Szégyen ide, szégyen oda, én még nem hallottam az alkotóról, mint sok minden mást mostanában, őt is a molyon fedeztem fel, és bár nem vagyok egy japán rajongó, valami felkeltette az érdeklődésemet. Később kigugliztam, hogy 2008-ban jelölték Nobel-díjra, és ez megerősített benne, hogy talán érdemes vele foglalkozni.  Lehet, hogy nem ez a legjobb regénye, mindenesetre megérintett a világa, és még mást is tervbe vettem tőle, még ha nem is ő lesz a kedvenc írom. Ez a kötet meglehetősen melankólikus volt, sok kérdést nyitva hagyott, a fantáziámra bízta, hogy agyaljak az elvarratlan szálakon, így lehet, hogy még napokig fogva tart majd a regény. A címoldalon úgy hirdetik, hogy japán módon megírt regény, ez egy kicsit elriasztott, de aztán egészen európainak éreztem, ha nem lennének a japán nevek, bárhol játszódhatna a világon: szokásos középosztálybeli környezet, tipikus problémák, sorsok, csendesen csörgedező, költői stílusban megírva, de itt-ott tapintható feszültséggel, nekem ezek a részek tetszettek a legjobban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.