2016.02.22. 19:19
Philip K. Dick, az első
Régen szerettem volna már Philip K. Dick-et olvasni, körülbelül azóta, amióta tudom, hogy az ő könyvéből készítették a Különvélemény című filmet, amit nagyon csíptem. Több könyve is érdekel, ezt a Kizökkent időt végül azért választottam, mert a fülszöveget olvasva (aki nem akar spoilert az ne kattintson a linkre) ezt a filmet sejtettem mögötte. Olvasás közben viszont kiderült, hogy bár az alapfelállás ugyanaz, egyébként nem sok köze van egymáshoz a kettőnek. Ettől függetlenül azért a filmnél megemlíthetnék, hogy Philip K. Dick ötlete alapján, vagy valami hasonló, mert nem tudom elképzelni, hogy valakinek teljesen függetlenül eszébe jusson egy ennyire hasonló ötlet, az azért meglehetősem ritka koincidencia lenne. Bár újra kellene nézni, de emlékeim szerint a film viszont összeszedettebb, jobban megkomponált, éppen ezért nekem jobban is tetszett. A Kizökkent idő nagyon jól kezdődött, de aztán elkezdett kicsit sántikálni az egész történet, valahogy a szerző nem tudta kihozni a maximumot az egyébként ragyogó alapöltletből. Sajnos nem vagyok tehát lenyűgözve, de látom azért PKD-ben a potenciált, van egy sajátos, kissé sötétbe hajló, de nagyon egyedi stílusa, látásmódja, ami már itt is érezhető volt, és remélem a többi könyvében jobban ki is nyílik majd. Kedvemre való ez a disztópikus világ, amely az ő fejében létezett, úgyhogy fogok még tőle olvasni, az biztos.
2007-es kiadás az Agavétól, a városi könyvtárból kölcsönözve. Nagyon tetszik a címlapkép, hozza az ötvenes évek hangulatot, de kis utalások vannak a könyv egyéb vonatkozásaira is, emellett meg szép, esztétikus is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gyingizik 2016.02.26. 01:02:12
Magának sokkal több lehetősége van Dicket olvasni, mint nekem. Én a nyolcvanas években kezdtem sci-fi olvasó pályafutásomat, akkor csak két Dick könyv volt magyarul: egy tematikus Galaktika szám Dick novelláival és a Halállabirintus c. könyv. (Kuczka utálta Dicket).
Úgyhogy hajrá. Az elemzése egyébként helyes: jól indul a könyv, de nem tudja kibontani minden szereplő alternatív valóságát. Vélhetően Dick vagy túl sokat szívott, vagy csak pénzzavarban volt, és hamar meg akarta írni.