rowling_1.jpg

Szokott a Nők Lapja végén lenni egy-egy interjú mindenféle híres emberekkel, és ott általában felteszik a kérdést, hogy kinek a tehetségét irigyled. Én most a Kakukkszó elolvasása után egyértelműen úgy gondolom, hogy Rowling tehetségét irigylem. Mert az már tényleg elképesztő, hogy valaki három különböző műfajban tud zseniálisat alkotni. Bár az Átmeneti üresedésnél picit húztam a számat, de azért ott is érződött, hogy ez a nő nagyon tud írni, de hogy a krimit is ilyen jó keni-vágja, azt megmondom őszintén, nehezen hittem. Nem egy gyorsan olvasható Agatha Christie, az biztos, nem egy megszokott dolog ebben a műfajban ez a féltégla terjedelem, de Rowling annyira jól keverte a kártyát, annyira jó hangulatot teremtett, hogy szívesen olvastam volna akár kétszer ilyen hosszan is. Így viszont a folytatásokat várom, remélem, lesz belőlük számtalan, mert nagyon a szívemhez nőtt ez a kis nyomozócsapat, Cormoran és az ő segédje (titkárnője) Robin. Remélem nem fullad majd ismételgetésbe és unalomba a dolog, mint egy-két az utóbbi években olvasott sorozat esetében, mert azt nagyon sajnálnám ilyen erős kezdés után. Kell szerintem egy ilyen jól olvasható, mégis igényes, klasszikus krimi-sorozat a piacra, úgyhogy Rowling ismét jó lóra tett.

kakukk.jpg2014-es GABO kiadás, kedves ismerőstől kölcsönözve.  Szép ez a kiadás, nagyon hangulatos a borítón a kép, jók a színek, klassz az egész kívül, belül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr696767509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása