img_3511.JPG

Az már kiderült rólam, hogy mennyire szeretem Nick Hornbyt, úgyhogy ha egy könyvre azt mondom, hasonlít a az ő regényeire, az nagy dicséret tőlem. Azt szeretem ezekben a történetekben, hogy rólam is szólhatnának. Nincsenek bennük nagy tragédiák vagy csodás események, csak a szokásos középosztálybeli problémák jelennek meg, amelyekkel tudok azonosulni, mert ez az én életem is. Ha a Kockafiúban felmerülő témákat nézem, akkor ismerem az autizmust, a számítógépes játékokat, a bölcsészek útkeresését, egy házasság nehézségeit, és még sorolhatnám. Keith Stuart jól mixeli ezeket az elemeket, remek stílusban tálalja, hol viccesen, hol szívhez szólóan, ez pont a megfelelő kombó nekem, úgyhogy remélem, írni fog még nekem sok könyvet. Ráadásul Tibor is szerette ezt a könyvet, ez még egy plusz pont, hiszen amikor közös kedvenceket találunk, az olyan, mint amikor nem kell kétfélét főzni, csak veszek egy könyvet, vagy kiveszem a könyvtárból, és miután elolvastam, átteszem a másik éjjeliszekrényre. Szóval ilyen ez a Keith Stuart, ajánlom férfiaknak, nőknek, főleg harmincas-negyveneseknek, nekik fog azt hiszem a legjobban tetszeni.

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr6614476686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.