Már megint rettenetesen rövid volt a nyár, háromszor ennyit is el tudnék viselni ebből az időszakból, vagy még jobb lenne, ha örökké tartana. Amíg azonban nincs lehetőségem valami meleg vidékre költözni, addig ezt kell szeretni, és csak abban tudok reménykedni, hogy hosszú, meleg, napsütéses őszünk lesz, tele jó olvasmányokkal.

De mielőtt megmutatnám, hogy mit terveztem a következő három hónapra, nézzük mit sikerült teljesíteni a tervekből nyáron:

Amikor a nyári polcot csináltam, még zárva volt a könyvtár, és nem is volt hír róla, hogy mikor nyit ki, úgyhogy csak saját, már otthon meglévő köteteket válogattam rá. A végén persze aztán kinyitott a könyvtár, és rég nem tapasztalt bőségben hozhattam haza mindenféle könyveket.. A hörcsög üzemmód pláne azért kapcsolt most magasabb fokozatra, mert folyamatosan azt éreztem, hogy addig kell megszerezni mindent, ami kell, amíg újra be nem zár a bazár. Így, hogy ilyen nehezített pályán mozogtam, pláne eredménynek érzem, hogy végül a tíz betervezett könyvből hetet sikerült elolvasni.  Nagyon jól indult a június (ekkor még zárva volt a könyvtár), szépen haladtam a polccal, elsőnek a Klikket, aztán A Köd Hercegét (sajnos szomorú apropóból), majd Michelle Obama könyvét kerítettem sorra. Ezen a ponton nyitott ki a könyvtár. Éltem a lehetőséggel, és olvastam gyors egymásutánban pár zsűrizni való gyerek- és ifjúsági könyvet. Közben persze azért olyan is volt, hogy random levettem a otthoni polcról egy csíkosat, szóval nem akarom csak a könyvtárra fogni azt, hogy nem tudtam magam tartani a tervhez. Július elején aztán újra sorra került egy kötet a nyárra tervezettek közül, egy ismeretterjesztő Daniel Gilberttől. Közben persze folytatódott a könyvtárba járás is, jöttek a gyerekkönyvek sorban.  Még szintén júliusban azonban jött a következő akadály tervem beteljesítésében, szomszédasszonyom ajánlására ugyanis elkezdtem Elena Ferrante Nápolyi regények sorozatát, és el is olvastam a nyáron az első három kötetet. Érdekelt egyébként eddig is ez a sorozat, de valahogy mindig halogattam. Közben befutottak a könyvtárba a még a karantén előtt előjegyzett könyvek is: A Kis tüzek mindenütt és az Örökölt sors olvasásával sikerült legalább végre a tavaszi polcot teljesen kipipálni. Volt két könyvklubos könyv is nyáron: Nicola Moriarty könnyed thrillere, és az új Backman. Augusztusban aztán sikerült egy kicsit javítanom a statisztikán, sorra kerítettem még három könyvet a nyári polcról:Julie Buxbaum, Katarina Bivald és Mark Greenside könyvét. Várólista-csökkentősből viszont sajnos egyetlen egyet sem tudtam kézbe venni egész nyáron. Bár sok jó könyvet olvastam a kedvenc évszakomban, ha egyet  kellene választani közülük, ami a legjobban tetszett, akkor az egyértelműen Celeste Ng regénye, a Kis tüzek mindenütt lenne.

Ősszel remélem sikerül haladnom a várólista-csökkentős könyvekkel, nem kevesebb, mint hét ilyen kötetet terveztem be. Ezeket a polc elejére tettem, és igyekszem majd őket minél előbb ki is kölcsönözni. Befejezem Elena Ferrante sorozatát, aztán pedig jön két kötet, amelyeket a testi-lelki jóllétem miatt választottam. Végül pedig átküzdöm magam Fleishman doki kalandjain, amit úgy kaptam kölcsön a barátnőmtől, hogy szerinte szörnyű, viszont engem meg nagyon érdekel, és nem is egy mindenben az ízlésünk, úgyhogy remélem, tetszeni fog. Tudatosan elsősorban könyvtári könyveket terveztem be, próbálom majd pörgetni a zsűrizős köteteket is, nehogy aztán a rossz idő megjelenésével  újra fellángoljon a vírus, és a korlátozó intézkedések hatására ismét a házi könyvtárra meg a rendelésekre legyek utalva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.