Tetszett a múltkor, amit Hornbytól olvastam, meg egyébként is bírom a pasit, úgyhogy elhatároztam, felfedezem magamnak az életműve általam eddig nem ismert területeit. Mint később kiderült, tök véletlenül eltaláltam a kronológiát, úgyhogy az első könyvét sikerült kikölcsönöznöm a könyvtárból. Először odaadtam a férjemnek, hátha őt jobban leköti a foci meg a szurkolás, mivel ő az a családban, aki felállva és ordítva nézi a meccseket a tévében. Neki azonban valamiért nem jött be, félbe is hagyta, én meg nekiálltam, hogy időre vissza tudjam vinni a könyvtárba. Hornbyban most sem csalódtam, bár nem hiszem, hogy ez a legjobb könyve, de szeretek olyan dolgokról olvasni, amit nem ismerek, egyfajta ismeretterjesztésként fogtam fel hát a regényt, az Arsenalról, az angol fociról és a szurkolói létről. Abban viszont egyre biztosabb vagyok, hogy Hornby bármiről tudna olvasmányosan írni, leköt a stílusa, a humora. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.