kikapcsolódás. A másodiknak, A piros cipellős Sally bölcsességének szerintem már a címe is elbűvölő. Ez a regény kicsit más volt, sötétebb, megrázóbb, de ugyanúgy tökéletes. A csodálatos hangulatok, leírások, a szereplők miatt az ember legszívesebben beköltözne a könyvbe. A történet egyedi, bár nekem nagy csavar nem volt benne, elég hamar sejtettem, hogy mire megy ki a játék, de ez nem vette el az élvezetet, az epilógusig nyitva maradt egy kicsit a történet, és ez izgalmat adott. Mindenesetre szakmányban tudnék olvasni ettől a nőtől, remélem ír még sokat.

covers_494912.jpg

Veronica Henry esetében is eléggé el vannak maradva a fordításokkal, de tőle már négy regény jelent meg magyarul, ebből én kettőt olvastam. Először az Álmaink otthona címűt, amely nagyon korrekt regény a maga nemében. A történetben nincs semmi extra vagy olyan igazán nagy újdonság, csak a megszokott játszmák, konfliktusok, de a nagyon kedves környezet, a szeretnivaló szereplők teszik igazán megkapóvá. A stílus is pont megfelelő, se nem gagyi, se nem túldíszített, kellemesen olvasmányos. Kitűnő könyv a nyaralásra, amikor az ember könnyed, de azért minőségi szórakozásra vágyik. A Könyvesbolti szerelmekkel folytattam, amely már-már cukormázas, de mégis tökéletes volt. A szerző itt is csodás hangulatokat, remek szereplőket teremtett, a sztori pedig nagyon szerethető. Több szálon fut a cselekmény, a kisváros lakóit a kedves kis könyvesbolt köti össze, úgyhogy ez is egy igazi könyvmolyoknak való olvasmány. A könyvek mellett pedig ott vannak az ételek, a házak, a kertek, a szerelmi bonyodalmak, csupa olyan dolog, amiről szívesen olvasok, Henry pedig roppant elegánsan és olvasmányosan ír róluk.

covers_508117.jpg

Harmadik és egyben utolsó jelöltem, Lucinda Riley, akinek szerencsére már sok könyvét lefordították magyarra, én ezek közül viszont még csak egyet olvastam, az Angyalfát. Kerestem valamit anyósomnak, amit én is szívesen olvasnék, és megakadt a szemem Lucinda Riley-n, mivel úgy gondoltam, talán hasonlít a stílusa Kate Mortonhoz, akinek a könyveit mindketten szeretjük. Riley egyszerűbben ír, mint Morton, de azért igényesen, a sztori is egy kicsit kiszámíthatóbb, de azért izgalmas, a kulisszák viszont, az angol vidéki ház, London, a múlt és a jelen váltakozása ugyanaz, és ugyanúgy szórakoztató. Anyósom még egy másik regényét, a Fény az ablak mögött címűt is megkapta tőlem, de én még nem kerítettem rá sort, szerintem nekem ez lesz az egyik nyaralós olvasmányom.

A Merítés-díj gyermekirodalmi szekciója meghozta döntését, megvan az idei tízes lista. Ezért most én is megírom nektek, hogy nekem mely könyvek tetszettek a tavalyi év terméséből a legjobban. Szokás szerint kicsit más volt a véleményem, mint a többségnek, így a végső listáról én négy könyvet hoztam, ezekről írok először, utána pedig az a hat kötet következik, amelyik lemaradt ugyan a listáról, nálam viszont a legjobbak között voltak.

covers_561422.jpgCzernák Eszter: Sárkányovi

Czernák Eszer tavaly hirtelen robbant be a gyermekkönypiacra, három könyve is megjelent 2019-ben. Én kettőt olvastam, tetszett nagyon A világ legjobb játszótere is, de a Sárkányovi volt az igazi favoritom.  Remek hangulatú, jó üzenetű ovis történetek ezek, amelyekben a varázslények ugyanolyan kisgyerekek, mint az embergyerekek, viszont a kulissza mégis jó csomó pluszt ad a történetekhez. Helyes, vicces, tanulságos mindegyik.

 

covers_564941.jpgRippl Renáta: Panka és a hattyúk tánca

Nagyon cuki könyv, helyes, értelmes történettel és gyönyörű illusztrációkkal. Sok minden történik, változatos témák jönnek fel: költözés, iskolakezdés, barátság, jelmezbál, kistestvér, balett. Mégsem zavaró kavalkád jön ki ebből a végén, hanem egy megnyugtató, otthonosságot sugalló, ismerős történet, amelynek sok mozzanatában magukra ismerhetnek a gyerekek, ugyanakkor van benne izgalom, konfliktus is. Külön tetszett amás bőrszínű kislány szerepeltetése.

 

covers_544236.jpgRévész Emese: Simi és a rendetlen betűk

A történet főszereplője egy nagyon szerethető, sokoldalú, érdeklődő és intelligens kisfiú, akinek azonban az iskolában meggyűlik a baja a betűkkel. A regény szépen bemutatja, hogy hogyan derül ki, hogy diszlexiás, milyen segítséget kap, és hogyan győzi le a bántásokat szülei, barátai és a tanító néni segítségével. Nagyon szép történet arról, hogy még ha mások is vagyunk, akkor is értékesek, és hogy mindenki jó valamiben, csak észre kell venni. Hiánypótló kötet, amely ezt a fontos témát jó stílusban, élvezetesen, helyes illusztrációkkal tálalja.

covers_550096.jpgMarék Veronika: Alfa bácsi titka

Kellemes hétköznapi történetek, amelyek az én generációmnak még nosztalgikusak is, hiszen ebben a korszakban nőttünk fel. Védett, ismerős környezet, egy letűnt kor krónikái, amelyek azért a mai gyerekeknek is érdekesek lehetnek, hiszen az ő életükben is lehetnek hasonló szituációk, még ha a kulisszák mások is.

 

 

covers_581313.jpgAcsai Roland: Tili és Tiló

Igazán hangulatos mese, klasszikus elemek keverednek benne modern dolgokkal. Szimpatikus szereplőink izgalmas kalandok során jutnak el a boldog végkifejletig, az intelligens humor pedig még szórakoztatóbbá teszi a kötetet. A képek nekem annyira nem tetszettek, meg a végén a dalok sem, de mégsem vontam le ezért, mert maga a mese nagyon bájos, szerethető.

 

covers_578680.jpgKertész Erzsi: Állati vállalat

Az első részt nem olvastam, de keresni fogom, mert ez marha jó volt. Vicces, ugyanakkor tele van egy csomó tanulságos, filozofikus meglátással, és ahogy leképezi jelenlegi társadalmunkat, szokásainkat, az valami szenzációs! A képek gyönyörűek, Antikát meg egyenesen imádtam.

 

 

covers_551224.jpgMajoros Nóra: Az orrszarvú és a madarak

Jaj, de helyes kis mese volt ez! Pedig először féltem tőle, mert nem annyira szeretem az állatos sztorikat, de itt annyira szerethetők voltak a szereplők, annyira átélhető a sztori, hogy egészen elbűvölt. Vicces volt ès megható, igaz és varázslatos, szép volt a vége, hangulatosak a képek, nekem eddig a legjobb az idei mezőnyből.

 

 

covers_550095.jpgPaulik Mónu: Saci és Samu - Időtlen nyár

Kellemes nyári, falusi hangulatú, igazi vakációs könyv. Nagymama és nagypapa imádni valóak, nekem nagyon tetszett, hogy nem a hagyományos felállásban mentek a dolgok, hanem pl. nagypapa főzött és aggódott, hogy eleget esznek-e a gyerekek. A szülők tipikus elfoglalt mai emberek, de fejlődőképesek. A boltos bácsi is nagyon szimpatikus volt. A gyerekek meg a szokásosak, bár itt is megfigyelhető volt, hogy nem jöttek elő a tipikus lányos-fiús sztereotípiák, épp ellenkezőleg. A melegség témájának előkerülése is tetszett,  nagyon fontos erről beszélni szerintem már a gyerekekkel is.

covers_560039.jpgTamás Zsuzsa: Kicsi Mimi iskolás lesz

Ismét egy nagyon helyes kötet Mimiről és bűbájos környezetéről. Az első mesében a főhős elbúcsúzik az óvodától, a másodikban pedig megkezdődik az iskola. Aranyos, életszerű helyzetek, csodaszép illusztrációk jellemzik a könyvet, nagycsoportosoknak mindenképpen ajánlom.

 

 

covers_575203.jpgWinkler Róbert: Márton és Micike az építkezésen

Habár levezényeltem már egy építkezést, azért tudott újat mondani nekem is ez a könyv, érdekes, informatív volt. Úgyhogy akit érdekel ez a téma, annak szerintem élvezetes lesz, pláne hogy humor is van benne bőven. Ha a többi rész is ilyen, akkor azt gondolom, hogy hasznos, és hiánypótló ez a sorozat.

 

img_4275_1.JPG

Március negyedikén írtam a tavaszi terveimről, és milyen érdekes most visszaolvasni, hogy sejtelmem sem volt róla, hogy alig két hét múlva bezárnak a könyvtárak, és eltelik úgy a tavasz, hogy nem tudok hozzájutni az előjegyzésben levő könyveimhez. A tavaszi polcomon két ilyen könyv volt, Orvos-Tóth Noémi és Celeste Ng könyvét ezen okokból nem tudtam elolvasni. A többit viszont sikeresen lenyomtam, Mariana Leky egyik könyve maradt utolsónak, de annak is folyamatban van az olvasása. Úgyhogy e téren elégedett vagyok. Abban is igazam volt, amikor terveztem, hogy sok zsűrizendőt fogok olvasni, más kérdés, hogy valószínűleg, ha nyitva a könyvtár, még többet olvastam volna ezek közül. Viszont a könyvtár zárva tartása abban is változtatott az olvasási szokásaimon, hogy több könyvet vettem, és azok egy részét viszonylag hamar el is olvastam, így egy-két szomszédoktól kölcsönzött könyvön kívül nagyrészt saját példányokat olvastam. Volt sok ötcsillagos kötet, de olyan igazán nagy kedvenc nem született a tavasszal, talán az egyik legnagyobb élmény az egyik zsűrizendő volt, Csóti Lili regénye.

Nyárra főleg könnyedebb történeteket terveztem, illetve három non-fictiont. Michelle Obama könyve kölcsönkért, a többi saját példány. Nem tudom, kinyit-e a könyvtár, de ha nem, akkor sem nagyon tervezek a nyárra új beszerzést, tehát ha a tavaszi polccal végeztem, folytatom a többi itthon fellelhető könyvvel. Főleg a várólista-csökkentős csoportból tervezek válogatni, talán nekifogok végre Bródy Lili könyveinek.

meseanyu 2020.06.02. 18:32

Májusi zárás

img_4273_1.JPG

Beszerzések (5):

Hiányzott még egy-két olvasásom az ifjúsági zsűrihez, és mivel könyvtár még mindig nincs, megrendeltem őket. Így került a háztartásba Fiala Borcsa nyomozós könyve, az Időfutár színdarab és Csóti Lili remek fantasyja. Ha pedig már benne voltam a rendelésben, becsúszott a kosárba még Zafón új ifjúsági regénye is. Szülinapomra pedig megkaptam tesómtól Julie Buxbaum új könyvét.

Olvasások (19):

Két kölcsönkönyvvel kezdődött a hónap: szomszédasszonyomtól kaptam kölcsön F. Várkonyi Zsuzsa regényét, egy másiktól meg egy kellemes kis francia könyvet. A hónap többi része a zsűrizés hajrájában telt, rengeteg könyvet olvastam még az utolsó pillanatban. Hamarosan külön bejegyzésben számolok majd be róla, hogy a 2019-es termésből nekem melyik könyvek tetszettek a legjobban. Ahogy véget ért a zsűrizés, május utolsó napjaiban gyorsan még próbáltam teljesíteni a tavaszi terveket, így elolvastam Dorothy L. Sayers regényét.

 

meseanyu 2020.05.06. 20:52

Újdonságokról

borito.jpgLegnagyobb örömöm mostanában az újdonságok között Julie Buxbaum új regénye volt, amit hamarosan meg is kapok szülinapomra. (Végül ezt választottam az új Zafón helyett, de szerintem azért azt is meg fogom majd rendelni.) Az írónő nagy kedvencem, mindkét eddig magyarul megjelent kötete abszolút öt csillagos volt számomra. A cselekmény egy nyári táborban játszódik, van benne cuki szerelmi szál, de egyben nagyon komoly témát dolgoz fel, a szeptember 11-i terrortámadást. Azt hiszem, mindent összevetve, nem fog csalódást okozni.

 

borito_1.jpgTheodora Gossnak az első könyve fog megjelenni május végén magyarul, amely egy trilógia része. A szerző azért is érdekes lehet számunkra, mert Budapesten született, és gyermekként került Amerikába. 2002 óta ír, és könyveivel a műfaj számos díját elnyerte már. A viktoriánus korban játszódó regény főszereplője Mary Jekyll, Stevenson híres-hírhedt hősének lánya, és a történetben sok más irodalmi ismerős is feltűnik, például Sherlock Holmes. Kicsit krimi, kicsit misztikus, izgalmas és humoros, úgyhogy nagyon megvan benne a jó szórakozás ígérete.

 

borito_2.jpg

Anne Hart kötete csak szeptemberben várható, de szerintem minden Agatha Christie rajongó nagy izgalommal várja. A kanadai szerző Poirot portréját a róla szóló regények és novellák alapján rajzolta meg, és szerintem mindenki szívesen olvassa majd, aki kedveli a világirodalom egyik leghíresebb nyomozóját. Szerintem ez egy olyan alapmű lesz, ami az én polcomról biztos, hogy nem hiányozhat majd.

 

 

borito_3.jpgVégül pedig egy hamarosan megjelenő útikönyvet hoztam. Kathleen Becker kötete a 111 különleges hely sorozat részeként lát napvilágot, amelynek célja, hogy az ismert úti célokat egy kicsit különlegesebben, közhelyek nélkül mutassa be. Provence-ban már jártam, de szeretnék még visszamenni, úgyhogy nyitott vagyok a rejtett kincsekre, meglepetésekre, amelyekre ennek a könyvnek a segítségével bukkanhatunk.

 

meseanyu 2020.05.02. 08:31

Áprilisi zárás

img_4250_1.JPG

Beszerzések (6):

Ezúttal a HVG-től rendeltünk, mert Tibor akart egy-két könyvet, aztán én is hozzátettem a saját választásaimat. Ő ezt, ezt, ezt és ezt szerette volna, én meg ezt és ezt. Az enyémek nálam várólistások voltak, de az övéi közül is érdekel a Zimbardo és a Cohen könyv is (utóbbi Tibor szerint nagyon vicces).

Olvasások (13):

Márciusban az utolsó olvasmányom A tűzpiros üveggömb volt, és mivel jó volt ebben a korban, a pöttyös-csíkos stílusban elmerülni, levettem a polcról egy másikat ebből a fajtából. Mogyorót már ismertem, mert gyerekkoromban olvastam a sorozat harmadik részét, és kíváncsi voltam az előzményekre, azért vettem meg még pár éve a kezdő kötetet. Most a karanténnak köszönhetően sorra is került, és nagyon kellemes olvasmánynak bizonyult. A Moly áprilisi tréfájának köszönhetően olvastam e-könyvben a Vesztegzár a Grand Hotelben című Rejtő klasszikust, majd szintén a képernyőről Ecsédi Orsolya Kell egy csapat! sorozatának második részét, ami zsűrizendő volt. Aztán jött a szomszédok-könyvklub következő kötete, egy izgalmas thriller. Volt még egy könyvtári, amit eddig halogattam, pedig nagyon érdekes volt. Lélekmelengetőnek elolvastam a Goth Girl első kötetét. Szuper volt, a többit még tartogatom. Egy régebben beszerzett krimit is sorra vettem, ez is jó választás volt. Doryról  e-ben olvastam a kiadó jóvoltából, de sajnos annyira nem tetszett. Jó volt viszont a koronavírusról szóló mesekönyv, amit a Pagony honlapjáról lehetett letölteni. Olvastam két könyvet Mariana Lekytől (ezt és ezt), és ezzel a német szerzőnő belépett a kedvenceim közé, egyszerűen letehetetlenül furák és bájosak a könyvei. Két zsűrizendő gyerekkönyvet olvastam még a hónap végén (ezt és ezt), mindkettő kifejezetten tetszett.

meseanyu 2020.04.05. 19:36

Márciusi zárás

img_e4233_1.JPG

Beszerzések (6):

Nem nagyon terveztem rendelni, de mivel az Agave olyan szívhez szólóan írta, hogy bajban van, mégis bevállaltam. Jöttek régebbi kiadású leárazottak, amik már régóta érdekeltek: Baráth Kata könyve meg ez a kis vicces. Tibor kért két Kondor Vilmost, ezt és ezt. A Hamis emlékek és a Fogd a kezem pedig olyan újdonságok, amikre szemet vetettem már, de ha nincs ez a helyzet, valószínűleg megvártam volna, míg beszerzi őket a könyvtár.

Olvasások (7):

A hónapot egy családi élettel foglalkozó könyvvel kezdtem.  Változó színvonalúak voltak a különböző szerzők írásai, de Popper Péter és Angster Mária része nagyon tetszett. Ezt a kötetet egy barátnőmtől kaptam kölcsön. Folytattam egy könyvtári kölcsönzéssel, Donna Tartt régen várt regényével. A kis barát sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, bár voltak benne remek, hangulatos részek, a nagyja inkább sajnos unalmas maradt számomra. Volt nálam egy-két zsűrizős könyv is, szintén a könyvtárból, Bartos Erika könyvei (ez és ez), illetve Leiner Laura Iskolák versenye sorozatának utolsó kötete. Mindegyik nagyon kellemes olvasmány volt. Síelés alatt elolvastam még egy kuflis könyvet is (szintén szűrizendő), amit tesómék hoztak magukkal. Aztán pedig teljes gőzzel beindult a karantén szezon, és mint már itt olvashattátok, teljesen átírta a terveimet. Első kifejezetten karantén idejére választott könyvem egy régi kedvenc, A tűzpiros üveggömb volt. Jól is esett nagyon!

img_e4226.JPG

Alaposan megváltoztatta a korona vírus a tavaszi olvasási terveimet, és nem csak azzal, hogy bezárt a könyvtár, és így bent ragadt jó pár könyv, amit még szerettem volna a következő hónapokban kivenni, hanem azzal is, hogy jobbára egyszerűen nincs kedvem azokhoz a könyvekhez, amiket olvasni akartam még a vészhelyzet előtt. Sok mindenben egyetértek Pupillával, aki megírta, hogy miért nem tud most olvasni, viszont most, hogy nagy élvezettel olvastam Leiner Laura könyvét, arra jutottam, hogy nálam talán egy kicsit másképp áll a helyzet.

Rengeteg időm szabadult fel,  hiszen jóval kevesebbet dolgozom, nem megyek sehová, se vásárolni, se különböző programokra, és ha el tudok szakadni a hírektől, akkor ez akár naponta több órányi pluszt eredményez, még úgy is, hogyha most többet tornázom, és többet vagyok a kertben, mint eddig. Tehát csak a motivációt kell visszaszereznem, és akkor úgy fogok majd visszatekinteni erre az időszakra, mint azokra a nyaralásokra, amikor egész álló nap szinte csak olvastam. A mentális egészségem megőrzése érdekében se lenne elhanyagolandó, ha tényleg egyfajta lehetőségként, pihenésként tekintenék erre a kényszerű bezártságra, úgyhogy arra gondoltam, már csak azt kell kitalálnom, hogy mit olvassak, mert különleges idők, különleges stratégiát követelnek.

Ha úgy gondolkodom, mit vinnék el a nyaralásra, akkor mindjárt beugrik pár kritérium: legyen az adott olvasmány könnyed, szórakoztató, ifjúsági, vicces esetleg krimi. Egyelőre úgy gondoltam, nem rendelek semmit, hanem az itthon, a polcokon található kötetek közül választok majd. Szerencsére van vagy 20-30 olvasatlan, és bár nem vagyok nagy újraolvasós, most valószínű kivételt teszek, és egy-egy régi kedvenc is előkerül. Sajnálom, hogy például a Rejtő kötetek anyukáméknál vannak, mert azokból biztos nagy élvezettel olvasnék, de szerencsére csíkos-pöttyös van egy-kettő, na meg egy rahedli Agatha Christie. Az első könyv, amit levettem a polcról a Leiner kötet után szintén egy csíkos, A tűzpiros üveggömb, amit nagyon-nagyon régen olvastam, de semmire nem emlékszem már belőle, csak arra, hogy tetszett, úgyhogy ezt választottam a folytatásra. A továbbiakban pedig próbálok majd ösztönös maradni, és azokhoz a könyvekhez nyúlni, amik igazán vonzanak, elfelejtve minden tervet, kényszert és kötelességet, hiszen most a legfontosabb, hogy a nehéz körülmények között is próbáljam jól érezni magam. Tegyetek ti is így! Vigyázzatok magatokra és maradjatok egészségesek!

img_e4218_1.JPG

A téli polcomon szereplő kilenc kötet közül nyolcat sikerült elolvasni, csak a Songbird maradt ki. Nem az érdeklődés hiánya volt a gond, inkább az időzavar, mert hirtelen olyan sok könyvtári könyv szakadt a nyakamba, hogy ez már nem fért bele a végén. A tavaszi polcra nem raktam ugyan át, de várólista-csökkentős, úgyhogy remélem sikerül még idén valamikor sort keríteni rá. Az elolvasottak közül mindegyik tetszett kisebb-nagyobb mértékben, a legjobban a Szavak kékben. A polc könyvein kívül is sikerült egy-két régebben rám váró kötetet elolvasni, mint például a Cormoran Strike sorozat legutóbbi részét, vagy Catherine Rider kedves karácsonyi történetét, amely régebbi beszerzés volt már, mindig tologattam, aztán végül nem bántam meg, hogy az ünnepre készülődve a kezembe vettem. Az egyik legnagyobb élmény pedig egy olyan kötet volt, amire teljesen spontán kaptam kedvet, de Delia Owens regénye minden bizonnyal sokáig velem marad. 

A tavaszi polcra megint óvatosan rakosgattam, nem akartam most sem túlvállalni magam. Az első öt kötet könyvtári, vagy már itt is van nálam, vagy előjegyzésben, úgyhogy ezeket nagy eséllyel elolvasom a tavasz folyamán. A második ötöt pedig a saját tulajdonban lévő várólistások közül választottam, hiszen ezek számának csökkenése lenne az egyik legnagyobb célom idén. Apránként azért haladok, úgyhogy ezen a téren nincs igazán lelkifurdalásom. A tavasz nagy része a polcon lévő köteteken kívül pedig valószínű a zsűrizendő példányokról fog szólni, hiszen ilyenkor van mindig a szezon finise, június elején kell kijönnünk az aktuális listákkal. 

meseanyu 2020.03.02. 14:44

Februári zárás

img_e4217_1.JPG

Beszerzések (4):

Mivel imádom Ottoline-t, régóta tervben volt már, hogy Chris Riddell másik sorozatát, a Goth Girl-t is be kéne szerezni, és most, hogy 10%-os akció volt a Bookdepositoryn a magyar vevőknek, meg is rendeltem. Gyönyörű kis könyvek, de még egyelőre nem olvasom hanem tartogatom őket, mint valami nagyon ínyenc csokoládét.

Olvasások (13): 

Volt egy csomó zsűrizős a hónapban, elég váltotó színvonalon. Ifjúságiból nagyon tetszett Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter közös könyve Az emberek országa. Nagyon érdekes, hangulatos disztópia, olyan érzés volt, mintha Csodaidőket olvastam volna, ami nálam a legnagyobb dicséret a műfajban. A kisebbeknek való kötetek közül Kertész Erzsi Állati vállalat című kötete nyerte el a tetszésemet. Nagyon vicces, ugyanakkor tanulságos történet, gyönyörűen leképezi a mai társadalmunkat. Zsűrizésen kívüli gyerekkönyv volt a Halálka második része, a kedves kis zombilányról itt is írtam. Ifjúságit is olvastam csak a saját szórakoztatásomra: Frank Li története nagyon tetszett, itt olvashattok róla bővebben. Volt a hónapban könyvklubos kötet is: a Brooklyn nem volt rossz, de maradandó élmény se lesz sajnos. Viszont amire biztos sokáig fogok emlékezni, az Delia Owens regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek: már most mondom, hogy biztos benne lesz az év legjobb könyveinek a listájában. Erről a kötetről bővebben is szeretnék majd még írni, mert megérdemli. Várólistacsökkentős nem volt ebben a hónapban, a Fank Li viszont rajta volt a téli polcon. Az könyvek túlnyomó többségét könyvtárból vettem ki, Frank Li saját példány, a Brooklyn pedig kölcsönkérés volt. 

Félbehagyások (0):

Az egyik zsűrizősnél, Vadadi Adrienn Miénk a színpad! című köteténél voltam a legközelebb ahhoz, hogy félbehagyom, de aztán csak átrágtam magam azon is. 

meseanyu 2020.02.24. 19:37

Újdonságokról

zafon.jpg

Régen nem töltött már el akkora izgalommal új megjelenés híre, mint most, hogy megtudtam,  Zafón új trilógiát ír, és az első rész március közepére várható. Nagyon szeretem a szerzőt, és remélem ebben az új sorozatban sem kell csalódnom, a fülszövege mindenesetre nagyon ígéretes. Van benne titokzatos cica, rejtélyes ház, óceánpart... Szerintem el fog bűvölni engem. Eldöntöttem, hogy ezt kérem szülinapomra majd. Sajnos a borítója annyira nem tetszik, de majd csak túlélem valahogy.  

vampyr.jpg

Előző bejegyzésemben írtam Halálkáról, a kedves kis zombilányról, és most máris itt egy új sorozat a kissé groteszk figurák kedvelőinek: Vámpyr Vilma kalandjai. Kicsit nagyobbaknak való szerintem, mint Halálka, kisiskolásoknak, kezdő olvasóknak. Jó szövegek, vagány rajzok lesznek itt is, az biztos. Laura Ellen Anderson sorozatának már számos része megjelent angolul, remélem a magyar kiadás sem fog  megállni egynél.  

 

zafon_1.jpg

Házi diagnózisom szerint kisebb-nagyobb mértékben a férjem és a lányom is küzd a maximalizmussal, ezért felfigyeltem a Harmat kiadó új kiadványára, Thomas S. Greenspon könyvére, amelyet ugyan kiskamaszoknak ajánlanak elsősorban, de többek egybehangzó véleménye szerint bármely korosztály profitálhat belőle. A kedves hangvételű könyv illusztrációkkal, kérdésekkel és feladatokkal segíti az olvasót, hogy megértse ezt a gyakran meglehetősen kellemetlen állapotot.  

zafon_2.jpg

Erről a könyvről később akartam  írni, mert majd csak május végén jelenik meg, de mivel  jött a hír, hogy egy exkluzív rész erejéig újra összeáll a nagy csapat, úgy gondoltam, mégis most ajánlom figyelmetekbe Saul Aussterlitz könyvét, amelyben a ikonikus sorozat kulisszatitkaiba nyerhetünk bepillantást. Exkluzív interjúk, érdekes részletek, izgalmas sztorik, minden, amit kedvenc sorozatodról tudni akartál. A Jóbarátok nagy rajongójakért én biztos elolvasom majd.

 

img_4202_1.JPG

Halálka története akkor talált meg, amikor éppen nagyon nem voltam jó viszonyban az elmúlással. Unokahúgom kapta karácsonyra a sorozat első részét, és nem sokkal Hinfata halála után került a kezembe. Elsőre akkori lelkiállapotomban túl morbidnak találtam, hogy valaki ilyen gyerekkönyvet írjon, és én meg elolvassam. Persze aztán, mint oly sokszor, kiderült, hogy alaptalan volt a viszolygásom, mert ez a sorozat kifejezetten kedves, okos és szórakoztató. A hangulatát, a szereplőket egyértelműen az Addams Familyhez tudnám hasonlítani, aminek mindig is nagy rajongója voltam, és most, hogy nemrég láttam a rajzfilmváltozatot, még inkább szívembe zártam ezt a furcsa családot. Halálka ugyanolyan kastélyszerű gótikus házban lakik, mint Addamsék, és bár itt nincs nagy család, csak egy nagynéni, azért a képek alapján nagyon hasonlóak a körülményei és az életvitele. A rajzok egyébként ízlésesek, tele vannak vicces részletekkel, úgyhogy a böngészni vágyó kisgyerekek szívesen veszik majd újra és újra kezükbe a köteteket. A sztorik pedig szívmelengetőek, tanulságosak, ugyanakkor izgalmasak és rejtélyesek, de persze csak szőrmentén, hogy a kicsiknek is nyugodtan felolvashassuk őket. A sorozatnak eddig két kötete jelent meg, a képen a második látható, amelyben feltűnik egy újabb rokon, egy látogatóba érkező unokaöcs. Barbara Cantini eddig illusztrátorként tevékenykedett, ő rajzolta pl. az Ivy Pockett sorozat illusztrációit is, a Halálka az első olyan könyv, amelynek egyben írója is. 5-6 éves kortól ajánlom a sorozat köteteit, unokahúgomból kiindulva szeretni fogják a nagyobb ovisok. 

qolz5021_1.JPG

Ritka, hogy egy könyvet nem a Molyon vagy valamelyik könyves hírlevélben látok először, hanem csak úgy szembejön velem a könyvesboltban, David Yoon könyvével nem sokkal karácsony előtt mégis ez történt. Szabó Magda karácsonyi történeteire voltam rácuppanva, de ahhoz, hogy megkaphassam, vásárolni kellett valami mást 7000 forint értékben. Általában neten rendelek, de ez esetben annyira elkapott a hév, hogy minél előbb kell nekem a a Daloljanak itt angyalok, hogy egy mozizás előtt betértünk Tiborral a könyvesboltba a Plázában, azzal a céllal, hogy addig ki nem jövünk, amíg meg lesz az áhított karácsonyi könyvem. A koncepció az volt, hogy Tibor is választ valamit, meg én is, és akkor mehet melléjük a kosárba a Szabó Magda. Tibor elég gyorsan letette voksát az új Nesbø mellett, én meg csak keringtem, és nem jutottam döntésre. Egyszer csak figyelmes lettem egy szép színes borítójú könyvre, amelynek a címe is ígéretes volt. Amikor láttam, hogy Nicola Yoon férje írta, már meg is volt, hogy mit viszek haza. 

Mai napig nem értem, hogy ez a könyv miért sikkadt így el, miért nem kapott nagyobb reklámot, hírverést nálunk, nem csak a szerző híres felesége miatt lehetett volna sokkal jobban nyomni, hanem azért is, mert Amerikában már nagy sikert aratott. Jó lett a borító, szerintem jobb is, mint az amerikai, és egyébként is egy nagyon szerethető, igényes regény, ami hozza az általam nagyra tartott ifjúsági szerzők színvonalát. Egy érzelmi hullámvasút ez a történet, annyira izgalmas, fordulatos, sosem tudod, mi fog történni a következő pillanatban, emellett meg annyira hangulatos, olyan sok szerethető apró részlet van benne, andalító, lassú jelenetek, bölcsességek, mély gondolatok. Komoly társadalmi, családi problémák kerülnek terítékre, aztán meg jó megoldások, igazán olyan könyv, ami kell a mai zavaros világba, ami megmutatja a helyes utat fiataloknak, időseknek egyaránt. Bárki, bármit mond, az ilyen könyvek miatt érdemes ifjúsági irodalmat olvasni, mert esetenként, mint most is, sokkal többet tud adni egy ilyen regény, mint egy egyszerű romantikus történet. A folytatást meg nagyon várom, kíváncsi vagyok, mi történik még a roppant szimpatikus főszereplővel.

Bár már itt említettem, azért most, hogy befejeztem a harmadik részt, mindenképpen fontosnak tartom, hogy külön bejegyzésben is felhívjam a figyelmet Graeme Simsion trilógiájára, amelyben az asperger szindrómás Don Tillman viszontagságait meséli el nekünk a szerző sok szeretettel, remek humorral és mindenek előtt nagy fokú érzékenységgel. 

don_1.jpg

Az első részben Don projektet dolgoz ki arra a célra, hogy feleséget találhasson. A rendkívül módszeres furcsa fiú természetesen ezt is nagyon szabályozottan szeretné csinálni, kérdőív alapján kellene eldőlnie, hogy a jelöltek közül ki lenne számára az ideális. Hogy bejön-e a számítása, és sikerül ezen az úton párt találnia, vagy homokszem kerül a gépezetbe és győz a mindent elsöprő szerelem, az kiderül ebből a fergetegesen vicces, ugyanakkor nagyon megható regényből. 

don_2.jpg

Az előző részben Don megtalálta élete párját, akivel a második részben New-Yorkba költöznek, és hamarosan gyermeket várnak. A mi drága fura pasink természetesen ehhez a kérdéshez is a megfelelő tudatossággal áll, megpróbál a terhesség ideje alatt tökéletesen felkészülni az apaságra. Természetesen most sem megy minden zökkenőmentesen, hősünk mindenféle kalandokba keveredik az emberi kapcsolatok útvesztőjében. Az első rész nekem jobban tetszett, viccesebb volt, de ez is nagyon szórakoztató, de sokszor  inkább a haragot gerjesztő, elgondolkodtató módon.

don_4.jpgA harmadik és egyben utolsó részben Don fia már tízéves, és beilleszkedési gondjai vannak. Don természetesen erre a problémára is egész kis programot dolgoz ki. Régen találtam regényben ennyire jó életvezetési tanácsokat, imádtam Dont, példát lehet róla venni. A többi szereplőt meg fel sem sorolom, szinte mindenkinek volt valami jó meglátása, helyes reakciója, igazán zseniálisan összerakott csapat volt. És persze akadtak azért negatív figurák, konfliktusok, izgalom is, aztán meg egy kicsit meghökkentő, de mégis teljesen helyénvaló végkifejlet. Szuper volt, méltó befejezése a sorozatnak.

 

meseanyu 2020.02.02. 18:55

Januári zárás

img_e4189_1.JPG

Beszerzések (3): 

Nézegettem a régebbi várólista-csökkentéseket, és a Klikk még mindig érdekel, a könyvtárban viszont nincs meg, úgyhogy megvettem hirtelen felindulásból. Katarina Bivald regényét meg épp olvasta valaki a Molyon,  régóta kíváncsi vagyok rá, és szintén nem találtam a könyvtárban, úgyhogy hozzácsaptam a rendeléshez. Csepella Oli (ahogy Katinka nevezi) képregényének megjelenését annak idején támogattam egy kis pénzmaggal, és mindig is el akartam olvasni, de most, hogy kiderült, hogy ő a Csaknekedkislány frontembere, megvettem Katinkának (mert szereti a zenekart) és persze magamnak is, mert én meg a Nyugatosokat szeretem. 

Olvasások (8):

A Ruby Oliver sorozat második részét még a szállodában kezdtem el tavaly, de január első napjaiban fejeztem be. Szuper volt, csakúgy, mint az első rész, és végre meghozta a kedvemet az angolul olvasáshoz. L. Stipkovits Erika párkapcsolati tanácsadóját egy kedves barátnőmtől kaptam kölcsön. Nem volt rossz, de ez kenterbe veri. A Szavak kékben a karácsonyfa alatt várt ránk, és Hintafa emlékére olvastam. Az Időfutár utolsó részét tesómtól kaptam névnapomra. Még mindig zseniális sorozat, úgyhogy remélem, hogy nm zárult még le véglegesen. A csodás könyvek sora Don Tillman történetének befejező részével folytatódott, pazar szórakozás volt ez is. Aztán jött egy egész jó kis Agatha Raisin, majd Meik Wiking könyve, ami szintén karácsonyi ajándék volt. Bővebben itt írtam róla. És a Nyugat + zombikat is elolvastam rögtön a beszerzést követően. Várólista-csökkentős egy volt az olvasott kötetek között, a téli polcról pedig hármat sikerült elolvasni. 

Félbehagyások (0):

Jól indul ez az év, azt hiszem. :-)))

Mások is írnak a boldogságról, és én újra és újra el is olvasom ezeket a könyveket, de az utóbbi időben Meik Wiking lett a kedvenc szerzőm e téren.  Mert ki is lehetne hitelesebb ebben a témában, mint a koppenhágai Boldogságkutató Intézet vezetője?

hygge.jpgElőször a Hygge című könyvét olvastam, és rájöttem, hogy  nagyon sok szempontból hyggelig az életem, hiszen szeretem a párnákat, plédeket, a bekuckózást egy könyvvel és forró itallal, vagy éppen a társasjátékozást. Mégis vannak pontok, ahol nem tudok kapcsolódni ehhez az egyébként nagyon szimpatikus életfelfogáshoz. Gyertyát nem gyújtok például már egy ideje a füst miatt, és a biciklizésért sem vagyok oda. Aztán ahogy gondolkodtam, egyre inkább arra jutottam, hogy  a dánok se feltétlenül a hyggétől boldogabbak, hanem attól, hogy kevesebbet dolgoznak, többet vannak együtt a családdal, barátokkal, nagyobb a bizalom a társadalomban, és kisebbek a különbségek. Persze emellett azt is gondolom, hogy érdemes odafigyelni arra, hogy hogyan tegyük szebbé, meghittebbé a napjainknak, és ebben segít ez a kötet.

hygge_1.jpg

 Második, Lykke című kötetében Meik Wiking már nem csak Dániára fókuszál, hanem több országra kiterjedően elemzi a boldogság összetevőit, innen és onnan is hozva valami remek ötletet. Sok ilyenfajta irodalmat olvastam már, ez a könyv mégis tudott újat, érdekeset mondani, és ezek az izgalmas történetek, adatok a szerző humorával, jó stílusával együtt nagyon szórakoztatóvá tették a kötetet. Szóval itt már nem állta meg a helyét az elméletem Dániáról, hanem el kellett gondolkodnom arról, hogy mindazon társadalmi nyűg és baj mellett, ami minket magyarokat sújt, hogyan tudnánk mi is, vagy személy szerint én, boldogabbnak lenni.

 

hygge_2.jpgÉs számomra erről szólt a szerző legújabb, Az emlékteremtés művészete című könyve is. Mert habár szórakoztató és érdekes sztorikat olvashatunk a könyvben a memória működéséről, és hasznos tippeket kapunk arra, hogy hogyan jegyezzünk meg dolgokat, vagy hogyan érjük el, hogy a csodás pillanatok örökre megmaradjanak, én személy szerint azért mégis a leginkább arra kaptam ismét inspirációkat, hogy hogyan kellene igazán jól élni az életet. Hogy legyünk együtt azokkal, akiket szeretünk, hogy tűzzünk ki célokat és valósítsuk meg azokat, vagy éppen, hogy próbáljunk ki új dolgokat, lépjünk ki a komfortzónánkból. Hogy fontosak az illatok és az ízek, és hogy merjünk különbözni a többiektől. Azt hiszem, nem is indíthattam volna jobban az évet ennél a könyvnél.

 

 

roxane.jpg

Február elején jelenik meg Roxan Gay könyve, ami az első könyv a szerzőtől magyarul. Angolul már több memoárja, novellás és esszékötete, valamint egy regénye is megjelent, és a témái, kérdésfelvetései alapján érdekes és szimpatikus nőnek tűnik. A feminizmus pedig mindig is érdekelt, és ezt a könyvet jó kezdésnek érzem, hogy egy kicsit jobban elmerüljek ebben a számomra fontos témában. 

 

roxane_1.jpg

Beth Morrey első regénye Roxane Gay könyve után pár nappal várható. A sztori nekem az idős és megkeseredett főhős miatt Ove történetét juttatta eszembe, remélem olyan csodálatos is lesz, mint az. Izgalommal várom, hogy vajon ez a regény is egy olyan szép karrier kezdete lesz-e, mint Backmané. A honlapja alapján mindenesetre nagyon szerethető személyiségnek tűnik a szerző, reméljük jól is tud írni. 

 

 

roxane_2.jpg

Evie Wyldnak már két regénye van, mindkettő díjnyertes, érdekes, hogy nálunk most a másodikat adják ki magyarul először. Figyelemfelkeltő fülszöveg és borító, azt hiszem, ennek a regénynek is adok egy esélyt, bár egy kicsit a sztori a komfortzónámon kívülinek tűnik. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy kétesélyes: lehet, hogy nagyon fog tetszeni, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem. A múlt szörnyű titkait hordozó furcsa lány története szintén február elején várható.

 

roxane_3.jpg

Almási Kitti új könyve viszont már megjelent, ráadásul olyan érdekes a témája, hogy nehezen állom meg, hogy ne rendeljem meg azonnal. Jelenlegi önmagamat kereső lelkiállapotomban nagyon sokat várok ettől a könyvtől, hátha megtudom belőle, hogy én kinek, minek akarok megfelelni, és megszabadulok végre ezeknek az elvárásoknak a hálójából. Talán az életem második felét már igazán önazonosan élhetem le. 

 

 

 

img_e4170_1.JPG

Egy kedves ismerőstől jött a kérdés, hogy tudnék-e ajánlani regényeket a férjének, és a saját férjem véleményét is kikérve, most összeszedtem pár kötetet különböző kategóriákban.

Skandináv krimik után:

Mivel a fent említett férj felesége elmondása szerint sok ilyesmit fogyaszt, de már unja őket kicsit, elgondolkodtam, mit lehetne helyettük olvasni. Legelsőnek a Cormoran Strike sorozat ugrott be, amiben van valami rowlingos, érzelmes, társadalomkritikus plusz, és ezért szerintem nagyon szerethető. Szintén nem mindennapi, és épp ezért nagy kedvenc kategóriába tartoznak Lawrence Block betörős és bérgyilkosos sztorijai is, amelyek inkább a humoros vonalat képviselik.  Na, és persze Wolf Haas a rendkívül vicces Brennerrel szintén kihagyhatatlan. Aki pedig kíváncsi arra, hogy hogyan nyomoz egy rabbi, annak Harry Kemelman az embere. 

Egyéb rejtélyes történetek:

És ha ennyi krimisorozat után sem elég a titkokból és izgalmakból, akkor ajánlok még egy-két fordulatosan lebilincselő történetet. A kicsit misztikusabb vonalat ebben a szegmensben A szél árnyéka és A tizenharmadik történet képviselik, a tudományos, bölcsészesen intellektuális nyomozásokat pedig az Oxfordi sorozat, a Messzire fuss, soká maradj!, Az eltört teáspohár és A patikus háza.

Kedvenc pasijaim:

Van három kedvenc szerzőm, kettő amerikai és egy angol, akiknek imádom a világlátását, a stílusát, és ezért mindig szívesen olvasok tőlük. Nick Hornby az az író, aki viccesen, ugyanakkor szívhez szólóan ír a mindennapokról, egyik legjobb könyve az Egy fiúról, de minden mást is érdemes elolvasni tőle. Ha az ember beleszeret, úgysem tudja abbahagyni. Jonathan Franzen kicsit keményebb dió, bűnhosszú féltéglákat ír, de szerintem ő a modern idők Tolsztoja: mindent tud a napi kis játszmáinkról, meg a világban folyó dolgokról, és mindent le is ír kíméletlenül. A kedvencem tőle a Javítások. A harmadik pasi pedig Franzen druszája Jonathan Safran Foer, aki fiatalabb az előző kettőnél, kevesebbet is írt eddig náluk, de az a két regénye, ami megjelent magyarul, nálam nagyon betalált. Rém hangosan és irtó közel című regényéből film is készült, mindenképpen érdemes elolvasni. 

Könnyedek, viccesek:

Bár az előző kategóriákban is voltak olyan darabok, ahol megjelent a humor, de vannak olyan szerzők, akiket kimondottan a nevetés kedvéért olvasok. Az alap természetesen Wodehouse, kevés modern szerző tudja megközelíteni az ő színvonalát. Nekem az első tőle a Forduljon Psmithhez! volt, úgyhogy kezdőknek azt ajánlom, de rengeteg könyvet írt, tehát akár az idők végezetéig is el lehet vele lenni. Jonas Jonassonnak is minden könyve telitalálat, hihetetlen fantáziája van a fickónak. A százéves emberrel futott be, aminek azóta már megjelent a szintén szuper második része is, de akinek bejön ez a fajta humor, annak a szerző minden könyve tetszeni fog.  Tom Sharpe is zseniális, bár néha annyira abszurd, hogy azért kell egy nagyfokú nyitottság hozzá, mert nála mindenre fel kell készülni. Én teljesen véletlenül botlottam bele Wiltbe pár évvel ezelőtt, de azóta beszereztem a szerző minden magyarul fellelhető könyvét.

 Egyéb:

Nem akartam az előző kategóriába tenni, mert bár sokszor baromira vicces is, azért nagyon mély dolgokkal is foglalkozik ez a sorozat, amelynek én most a harmadik részét olvasom nagy élvezettel, ezek pedig pedig Graeme Simsion Don Tillmanról szóló történetei. Aki szereti Sheldont az Agymenőkből, az Dont is imádni fogja. Szintén a vegyes kategóriába tartoznak Fredrik Backman művei, Ove története például kihagyhatatlan szerintem. Nevetős és pityergős, szívmelengető és szívszorító, egy egyszerűen de nagyszerűen megírt könyv. Az ilyen történetek teszik jobb hellyé ezt a világot. Két könyvet gondoltam még itt a végén mindenképpen megemlíteni, az egyiket azért, mert bár nálam csak közepes volt, de a férjemnek nagyon tetszett, így azt gondolom kihagyhatatlan a célközönség szempontjából. Andy Weir A marsi című könyvének főszereplője rendkívül szimpatikus figura, már csak az ő találékonysága, optimizmusa, élni akarása miatt is érdemes elolvasni a könyvet. Az utolsó kötet pedig közös kedvencünk a férjemmel: Ernest Cline-tól a Ready Player One. Nem gondoltam volna, hogy engem ez az egész ennyire leköt majd, de tényleg roppant jó könyv. Mert hiába nem izgatnak a számítógépes játékok, meg a 80-as évek fíling se jött át annyira, mint vártam, lehetett volna kidolgozottabb a disztópikus világ is, de mégis nagyon olvasmányos, izgalmas és kellően érzelmes volt ahhoz, hogy szeretni tudjam. Remek munka.

meseanyu 2020.01.12. 17:21

Hintafa emlékére

img_e4162_1.JPG

Amióta Hintafa elment, minden nap gondoltam rá, nézegettem a blogját, a várólistáját, a félbehagyott könyveit, és egyre inkább arra jutottam, hogy szeretnék olyan könyveket olvasni majd rendszeresen, amiket ő olvasott volna, de már sajnos nem tudott. Vagy amiket nagyon szeretett. Az életének nagyon fontos szelete volt az olvasás, a könyvek, én is a közös hobbi által ismertem meg, úgyhogy úgy gondoltam, szép lenne így emlékezni rá. Nem írok listákat, nem vállalok semmit, de ha kedvet kapok valamihez az ő könyvei közül, akkor úgy olvasom majd őket, mintha egy kicsit ő is velem lenne, a vállam felett belekukkantva a lapokba.

Az első ilyen regény, amit az ő emlékére olvastam,  nálunk a karácsonyfa alatt volt, és bizony Hintafának is nagy szerepe volt ebben. Borzasztó belegondolni, hogy október végén milyen szeretettel, lelkesedéssel írt egy olyan könyvről, amelynek központi témája a gyász, és alig két hónapra rá őt gyászoljuk. Torokszorító ezeket a sorokat olvasni tőle:

"Gyönyörűre álmodott könyv arról, hogy néha az olyan jelentéktelennek tűnő dolgok, mint a szavak igenis segíthetnek továbblépni, túlélni, megélni."

Köszönöm, kedves  Hintafa, ezt a könyvet neked, minden szavaddal egyetértek, tényleg egy nagyon szerethető és értékes történet. Minden benne van, ami egy könyveket szerető embert boldoggá tehet, emellett pedig csodaszép gondolatok életről, halálról, szeretetről, szerelemről.

Cath Crowley főhősnője a regény végén megnyugvást talál ezekben a gondolatokban, amelyekbe talán mi is kapaszkodhatunk:

"Mesélek neki Calról és George-ról. Az elképzelésről, miszerint az emlékek képesek átköltözni a halottakból az élőkbe. Mesélek arról a lehetetlenül szép gondolatról, hogy talán Cal lelke a halála pillanatában képes volt erre az utazásra. Elmondom neki, hogy szerintem Cal egész életében ezt tette: hagyott magából egy darabot mindenben és mindenkiben, akiket szeretett. Olyan sok volt benne az élet, hogy egyszer csak túlcsordult benne, és elillant."

Nyugodj békében, Hintafa!

meseanyu 2020.01.07. 18:41

Ruby Oliver

lockhart.jpg

Emily Lockharttól eddig még minden tetszett, amit olvastam, nem is tudom van-e még ilyen egyöntetűen ötcsillagos szerző az életemben. 2018 áprilisában kerültem először kapcsolatba vele, bár hallani hallottam már róla előtte is. Akkor véletlenszerűen jött szembe Frankie Landau-Banks története a könyvtárban, és mondhatom rögtön elbűvölt. A többi könyvét úgy gondoltam nyárra halasztom, július elején gyors egymásutánban elolvastam a Szemfényvesztést és a Pasilistát, a nyaralásra pedig jött velem Horvátországba a Hazudósok. Csodálatos, izgalmas, érzelmes és sokszor humoros történetek voltak, pont amilyeneket szeretek, de sajnos pár hónap alatt ott tartottam, hogy nincs több magyarul megjelent könyve a szerzőnőnek. A Pasilista ráadásul egy sorozat első része, és nagyon kíváncsivá tett, hogyan folytatódik a főhős, Ruby Oliver története, úgyhogy legyőzve az averziómat, ami az angolul olvasással szemben áll fenn, gyorsan meg is rendeltem a második részt.

lockhart_1.jpg

Ott is várt rám hűségesen az éjjeliszekrényen bő egy évet, mert valahogy hozzákezdeni mégsem volt igazán kedvem (az averzióm nem tűnt hát el varázsütésre, ahogy reméltem). Végül csak összeszedtem magam a tavalyi év végén, és a csúfos várólista-csökkentési bukásomon kicsit szépítve, belefogtam a szállodában. Lockhart  pedig már az első oldalon eltüntette a kétségeimet, még ha nem is értettem minden szót, és nem volt annyira otthonos olvasni, mint egy magyar vagy akár gy német szöveget, a stílus és a sztori vitt magával.

lockhart_2.jpg

Ruby Oliver Seattle-ben él a szüleivel egy lakóhajón (milyen menő már!), és egy elit gimnáziumba jár. Megvan a jó kis baráti köre, szereti a filmeket és a könyveket, éli a tizenöt évesek gondtalan világát, mígnem egy nap feje tetejére áll körülötte minden. Itt indul az első rész, és a másodikban ez csak fokozódik. Kicsit más már a világ azóta, hogy Lockhart megírta ezt a nagyszerű sorozatot (2005-ben jelent meg az első rész), de valahogy mégis az az érzésem, hogy olyan jól összeszedte a különböző szituációkat, problémákat barátokkal, szerelmekkel, fiúkkal, lányokkal, hogy ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. A kamaszkori kapcsolatok hajszálpontos leírása, néha torokszorító, de néha meg nagyon vicces, szinte letehetetlen. Az a fajta ifjúsági regény, ami szerintem az idősebb korosztálynak is élvezhető, egy csomó popkulturális, pszichológiai, életvezetési utalással, humorral, kedvelhető és utálható szereplőkkel egyaránt. Azért az látszott, hogy lassabban olvastam, mint egy hasonló hosszúságú könyvet az anyanyelvemen, de határozottan szórakoztató volt, és ez nagy örömmel töltött el. Köszönöm, Emily Lockhart és Ruby Oliver, hogy meghoztátok a kedvem az angolul olvasáshoz, azonnal meg is rendeltem a sorozat még hiányzó két kötetét, aztán meg lehet, hogy jöhet a szerzőnő többi, még magyarul meg nem jelent könyve. Ráadásul hamarosan jön a legújabb!

varolista.jpg

Mint ahogy az éves zárásban már írtam, sajnos 2019-ben sem sikerült teljesítenem a várólista-csökkentésre kiírt kihívást. A kezdés pedig ismét nagyon lendületes volt, január ötödikén már el is olvastam az első kötetet a listáról, Petrik Adrien könyve ráadásul nagyon kellemes olvasmánynak bizonyult.  Aztán kimaradt egy kis idő, a következő darabra csak márciusban került sor, de Aristotle és Dante története is tetszett alapvetően. És ennyi, tulajdonképpen ezt a két könyvet olvastam el a tizenkettőből. Persze próbálkoztam még, áprilisban Zadie Smith könyvét,  májusban pedig a Bagelt és a Pletykaanyut hagytam félbe. Kemény Zsófi regényét csak kihoztam a könyvtárból, aztán visszavittem, és így jártam Emma Donoghue kötetével is, egyszerűen nem volt hozzájuk hangulatom. A Klikk nem volt meg a könyvtárban, de szerintem meg fogom rendelni, mert még mindig érdekel, mint ahogy ez, ez és ez is, csak valahogy elkerültük egymást a tavalyi évben. Ruby Oliver sztorijának második részét most olvasom, nem sikerült befejezni 2020-ban, de nagyon tetszik, úgyhogy előreláthatólag folytatni is fogom ezt a sorozatot.

A számok tekintetében mélypontnak tűnik tehát a 2019-es év, abból a szempontból meg előremutató, hogy végre visszataláltam szerintem a radaromhoz, nem hagyom magam befolyásolni, tudatosabban döntök, és ezért nagy reményekkel nézek a 2020-as várólista-csökkentés elébe. Idén először 24 könyvvel indulok, ráadásul nagyon könnyen teljesíthető tételek is vannak, úgyhogy remélem végre megfordul a trend, és újra ügyes várólista-csökkentő leszek.  

meseanyu 2020.01.04. 11:32

Ilyen volt 2019

img_e4144_1.JPG

Idén "csak" 157 könyvet olvastam, tehát kevesebbet, mint tavaly, de oldalszámban megint alig valamivel maradok el a 30.000-től, úgyhogy ugyanaz pepitában ismét, mint már évek óta. Elégedett is vagyok ezzel, bár egy kicsit irigykedem az 50.000 oldalasok klubjára a Molyon, de úgy érzem, az én életvitelem mellett az kivitelezhetetlen, túl sok mindent akarok csinálni az olvasáson kívül is. Például blogot írni, mert az 2019-ben elég gyengén muzsikált, talán a leggyengébben eddig, de nagy kedvet érzek rá, úgyhogy remélem, nem fogy el a motiváció, és 2020. termékeny lesz a blog szempontjából. 

Az idei év nagy felfedezettjei Gill Sims és Ruth Hogan. Mindkettőjüktől két kötetet olvastam, és bár nagyon különbözőek voltak, mégis rendkívül nekem valóak. De a régi kedvencek közül is voltak visszatérők, több sorozatomnak is új részét olvastam, nagyon tetszett például ez vagy ez. Bírom ezeket a vagány öregembereket! Olvastam újra Franzentől és Pamela Druckermantól, mindkét könyv tetszett. Marina Leky is új szerző az életemben, ráadásul német, akinek még csak ez az egy könyve jelent meg magyarul, de az annyira jó volt, hogy nagy lelkesedésemben megrendeltem az összes többit németül. Egyet már el is olvastam, és remélem 2020-ban sikerül a többit is. Lucy Strange-nek és Kate Mortonnak is jelent meg új könyve, mindkettő szuper volt, Veronica Henry pedig két könyvével is bizonyította, hogy szintén nagyon hangulatos, kellemes könyveket tud írni, biztosan fogok még olvasni tőle. Végigolvastam a Bexi-sorozatot és folytattam Agatha Raisin kalandjait, amelyből még tíz olvasatlan kötet maradt, de nem kizárt, hogy idén elolvasom azokat is.  Olvastam pár ismeretterjesztőt pszichológiai témákban, az evésről és a házasságról, a legjobban ez tetszett közülük. A gyerekkönyvektől kicsit megcsömörlöttem 2019-ben, kevés volt az igazán nagy élmény közöttük, komolyan el is gondolkodtam rajta, hogy kell-e nekem ez az egész zsűrizés. Mondjuk ezez meg ez nagyon tetszett, és volt még egy-két jól megírt, kedves kötet, de összességében fáraszt már ez az egész, nem is tudom, mi van velem...

A beszerzett könyvek száma 32 volt, négy kötettel több, mint tavaly, és kb. a felét el is olvastam, ami nem rossz arány szerintem. A maradék nagy részét tervezem elolvasni 2020-ban, mint ahogy a 2018-as beszerzések közül is sikerült minimálisra csökkenteni az olvasatlanokat.

A várólista-csökkentés bukó volt idén is, de erről majd egy külön bejegyzésben írok, ahogy szoktam. Egyébként azt gondolom, hogy egészen tudatos voltam, és jól válogattam össze az olvasmányaimat, ezt az is bizonyítja, hogy mindössze nyolc könyvet hagytam félbe, azokat is az év első felében. Nagyon felszabadító érzés, hogy nem kényszerítettem magam semmire, hanem az ösztöneimet követve választottam, ezt szeretném folytatni idén is. Benevezek azért újra a várólista-csökkentésre, de ezúttal 24 kötettel, úgyhogy nagyon remélem, hogy végre újra sikerül megcsinálnom. Az évszakos tervek is maradnak, azokkal elég jól haladtam, ha nem is olvastam el az összeset, azért mindig sikerült egész jó mértékben a tervezettek közül választani.

meseanyu 2020.01.03. 10:07

Decemberi zárás

img_4143_1.JPG

Beszerzések (6):

Még karácsony előtt gyorsan megvettem Leiner Laura új könyvét, hogy azzal hangolódjak az ünnepekre, és nem is kellett csalódnom, minden hibája ellenére kellemes olvasmány volt. A többi decemberi beszerzés meg a Jézuska számlájára írható, a karácsonyfa alatt várt minket ez, ez, ez, ez és ez

Olvasások (7):

Két gyerekkönyvet olvastam csak (többet terveztem, de nem volt hozzájuk kedvem): ezt és ezt. Nem voltak rosszak, de mindkettő csak négy csillagot kapott.

Végre elolvastam az "új" Galbraith könyvet, ami már nagyon régóta várt az éjjeli szekrényen. Ez is csak négyes volt, de legalább nem annyira szörnyen ijesztő és gyomorforgató, mint az előző, úgyhogy szívesen olvasom majd tovább a sorozatot, ha jönnek új részek. A következő könyvklubos könyvünk hangulatos volt, ámde cselekményben meglehetősen gyenge, viszont ez nekem így is elég volt a négyesre. Szabó Magda karácsonyi könyve se lett ötös, pedig az elején nagyon úgy tűnt, zseniális írásokat olvashattam, de aztán a közepétől nem kötött le annyira. Catherine Rider kis tinglitanglija, amit annyit halogattam, mert nem voltak róla olyan jó vélemények, viszont meglepetésszerűen hibátlan volt, nagyon jó kis karácsonyi olvasmány. Aztán jött Leiner Laura, mint fentebb írtam,  szintén megfelelő hangolódó olvasmánynak bizonyult. És az év végére maradt a karácsonyinak hitt Agatha Raisin, de sajnos ebből a hangulatból elég kevés volt benne. Ettől függetlenül szórkakoztató volt, ez a sorozat most megint megtalált, úgy érzem. 

Félbehagyások (0):

Most már hónapok óta jó vagyok ebben a viszonylatban, remélem ez így is marad, mert az azt jelenti, hogy jó könyveket választok, hiszen a rosszakat a jövőben is szívbaj nélkül fogom félbehagyni.