Mint ahogy már itt írtam róla, megszületett a Merítés-díj gyermekirodalmi kategóriájának tízes listája. Idén egy új kategóriában, az ifjúsági irodalomban is zsűriztünk, itt olvashattok róla, hogy mely kötetek kerültek a top10-be, itt pedig szavazhattok, hogy ki kapja a kötönségdíjat.

Jóval kevesebb kötet volt, mint a gyermekirodalmi szekcióban, így megmondom őszintén, nem is nagyon van olyan kötet, amely kimaradt volna az első tízből, nekem mégis nagyon tetszett. Ezért most inkább azokról írok, amelyek a kedvenceim voltak a top10-ből.

Jelenleg a közönségszavazáson Szirmay Ágnes Szerelemre castingolva című regénye vezet, ami nem is csoda, hiszen ez a Leiner Laura féle könnyed vonal, csak jobban szerkesztve. Egy sorozat első kötete, és a maga műfajában teljesen rendben van. Egy szappanoperáról, és a benne játszó fiatalokról szól, ebben is emlékeztetett Leiner Laura Bexi-sorozatának tehetségkutatós környezetére, hangulatára. Én mondjuk nem ezt tenném az első helyre, de mindenképpen megérdemli a szavazatokat, mert igényes szórakozást nyújt.

Bár sok szuper kötet van a top10-ben, nekem talán A Szelek Tornya, Szakács Eszter könyve tetszett a legjobban. Egyébként is szeretem a szerzőt, de ez a könyve valami frenetikus volt! Simán hozza a legnagyobbak, mint pl. a Harry Potter színvonalát, ugyanakkor nem sorozat, kerek egész. Hihetetlenül jól felépített világ, káprázatos ötletekkel, élvezetes stílus, izgalmak, és mindenféle jó kis lelkizések, szerelem, barátság, családi dolgok. Mindez üresjáratok, túlírtság nélkül, mégis mindenre odafigyelve, minden szálat szépen elvarrva.

Ha különbséget kell tenni, az előzőhöz képest talán csak egy hajszállal tetszett kevésbé Mészöly Ágnes Szabadlábon című regénye. Pedig ez is egy csont nélküli darab a tavalyi ifjúsági mezőnyből. A főszereplő nagyon szimpatikus, szerethető figura, a kalandok izgalmasak, az egész történet magával ragadó. Letehetetlenül élvezetes olvasmány. A szerző az általános kamaszproblémák, iskolai gondok, szülő-gyermek kapcsolat bemutatása mellett, nagyon hitelesen festi meg a mozgáskorlátozottak életét is, de mégsem lesz tolakodó a nevelési célzat. Nagyon ajánlom ezt is!

Molnár T. Eszter regényének megítélésén rontott egy kicsit nálam, hogy a sorozat második részét egy kicsit gyengébbnek tartottam, de persze nem lenne fair, ha ez feledtetné velem a Stand up! értékeit. Ezt még tavaly nyáron olvastam, és olyan volt megint, mint kamaszkoromban, amikor ültem a besötétített szobában, és a félhomályban csak olvastam és olvastam. Nincs pedig ebben a történetben semmi retro, tök mai az egész, de a felépítése, a fordulatai, a szereplői, na az színtiszta klasszikus. Szimpatikus a főszereplő, jó a nyelvezete, nem erőltetett, de azért hihető, hogy így írja a naplóját egy mai kamasz, ugyanakkor meg nem gagyi, nagyon jól szerkesztett, felépített. Lélektanilag is szuper.

És a végére jöjjön egy kicsit fiatalabb korosztálynak szóló, de szintén nagyon kis cuki könyv: Lackfi János Szerelmi nyomozása. Jól felépített, érdekes, vicces, kamaszokra nagyon jellemző sztorik. A kifogásom csak az volt, hogy nem volt annyira koherens az egész, inkább novellagyűjtemény volt, mint regény, de mivel egyébként minden rendben volt, meg is bocsátottam hamar ezt a kis hiányosságot, és nagy élvezettel olvastam végig. És a vége felé kitartásom eredményeképpen legalább meg is érkezett az összefüggőbb, regényszerűbb történetvezetés is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.