Mint ahogy az éves zárásban már írtam, sajnos 2019-ben sem sikerült teljesítenem a várólista-csökkentésre kiírt kihívást. A kezdés pedig ismét nagyon lendületes volt, január ötödikén már el is olvastam az első kötetet a listáról, Petrik Adrien könyve ráadásul nagyon kellemes olvasmánynak bizonyult.  Aztán kimaradt egy kis idő, a következő darabra csak márciusban került sor, de Aristotle és Dante története is tetszett alapvetően. És ennyi, tulajdonképpen ezt a két könyvet olvastam el a tizenkettőből. Persze próbálkoztam még, áprilisban Zadie Smith könyvét,  májusban pedig a Bagelt és a Pletykaanyut hagytam félbe. Kemény Zsófi regényét csak kihoztam a könyvtárból, aztán visszavittem, és így jártam Emma Donoghue kötetével is, egyszerűen nem volt hozzájuk hangulatom. A Klikk nem volt meg a könyvtárban, de szerintem meg fogom rendelni, mert még mindig érdekel, mint ahogy ez, ez és ez is, csak valahogy elkerültük egymást a tavalyi évben. Ruby Oliver sztorijának második részét most olvasom, nem sikerült befejezni 2020-ban, de nagyon tetszik, úgyhogy előreláthatólag folytatni is fogom ezt a sorozatot.

A számok tekintetében mélypontnak tűnik tehát a 2019-es év, abból a szempontból meg előremutató, hogy végre visszataláltam szerintem a radaromhoz, nem hagyom magam befolyásolni, tudatosabban döntök, és ezért nagy reményekkel nézek a 2020-as várólista-csökkentés elébe. Idén először 24 könyvvel indulok, ráadásul nagyon könnyen teljesíthető tételek is vannak, úgyhogy remélem végre megfordul a trend, és újra ügyes várólista-csökkentő leszek.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.