Német szakon végeztem, úgyhogy meglehetősen jól bírom a nyelvet, és élvezem is a németül olvasást, ha olyan olvasmány kerül a kezembe, ami nagyon érdekel. Sajnos az a baj, hogy ritkán találok olyat, ami annyira felkelti az érdeklődésemet, hogy rögtön akarom olvasni, angolul sokkal több ilyen van, csak angolul meg sajnos nem tudok annyira jól. :-) Néha azonban akadnak ellenállhatatlan kincsek német nyelvterületen is, és az is lehet, hogy csak az én hibám, hogy olyan ritkán találok rájuk. Mindenesetre Mariana Leky egyetlen magyarul megjelent könyve annyira tetszett tavaly májusban, hogy muszáj volt egy ültő helyemben megrendelni az összes németül fellelhető könyvét.

leky1.jpgA magyarul kiadott regénye eddig az utolsó előtti könyve a szerzőnőnek, 2017-es német megjelenése után hiphop le is fordították magyarra, és habár óriási siker nem lett, nem adták kézről kézre az olvasók, de a Molyon szinte egytől egyik szuperlatívuszokban írnak róla a népek. Egyedi hangulatú, lírai könyv, az a kellemesen bekuckózós fajta, amelynek olyan jólesik elmerülni a világában. Nagyon mély és fontos témákat tálal játszi könnyedséggel, furcsa szereplőkkel, világtól elzárt nagyon szerethető helyszínnel. Amikor olvastam, arra gondoltam, hogy ha ez egy angolszász író tollából született volna meg, valószínű sokkal nagyobb, zajosabb sikere lett volna, de talán nem is baj, hogy ez elmaradt. Így valahogy úgy érzem, mintha valami régen elfeledett, kevesek által észrevett ritkaságra bukkantam volna, és ez jó érzés.

leky2.jpgAz írónőnek három regénye jelent meg eddig, én a 2010-es Herrenaustatterinnel folytattam. Leky nem okozott csalódást ezzel sem, ez is egy szép, érzékeny könyv, szerelemről, halálról, gyászról, újrakezdésről. Olyan sokféle jól megrajzolt figura, annyi különböző meglepő és mulatságos, vagy éppen szívszorító szituáció, mindez gördülékeny stílusban, németül is jól olvashatóan.  Ami külön tetszik, hogy a Dumont nagyon klassz, a történetekhez illő érdekes és egységes borítókkal adta ki a regényeket, és örülök, hogy ezt a magyar kiadó, a Tericum is átvette a magyarul kiadott regénye esetében. 

leky3.jpgA Liebesperlen című novellaválogatás volt Leky elsőként megjelent könyve. Ez a kötet azért is nagyon érdekes, mert már megvan benne minden, ami később a írőnőt jellemzi, nemcsak a stílus terén, hanem egyes motívumok, szereplők, egy-egy félmondat, ami olyan ismerős annak, aki olvasott már tőle. Ez számomra azt jelenti, hogy van benne valami utánozhatatlanul egyedi, rögtön felismerhető, és én szeretem az ennyire behatárolható, összetéveszthetetlen szerzőket. Ráadásul van benne sokszor valami igazán németes is, ami annak, aki szereti és ismeri ezt a kultúrát, otthonossá teszi a történeteket. Leky bő egy évvel idősebb, mint én, és mivel gyerek- és ifjúkoromban sokat voltam Németországban, ismerősek a helyszínek, a tárgyak, a figurák, ami nekem különösen vonzóvá teszi az ő írásait.

leky4.jpgA harmadik regénye (Az én olvasási sorrendemben, eredeti megjelenést tekintve az első.) is olyan különös, álomszerű, mint Leky egész prózája, kicsit fura, kicsit melankolikus, de nagyon szerethető. Tele hangulatokkal, szereplőkkel, szituációkkal, amik még sokáig velem maradnak, eszembe jutnak. Rendkívül kellemes olvasmány volt, de a végével nem voltam megelégedve. Persze ez egy olyan befejezés, amit lehet, hogy valaki meg pont imádni fog, ezt már megtanultam sokévi molyolás után. A borítója pedig ennek a legszebb szerintem az összes közül.

 

leky5.jpgAz a könyve, amit utolsónak olvastam, meg egyébként is ez jelent meg legkésőbb, 2018-ban, nagy mértékben eltér a többitől, itt Leky a vicces oldalát mutatja elsősorban. Fergeteges humorral mesél az egészségügyben tapasztalható tipikus helyzetekről, bemutatja a betegek, orvosok gondolatait, viselkedését, a vizsgálatok menetét, vagy éppen a várószobák kialakítását.  Habár tudjuk, hogy a magyar és a német egészségügy helyzete fényévekre van egymástól, azért úgy látszik, sok minden hasonló, alapvetően emberi, ezért ez a rövid kis könyv a magyar olvasó számára is kellemes olvasmány, igazi kikapcsolódás.

Összességében tehát azt gondolom, érdemes lenni Mariana Leky többi könyvét is kiadni magyarul, talán egy kicsit nagyobb marketinggel egy egész népszerű szerzőt lehetne belőle csinálni. Én mindenesetre beleszerettem, és még az sem kizárt, hogy önszorgalomból lefordítom valamelyik könyvét.

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr2215986550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása