Idén "csak" 157 könyvet olvastam, tehát kevesebbet, mint tavaly, de oldalszámban megint alig valamivel maradok el a 30.000-től, úgyhogy ugyanaz pepitában ismét, mint már évek óta. Elégedett is vagyok ezzel, bár egy kicsit irigykedem az 50.000 oldalasok klubjára a Molyon, de úgy érzem, az én életvitelem mellett az kivitelezhetetlen, túl sok mindent akarok csinálni az olvasáson kívül is. Például blogot írni, mert az 2019-ben elég gyengén muzsikált, talán a leggyengébben eddig, de nagy kedvet érzek rá, úgyhogy remélem, nem fogy el a motiváció, és 2020. termékeny lesz a blog szempontjából. 

Az idei év nagy felfedezettjei Gill Sims és Ruth Hogan. Mindkettőjüktől két kötetet olvastam, és bár nagyon különbözőek voltak, mégis rendkívül nekem valóak. De a régi kedvencek közül is voltak visszatérők, több sorozatomnak is új részét olvastam, nagyon tetszett például ez vagy ez. Bírom ezeket a vagány öregembereket! Olvastam újra Franzentől és Pamela Druckermantól, mindkét könyv tetszett. Marina Leky is új szerző az életemben, ráadásul német, akinek még csak ez az egy könyve jelent meg magyarul, de az annyira jó volt, hogy nagy lelkesedésemben megrendeltem az összes többit németül. Egyet már el is olvastam, és remélem 2020-ban sikerül a többit is. Lucy Strange-nek és Kate Mortonnak is jelent meg új könyve, mindkettő szuper volt, Veronica Henry pedig két könyvével is bizonyította, hogy szintén nagyon hangulatos, kellemes könyveket tud írni, biztosan fogok még olvasni tőle. Végigolvastam a Bexi-sorozatot és folytattam Agatha Raisin kalandjait, amelyből még tíz olvasatlan kötet maradt, de nem kizárt, hogy idén elolvasom azokat is.  Olvastam pár ismeretterjesztőt pszichológiai témákban, az evésről és a házasságról, a legjobban ez tetszett közülük. A gyerekkönyvektől kicsit megcsömörlöttem 2019-ben, kevés volt az igazán nagy élmény közöttük, komolyan el is gondolkodtam rajta, hogy kell-e nekem ez az egész zsűrizés. Mondjuk ez, ez meg ez nagyon tetszett, és volt még egy-két jól megírt, kedves kötet, de összességében fáraszt már ez az egész, nem is tudom, mi van velem...

A beszerzett könyvek száma 32 volt, négy kötettel több, mint tavaly, és kb. a felét el is olvastam, ami nem rossz arány szerintem. A maradék nagy részét tervezem elolvasni 2020-ban, mint ahogy a 2018-as beszerzések közül is sikerült minimálisra csökkenteni az olvasatlanokat.

A várólista-csökkentés bukó volt idén is, de erről majd egy külön bejegyzésben írok, ahogy szoktam. Egyébként azt gondolom, hogy egészen tudatos voltam, és jól válogattam össze az olvasmányaimat, ezt az is bizonyítja, hogy mindössze nyolc könyvet hagytam félbe, azokat is az év első felében. Nagyon felszabadító érzés, hogy nem kényszerítettem magam semmire, hanem az ösztöneimet követve választottam, ezt szeretném folytatni idén is. Benevezek azért újra a várólista-csökkentésre, de ezúttal 24 kötettel, úgyhogy nagyon remélem, hogy végre újra sikerül megcsinálnom. Az évszakos tervek is maradnak, azokkal elég jól haladtam, ha nem is olvastam el az összeset, azért mindig sikerült egész jó mértékben a tervezettek közül választani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.