Egy kedves ismerősöm nyomta a kezembe ezt a kötetet, mondván, hogy neki Jodi Picoult a kedvence és muszáj nekem is olvasni tőle. Hallottam már a szerzőről és más rajongókkal is találkoztam már a környezetemben, és unom már leírni, mert kezdek én is belefáradni, hogy az árral szembe megyek ezek szerint most már sokadszorra, de erről is úgy tudtam, hogy nem nekem való, és ezért tartottam magam tudatosan távol tőle. Na, mindegy, a puding próbája az evés.... Még azt sem mondhatom egyébként, hogy nem tetszett, mert jó a stílusa, olvasmányos, Picoult tényleg mestere a bestsellernek, de a témaválasztás... Nekem nagyon nem jönnek be a megrázó, szenvedős olvasmányok, nem vagyok én mazochista, nem szeretek oldalakon keresztül vérről meg kanülökről olvasni, amikor alapban rosszul vagyok  az ilyenektől az életben. Szóval túlzottam felzaklatott ahhoz, hogy igazán kellemes olvasmánynak titulálhatnám. Nálam van még a Szívtől szívig a szerzőtől, de asszem az megy vissza olvasatlanul, és sajnos minden csodálatom ellenére én itt végeztem Picoult nagybecsű műveivel.

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr491911132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.