Miután Hannah Swensen kellőképpen leszívta az agyamat, és valami mélyebbre, fajsúlyosabbra vágytam, eszembe jutott ez a kötet. A regényt lassan egy éve kaptam a szülinapomra tesómtól, azóta ott vár a polcon türelmesen, a többi Szabó Magda mellett, egyetlen olvasatlanként. Lugosi stílusa az Ajvében is rá emlékeztetett a múltkor, és egyébként is bármikor szívesen olvasok tőle, úgyhogy nagy várakozással kezdtem bele a műbe, pláne, hogy sokat dicsérték. Hát mély volt, az biztos, meg fajsúlyos is, egészen beleborzongtam néhol az olvasásba, a végén mégis az volt az érzésem, hogy hamis az egész, hogy nem ilyen volt, nem lehetett ilyen szüleink és nagyszüleink korosztálya. A fiatalok már-már földöntúlian gonoszak, hidegek és önzők ( az pl. nagyon szíven ütött, hogy a harminc év felettiek már öregek a szemükben :-), a szülők pedig csak a múlton rágódnak, nem bírnak lazítani, megkeserítik a saját és gyerekeik életét. Elképzelhetőnek tartottam volna ezt az ötvenes években, de a hatvanas évek derekán... És itt jön az, amit egyáltalán nem értettem: miért írja Szabó Magda a fülszövegben, hogy ötvenötben játszódik a történet, amikor világosan kiderül (egy helyen még a dátumot is leírja), hogy hatvanhatot írunk az események idején.

2017-es UPDATE: Ennek a kötetnek is lett új borítója a Jaffa jóvoltából. Nekem ez is egy kissé elvont, de modern, az biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.