Mások is írnak a boldogságról, és én újra és újra el is olvasom ezeket a könyveket, de az utóbbi időben Meik Wiking lett a kedvenc szerzőm e téren.  Mert ki is lehetne hitelesebb ebben a témában, mint a koppenhágai Boldogságkutató Intézet vezetője?

hygge.jpgElőször a Hygge című könyvét olvastam, és rájöttem, hogy  nagyon sok szempontból hyggelig az életem, hiszen szeretem a párnákat, plédeket, a bekuckózást egy könyvvel és forró itallal, vagy éppen a társasjátékozást. Mégis vannak pontok, ahol nem tudok kapcsolódni ehhez az egyébként nagyon szimpatikus életfelfogáshoz. Gyertyát nem gyújtok például már egy ideje a füst miatt, és a biciklizésért sem vagyok oda. Aztán ahogy gondolkodtam, egyre inkább arra jutottam, hogy  a dánok se feltétlenül a hyggétől boldogabbak, hanem attól, hogy kevesebbet dolgoznak, többet vannak együtt a családdal, barátokkal, nagyobb a bizalom a társadalomban, és kisebbek a különbségek. Persze emellett azt is gondolom, hogy érdemes odafigyelni arra, hogy hogyan tegyük szebbé, meghittebbé a napjainknak, és ebben segít ez a kötet.

hygge_1.jpg

 Második, Lykke című kötetében Meik Wiking már nem csak Dániára fókuszál, hanem több országra kiterjedően elemzi a boldogság összetevőit, innen és onnan is hozva valami remek ötletet. Sok ilyenfajta irodalmat olvastam már, ez a könyv mégis tudott újat, érdekeset mondani, és ezek az izgalmas történetek, adatok a szerző humorával, jó stílusával együtt nagyon szórakoztatóvá tették a kötetet. Szóval itt már nem állta meg a helyét az elméletem Dániáról, hanem el kellett gondolkodnom arról, hogy mindazon társadalmi nyűg és baj mellett, ami minket magyarokat sújt, hogyan tudnánk mi is, vagy személy szerint én, boldogabbnak lenni.

 

hygge_2.jpgÉs számomra erről szólt a szerző legújabb, Az emlékteremtés művészete című könyve is. Mert habár szórakoztató és érdekes sztorikat olvashatunk a könyvben a memória működéséről, és hasznos tippeket kapunk arra, hogy hogyan jegyezzünk meg dolgokat, vagy hogyan érjük el, hogy a csodás pillanatok örökre megmaradjanak, én személy szerint azért mégis a leginkább arra kaptam ismét inspirációkat, hogy hogyan kellene igazán jól élni az életet. Hogy legyünk együtt azokkal, akiket szeretünk, hogy tűzzünk ki célokat és valósítsuk meg azokat, vagy éppen, hogy próbáljunk ki új dolgokat, lépjünk ki a komfortzónánkból. Hogy fontosak az illatok és az ízek, és hogy merjünk különbözni a többiektől. Azt hiszem, nem is indíthattam volna jobban az évet ennél a könyvnél.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr3915429912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.