Tesómnak vettem meg, persze önös  érdekből, mert sok jót hallottam a műről. El is kezdtem aztán olvasni, miután tesóm pozitívan nyilatkozott róla, csak aztán félre kellett raknom, mert közben beiratkoztam a könyvtárba, és ahhoz, hogy a könyvtári könyvekkel időre végezzek, nem maradt már időm másra. Most viszont önmérsékletet tartottam a kölcsönzés terén ( nyolc helyett csak négyet vettem ki :-), és elhatároztam, hogy fokról fokra igyekszem ledolgozni a restanciámat, és legalább a már elkezdett könyveket befejezni. Egyébként egy kicsit azért az is belejátszott a Biff félretételébe, hogy míg az elejét nagyon élveztem, a közepe táján számomra kezdett egy kicsit ellaposodni. Nem is ártott neki az a kis kényszerszünet, mert aztán újult erővel fogtam neki, és igen hamar végeztem vele. Meg kell hagyni rendkívül olvasmányos könyv, nagyon tetszik a stílusa, semmi gagyi nincs benne, mint egyes más bestseller szerzőknél, a humora meg csúcs, nagyon bejött nekem. Férjem többször felhördült, amikor olvasta (kihasználta az én kényszerpihenőmet), hogy hogyan lehet már ilyet írni, de én egyszer sem éreztem ezt, végig nagyon emberinek és megkapónak találtam a történetet.

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr501577279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.