Tesóm szülinapjára akartam megvenni még a nyáron a Charlotte Brontë naplóját, de mint később kiderült akkor még meg sem jelent, a könyvesboltos néni viszont ezt a könyvet ajánlotta. Homályosan emlékeztem, hogy hallottam már róla, és gondoltam, teszek vele egy próbát. Tesóm nem volt először nagyon lelkes, de aztán tetszett neki, nekem viszont hosszú hónapokig ott feküdt az éjjeliszekrényemen, valahogy mindig volt más, ami jobban érdekelt, meg szorítottak a könyvtári határidők is, ezért mindig az otthoniak maradtak későbbre. Aztán most tesóm megint emlegette, hogy neki mennyire tetszett, meg valahogy vágytam valami egészen könnyedre, ezért nekifogtam. Nem mondom, hogy rossz volt, de nem olvastatta magát annyira, mint vártam, a stílusa valahogy vontatottnak tűnt néha. Az alapötlet viszont szuper, tetszett a világ is, amit kialakított, bár nem látom indokoltnak ezt a nagy irodalomrajongást a nép körében, talán egy későbbi részben megmagyarázza a szerző, hogy miért alakult épp így a kultúra története. Szóval maradtak kérdések, meg szépen nyitva is hagyta Fforde az ajtót a folytatásoknak, úgyhogy ha a kezembe kerülnek, biztos szakítok rájuk időt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr551809122

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.