img_e3571.JPG

Bár a világban hömpölyög a sár (hogy csúnyábbat ne mondjak), magánéletileg jó volt ez a 2018-as év: jókat utaztunk, sokat olvastunk, filmeket-sorozatokat néztünk, étterembe jártunk, barátokkal-családdal töltöttük az időt, anyagilag megvolt mindenünk és az egészségünk is rendben van. Nyáron otthagytam a sulit, és most nagyon jó itthon. Egy bánatom van, hogy egekben van ismét a súlyom, úgyhogy 2019-ben a legfontosabb cél, hogy ezt valahogy sikerüljön normalizálni. 

A blogot össze-vissza írtam: a zárások voltak mindig biztosak idén is, aztán egy ideig még a heti jóságok, de később az megint abbamaradt, szerintem most már végleg. Voltak blog- és újdonságajánlók, és az utóbbi időben próbálok visszatalálni a régi metódushoz, hogy minden könyvről írjak, de ezzel most eléggé el vagyok maradva, viszont szeretném behozni magam, és újra az ilyen bejegyzésekre építeni a blogot. 

Az olvasott könyvek száma 187 volt, ami rekord, de oldalszámban megint a 30 000 alatt van egy egész kicsivel az éves teljesítményem, ami viszont ugyanannyi, mint tavaly, tehát valószínű sok rövid gyerekkönyvet olvastam 2018-ban. A Molyon van most egy új funkció, ami előrejelzi, hogy hány könyvet fogok olvasni 2019-ben: szerintük 367-et, amit nem tudom, hogyan számoltak ki, mindenesetre irreálisnak érzem. Én úgy tervezem, hogy megcélzom megint a 150-et, és ennyi. A beszerzett könyv viszont pont ugyanannyi volt, mint tavaly, 28 darab. Ez azért érdekes, nem? Annak roppant mód örülök, hogy ezek közül nagyon sokat el is olvastam, ez hatalmas eredmény az eddig évekig a polcokon porosodó könyvekhez képest, még ha az nem is sikerült, amit kitűztem, hogy mindet olvassam el. Ráadásul vettünk új könyvespolcokat, úgyhogy most minden szépen elfér, az olvasott és nem olvasott is.

A várólistacsökkentést megint elbuktam, írok is majd róla egy bejegyzést, mert itt a nagy pihizésben az is elmaradt.

Sok jó olvasmányom volt, és két nagy felfedezettem: Julie Buxbaum és E. Lockhart, az ő könyveik jelentették a legtöbb örömöt a tavalyi évben. Tom Sharpe könyvein szórakoztam még jókat, olvastam egy szenzációs regényt régi kedvencemtől, Marian Keyes-től, és voltak nagyon élvezetes darabok a zsűrizendők között is. 

Idegennyelvű olvasásban csehül állok, ha jól nézem, egy könyvet sem olvastam tavaly, ami nem magyar lett volna. Most már nem is tervezem, mint ahogy mást sem, ezért ki is vettem a terveket a bejegyzés címéből. Az biztos, hogy csinálom tovább a zsűrizést, egyébként meg teljesen ösztönből, csak a saját szórakoztatásomra akarok olvasni, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle. 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr2514548292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.