Tesómtól kaptam a könyvet névnapomra (amely majd csak novemberben lesz, de nem lehetett kihagyni az Alexandra akcióját, hogy két Szabó Magdát kaptunk egy áráért), és ő el is kezdte olvasni, aztán két hét után megkaptam, hogy nem tudta végigolvasni, mert a közepén valami miatt (maga sem tudja miért) abbahagyta. Ezekkel az előzményekkel kezdtem neki, már sokadik regényként  a szerzőtől, és reméltem, hogy én nem járok úgy, mint a húgom, mert nekem eddig minden tetszett (ha nem is egyformán) Szabó Magdától. Ebben a kötetben is megtaláltam a már megszokott világot, stílust, cselekményszövést, úgyhogy ha nem is lesz a kedvenc Szabó Magdám, azért kellemes olvasmányélmény volt. Szerelmes regényt ne várjon senki, bármennyire is ígéri a fülszöveg, annál több társadalomkritikát, amely sajnos sok pontjában ma is aktuális, pedig a regény 1973-ban jelent meg először.

2017-es Update: Idén jelent meg a kötet a Jaffánál, szerintem meglehetősen érdekes új borítóval. Nem mondom, hogy különösebben tetszik, de mindenképpen előremutatónak érzem, hogy valami modernséget szeretnének belevinni Szabó Magda marketingjébe, mert valóban nem olyan porosak az ő történetei, ahogy sokan gondolják, hanem ahogy fentebb írom, abszolút átélhető a ma emberének is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.