meseanyu 2016.12.09. 08:49

Heti jóságok 79.

blog_203.jpg

- Ismét családi szüli- és névnapoztunk: ezúttal a jó társaság mellett a fő attrakció az áfonyás-gesztenyés torta és a kézműves hamburger volt. Előbbit sógornőm rendelte, utóbbit Tibor csinálta, úgyhogy nekem csak a káposztasalátát kellett összedobnom. 

- Megnéztük a Wellhello-filmet: kicsit mást, többet vártam, de még így is nagyon kellemes másfél óra volt. Dékány Barnabás pedig irtó cuki.

- Sikerült megszereznem az új Lidl-szakácskönyv: szuper, mint a tavalyi.

- Nagyon rákaptam az Instagramra: minden nap fotózgatok, és naponta igyekszem is valamit feltölteni. Na meg böngészgetek is, irtó jó dolgokra bukkanok néha, mint pl. ez

- Megvettük a bérletet a Strand Fesztiválra.

Két, a maga területén meglehetősen fanatikus férfiember szakácskönyvét olvastam az utóbbi hónapokban, mindkettőjüket nagyon szimpatikusnak találtam, és nagyra becsülöm őket azért, hogy ilyen komolyan veszik, amit csinálnak. Mindketten alázattal és odaadással tekintenek a főzésre, ugyanakkor szerények, nem megmondó emberként viselkednek, nincs bennük agresszivitás.

blog_201.jpgElsőként Serényi Zsolt, a tetovált séf könyve került a kezembe. Én nem ismerem őt képernyőről, de sorozata jelenleg is fut a Viasat3-on. A fickó eléggé tapasztalt, sok helyen dolgozott már, aztán erre a biztos gasztronómiai tudásra építette fel a koncepcióját, amiben igazán szakértő: ez a grill és barbecue ételek területe. Aki azt gondolná, hogy ez egy eléggé szűk merítés, és nehéz lehet egy egész könyvet írni róla, az téved, mert roppant változatosak az ételek a könyvben, szinte mindenféle húst, halat, zöldséget megtalálhatunk a receptek között, és emberünknek még desszertre is van ötlete. Persze van, amelyiket nem tudod megcsinálni az otthoni kis grilleddel, vagy legalábbis nem lesz ugyanolyan profi cucc nélkül, de én pl. a sütőben is ki fogom próbálni egyik másikat, vagy legalábbis inspirációt kaptam újra a lassan, alacsony hőfokon sütéshez, ami egyébként is mostanában a kedvencem. De aki esetleg be szeretne szerezni valami igazán ütős grillező alkalmatosságot, ahhoz is kapunk tanácsot, és arra is rá kell jönnünk a kötetet lapozgatva, hogy grillezni bizony egyáltalán nem csak nyáron lehet. 

blog_202.jpgHeston Blumenthal egy merőben más kategória, mint Serényi, de a fent felsoroltak miatt mégis érzek rokonságot kettejük között. Blumenthal kicsit őrült, maximális háttértudással, hipermodern technikával űzi a főzés tudományát, ugyanakkor végtelenül kreatív, kísérletező kedvű, és erre biztat minket is. Szerintem ennyire részletes, mindenre kiterjedő munkát még nem olvastam a főzésről, rengeteg érdekességet megtudtam. Az ételek többsége, amikről ír, nekem túl macerás otthon elkészíteni (ez a nálam ügyesebbeknek és elhivatottabbaknak való), de étteremben nagyon szívesen megkóstolnám őket. És ezért számomra ez az, ami igazán fontos Blumenthal munkásságában: hogy milyen befolyást gyakorol az éttermi gasztromómiára. Nekem tetszik ez az irány, ez a fajta csúcsgasztronómia, amikor a főzés művészetté válik, az étkezés pedig egy minden érzékünkre ható előadássá.

meseanyu 2016.12.02. 11:47

Heti jóságok 78.

blog_200.jpg

- Eljutottunk végre a Platánba, ahol Tibor többször volt már cégesen, és ódákat zengett róla.Tényleg igazak a hírek, amelyek szerint az egyik legjobb vidéki étterem: isteni finom volt minden, szép a környezet, szuper a kiszolgálás. Tata meg még mindig egy hangulatos kis ékszerdoboz. Ráadásul régi, kedves, jó barátok társaságát élvezhettük, és kellemesen tavaszias volt az idő is. Ja, és láttunk vadludakat is.  És a szombat itt még nem ért véget, este még megejtettünk egy spontán buliba torkolló tekézést a szomszédokkal.

- Vasárnap délután Katinka színházba ment, mi meg sétáltunk egy óriásit a városban, megnéztük az adventi fényeket, mindenféle kis utcákban csámborogtunk, és kinéztem egy lakást, ahol tudnék lakni, ha majd öreg leszek, és meguntam a családi házat.

- Még mindig csudára energikusnak érzem magam, hála Gretchennek, a melegfrontnak meg a szélnek.

- Kiraktam az angyalkát, amelyik mutatja, hogy hány nap van még karácsonyig.

- Jó könyveket olvasok: ezt meg ezt.

- Kata bejegyzése nyomán kedvet kaptam a Spotify-hoz, és bár csak most kezdek belekóstolni, úgy érzem ez egy szép barátság kezdete. Jelenleg mindenhová magammal hurcolom a lakásban a telefonomat, és ez nem mellesleg arra is jó, hogy lássam a napi lépésszámomat is.

Hogy időszerű legyek, próbáltam összegyűjteni ide egy-két olyan gyerekkönyvet, amelyek szebbé, hangulatosabbá teszik az ünnepi várakozást, az adventi időszakot.

blog_195.jpg

Elsőnek Turbuly Lilla Talált szív című könyvét említeném, mert ez volt a legfrisebb élményem. Már régóta szerettem volna elolvasni, mert valahogy éreztem, hogy nekem való lesz, csak aztán a tavalyi zsűrizés kapcsán elém került a szerzőnek ez a kötetete, ami később jelent meg ugyan, de mégis a Talált szívnek inkább előzménye, hiszen ott a főszereplő, Pepe, még kiscsoportos, és sajnos valahogy nem igazán tudott közel kerülni a szívemhez, olyan kis átlagos volt az egész. Féltem, hogy akkor talán nem is olyan nagy ász ez a Turbuly Lilla, és talán túl sokat várok a Talált szívtől is. Most örülök, hogy végül rászántam magam, mert tökéletes kis könyv: szép ívű, okos, kedves történet, nagyon kellemes, szerethető illusztrációkkal, és helyes részletekkel képben és szövegben egyaránt. Remek karácsonyváró kötet ovisoknak, kisiskolásoknak.

blog_196.jpg

1991-ben, sok évvel a gyerekem megszületése előtt vettem meg Mauri Kunnas hazánkban először megjelent könyvét, akkor még csak a magam örömére. A Télapó tizenkét ajándékot kap azóta nem csak a mi családunkban vált igazi klasszikussá: a rengeteg aprólékos, vicces rajzzal kísért, kedves karácsonyi történetet 15 évvel később más címmel is kiadta a Carthaphilus, sőt Kunnas más mikulásos könyveit is, de szerintem ez az első az igazi. Kunnas a Télapó finn otthonába vezet el minket, ahol együtt él a feleségével és a manókkal. A részletgazdag, vidám képeskönyvből megismerhetjük a Mikulás hétköznapjait, nézegetése, böngészése már a legkisebbekkel is remek adventi elfoglaltság lehet.

blog_197.jpgAnnie M.G. Schmidt Janó és Janka kalandjait bemutató könyveit nagyon kedvelem. Az óvodásoknak szóló sorozatban tavaly a különböző évszakok meséit összegyűjtő kötetek mellett megjelent egy teljesen a Mikulásnak szentelt rész is. A szokásos kedves, egyszerű történeteket olvasgatva, a két gyerekkel együtt várhatjuk a Mikulást. Nekem a vége felé már egy kicsit sok volt ez a várakozás, de valószínű az óvodások jobban értik ezt a felfokozott lelkiállapotot. Ezt a sorozatot is, mint a szerzőnő többi könyvét, Fiep Westerndorp képei illusztrálják: a képek egyediségét ez esetben az adja, hogy a Janó és Janka feketében, árnyszerűen jelennek meg a színes környezetben.

blog_198.jpg

Végül jöjjön egy végtelenül bájos kis könyv, egy mese a karácsony szelleméről. Bosnyák Viktóriával, mint már írtam, ellentmondásos a viszonyom, valamikor nem tudom értékelni a dolgait, de valamikor meg egyszerűen tökéletesen nekem valót sikerül neki összehozni. A Puszedli és Habcsók volt az első ilyen élményem tőle, külön tetszett, hogy a sztoriba szépen egyszerűen, nem didaktikusan beépítette az öt szeretetnyelvet is. A kötetet Rippl Renáta illusztrációi teszik még kedvesebbé. Ez egyébként egy annyira szép kötet szerintem, hogy tökéletes ajándék lehet a fa alá is.

meseanyu 2016.11.25. 08:11

Heti jóságok 77.

blog_194.jpg

- Nagyon jól sikerült a hagyományos egyesületi bál, pedig a szervezéskor már azt mondtuk, ez lesz az utolsó, de olyan jól éreztük magunkat, hogy valószínűleg megtartjuk jövőre is.

- Vasárnap délután futottunk egy gyors kört a Könyvszalonon, utána meg végre volt hely a Kuglófban.

- Végre nagy huzavona után lefoglaltuk a szilvesztert. Egyelőre csak mi vagyunk, de nekem így is nagy megkönnyebbülés volt, mert féltem, hogy a végén majd lemaradunk mindenről.

- Elkezdtem nézni az Agatha Raisin - sorozatot, szerintem tök cuki, egyelőre élvezem. Mondjuk az elején még a könyvvel is így voltam.

- Ezt a blogot, ha jól emlékszem, a Nők Lapjában ajánlották, és most egy kissé rákattantam, főleg a lakásriportok tetszenek nagyon.

- És sikerült a duplázás: Katinka és Enikő két ügyes fiúval kiegészülve megnyerte a Bolyai magyart is a megyében. 

- Olvasom ezt, és valahogy úgy érzem, tele vagyok inspirációval és energiával.

meseanyu 2016.11.22. 14:16

A kórusokról


blog_190.jpgEgész kicsi koromtól énekeltem kórusban, ezért nagyon közel áll a szívemhez ez a téma. Már ovis koromban is felléptünk névadókon, hogy mit énekeltünk, arra már nem emlékszem, de hogy helyes kis piros szoknyánk volt szív alakú zsebbel, az megmaradt. Aztán a névadós fellépések alsóban is folytatódtak, de ekkor már tagja voltam az iskola egyik kórusának is, hiszen zenei általánosba jártam, ahol volt alsós és felsős kórus, sőt minden osztálynak saját kamarakórusa. A különböző fellépések, versenyek, megmérettetések, rádiófelvételek pedig nyolcadikos koromban csúcsosodtak, amikor részt vettünk egy nemzetközi kórusversenyen, amely feledhetetlen élmény volt. Zeneileg kicsit alacsonyabb színvonalon, de nem kevesebb örömmel énekeltem tovább gimiben is, ahol egy módfelett mókás idős tanárúr vezetésével sajátítottuk el a kórusirodalom klasszikusait. Itt meg a német fiúkórussal folytatott cserekapcsolat volt a hab a tortán, gondolhatjátok. A lányom is jár kórusba, sőt apám-anyám így nyugdíjaskorukban kettőbe is, úgyhogy nem csoda, hogy Gill Hornby új könyve már csak a témaválasztása miatt is felkeltette az érdeklődésemet. Na, meg persze azért is, mert a Méhkas, amit először olvastam tőle, valami zseniális volt.

blog_193.jpgSzerencsére nem is kellett csalódnom, mert ez a kötet is egy nagyon jól összerakott, szép ívű történet, emberi és bölcs, ugyanakkor meg kellemesen vicces. Ismét ugyanabban a városban, Bridgefordban vagyunk, ahol az előző regény játszódott, marginálisan fel is tűnnek egyszer-kétszer a régi szereplők, de most egy teljesen más közösség kerül a középpontba: a városi kórus. Adva van egy gyengécske énekkar, egy kómában fekvő vezetővel és egy közelgő kórusversennyel, és ebben az alapszituációban figyelhetjük meg a kórus munkája mellett az egyes régi és új tagok problémáit, élethelyzeteit, hogy aztán sok fordulat után az egyén és a közösség is eljusson a megnyugtató megoldásokig. Nem habos-babos a történet, van itt mindenféle sors és karakter, nagyon komplex, jól megkomponált regény mindenféle társadalmi, egyéni konfliktusokkal, de nem akar nyomasztani, túlnőni önmagán, nem akar több lenni, ez színtiszta szórakozató irodalom, ugyanakkor ennél gyengébbre nem szabadna pazarolni a tintát meg a papírt, és már szebb lenne egy kicsit a világ, és talán egy kicsit jobbak az emberek.

blog_192.jpg2016-os kiadás a GABO-tól, saját példány, névnapomra kaptam a tesómtól. A magyar borító bár egy fokkal elfogadhatóbb, mint a Méhkasé, megint túl csajosra sikeredett, pedig szerintem Hornby könyvei inkább uniszexek, olyanok, mint Backman regényei, nyugodtan olvashatják férfiak is. A fentebb látható külföldi borítók sokkal ízlésesebbek, és jobban illenek a regényhez.

 

 

meseanyu 2016.11.18. 16:41

Heti jóságok 76.

blog_189.jpg

- Márton nap Szekszárdon: annyira szépen, esztétikusan megcsinálták a sátrat, az asztalkák, székek, a díszítés, mind nagyon igényes volt. Liba-batyut ettünk, nagyon jó kis sütőtökös csatnival. A többiek boroztak is (én sofőrködtem), és mindeközben egy helyi kis jazz-trió szolgáltatta a zenét. Korán voltunk, nem voltak még sokan, és így nagyon kis családias volt.

- Másnap a Meropsban ettünk, ami egy picit csalódás volt így másodszorra, mert bár minden finom volt, rengeteget kellett várni a kajára, és nem voltak már kis étvágygerjesztő falatkák sem. A lúdláb viszont világbajnok volt, és az új irsai is isteni.

- Reiffeisenes ügyfél-buli a Vasúttörténeti Parkban: itt is nagyon jó volt a helyszín, mindenféle kényelmes ülőalkalmatosságok mellett még egy régi stílusú étkezőkocsiba is be lehetett ülni. A tematika a kajás filmekre épült, mindenféle finomságok voltak, hihetetlen volt pl. a libamáj bonbon étcsokival és barackzselével, de voltak igazi kézműves bonbonok is, ezek közül a sós karamellás ízlett a legjobban. Ja, és most nem nekem kellett vezetni, úgyhogy valami fenomenális bort ittam Perrinéktől.

- Ismét egy kis felmelegedés, ami azért  is jó, mert amikor ilyen szikrázóan kék az ég, és úgy tűz a nap, hogy szinte ledobnám még az átmeneti kabátot is, akkor mindig eszembe jut, hogy tévhit, hogy hónapokon át csak fázni fogunk, és élvezem ezt a pár nap ajándék tavaszt.

- Az időjárás ellenére viszont egyre karácsonyibb a hangulatom: itt vannak az új reklámok, felfedeztem magamnak a Kronehit Christmast, ahol a megszokott karácsonyi zenék mellett egészen új dalokat is fel lehet fedezni. Vettem mikulásvirágot, és az ajándékbeszerzés is halad.

blog_188.jpg

Ahhoz képest, hogy a tavalyi ilyen bejegyzést csak jó egy hónappal később írtam, idén nagyon jól haladtam, hogy már most végeztem. Pedig voltak azért fennakadások, de aztán összeszedtem magam. Lássuk, akkor a listát!

1. Időben kezdtem neki az egész projektnek, ennek eredményeképpen már február elejére el is olvastam az első kötetet, Mán-Várhegyi Réka tiniregényét. A bejegyzést róla itt találjátok. 

2. Itt következett egy hosszabb szünet, mindennel foglalkoztam csak a várólistacsökkentéssel nem, így a második kötetet csak júniusra sikerült elolvasni, ez volt az Emily the Strange című sorozat első része, az Elveszett emlékek. Ezt még Katinkának vettem valamikor régebben, aztán szégyenszemre senki sem olvasta, így került a listára. Kicsit nehezen indult a kapcsolatunk az olvasás során is, ha nem várólistacsökkentős lett volna, szerintem leteszem valahol a 20. oldal tájékán, mert untam, és nagyon nem jött be az alaphangulata. Aztán szerencsére egyre izgalmasabb, fordulatosabb lett, egyre jobban élveztem, de a folytatások egyelőre nem annyira érdekelnek, nem teljesen az én világom, annak ellenére sem, hogy egyébként szeretem az ilyen különc főszereplőnőket.

3. Jó tempóban folytattam, a következő kötet már júliusban sora került. Ez a Bexi-sorozat első része, a Késtél volt, Leiner Laurától, és sajnos ez sem volt egy óriási élmény. Szerintem Leiner Laurának tingli-tangli vígjátékokhoz kéne forgatókönyvet írni, mert a figurák, a dramaturgia, a párbeszédek, a vicces szituációk az erősségei, de a narratíva… khm… na hát az még mindig nem. Komolyan, néha a fejemet vertem volna a falba, ahogy újra és újra agyonmagyarázza meg ismételgeti a dolgokat. Lenne mit szerkeszteni rajta, na. Mert egyébként meg van benne egy csomó jó ötlet, meglehetősen élvezhető a sztori, és a főszereplő is sokkal szerethetőbb, mint Rentai Renáta, úgyhogy összességében kár érte.

4. Ezután következett az egyik Wodehouse kötet (mert idén is kettő volt), A dinka lelke, még mindig júliusban. Na ezeket a golfos történeteket viszont imádtam, mondtam is a férjemnek, hogy lassan tényleg megérik rá a helyzet, hogy elkezdjünk golfozni. Persze nem kell megijednie annak sem, akit nem érdekel ez a sport, a lényeg ebben a könyvben is, mint mindig Wodehose-nál a felhőtlen szórakozás, a vicces kalamajkák, és a mindent legyőző szerelem.

5. Augusztusban folytatódott a projekt, Cassandra Golds sokak által nagyrabecsült klasszikusával, a Holdfénykisasszonnyal. Hangulatos, szép és okos történet volt, de én mégis sokszor azt éreztem, hogy unom, ez sem kötött le eléggé. Azt hiszem ez volt egyébként az első év, hogy könyvtári könyvek is felkerültek a listára (ez volt az egyik), ez is azt bizonyítja, hogy azért elég jól haladtam az utóbbi időben a saját könyvek olvasásával.

6. A következő kötet szintén könyvtári volt, Kondor Vilmos Budapest Noir című kötete. A Bűnös Budapest-ciklusról sok jót hallottam, meg ugye jön hamarosan a film, ezért is akartam sorra keríteni. Engem sajnos nem győzött meg teljesen, hogy kell ez nekem sorozatilag, de volt benne sok jóság is, úgyhogy sose lehet tudni. Kicsit más hangulatot vártam, meg néha eluntam, de azért volt sok pillanat, amiért meg megérte elolvasni.

7. Christopher Moore, aki szintén majdnem minden évben szerepel ezen a listán, idén A Melankólia-öböl buja bestiája című könyvével képviseltette magát. Ezt a kötetet szeptember elején olvastam el. Azt hittem egyébként, hogy ez a könyv Neccharisnyás papnő folytatása a cím és a címlapkép hasonlósága miatt, és mivel az annyira nem nyűgözött le, ezt is halogattam. De aztán hamar kiderült, hogy tévedek, mert Pine Cove zseniális kisvárosában játszódik a történet, és szerencsére az első szótól az utolsóig roppant szórakoztató volt.

8. Natasha Solomons Mr. Rosenblum listája című könyve is nagyon tetszett, ezt vártam én eddig, végre el tudott bűvölni a szerző. Ez egy nagyon egyedi, kedves történet, hangulatos, jól szerkesztett, van benne humor is, meg szomorkodás, de összességében nagyon pozitív. Valószínű azért sikerült ez annyira jól, mert a nagyszüleiről írt a Solomons, meg Dorsetről, ahol jelenleg is él, és bár sok elem a fantázia szüleménye, azért látszott, hogy szívét-lelkét beleadta.

9. A következő versenyző szintén nagyon jó volt, október elejére olvastam el Neil Gaiman Sosehol című kötetét. Ez volt talán a legjobb Gaiman, amit eddig olvastam, engem teljesen elbűvölt. Jó kis világ volt ez a Lenti London, nagyon jól, feszesen, izgalmasan felépített a sztori, szimpatikus a főszereplő. Mr. Croup és Mr. Vandemar pedig haláliak.

10. Még szintén októberben került sorra a második Wodehouse, ami viszont nagy csalódás volt. Mivel a fülszöveget nem olvastam, nekem a 70. oldal táján volt a legnagyobb fordulat, amikor kiderült, hogy miről is szól a regény, de sajnos ezután elég nagy mértékben ellaposodott. Sem a történet, sem a narráció nem hozta a Wodehouse-tól elvárt szintet.

11. November elején jött a harmadik könyvtári könyv, Harper Lee méltán örök klasszikusa, a Ne bántsátok a feketerigót!. Mindig félek az ilyen nagyon népszerű könyvektől, hogy majd biztos nekem meg nem fog tetszeni, ezért is halogattam ezt is sokáig, de kár volt, mert nagyon jó. Hangulatos, szép, megrázó könyv, és sajnos még ma is aktuális. Igazán egyedi és nagyon élő, ahogy a kislány szemszögéből látjuk az eseményeket, végig azt éreztem, hogy ez a történet nagyon igaz, meg is történt, pont így, és ez nagyon jó, csak kevesen tudják ezt így elérni nálam.

12.  Utolsónak szintén egy tinisorozat első része maradt. Sajnos Szabó Tünde sem tudott meggyőzni, hogy hiányzott ő és Balla Adrienn a magyar könyvpiacról. Azt hittem, nem lehet terjengősebben írni Leiner Lauránál, hát tévedtem. Szabó Tündének jobb a stílusa, mint a hazai tiniirodalom zászlóshajójának, de mégis annyit de annyit magyaráz feleslegesen, hogy kb. fele ennyi oldal elég lett volna. Bár a főszereplő egész kedvelhető volt, és érdekel, hogy mi lesz a nyitva hagyott szálakkal, nem hiszem, hogy még egy részen át tudom magam rágni…

A mérleg tehát az, hogy a 12 kötetből a fele tetszett, a fele meg nem, és voltak közöttük nagyon nagy élmények is, úgyhogy összességében meg lehetek elégedve, azt hiszem. Megcsináltam már a jövő évi listát is, amelyen ismét csak három könyvtári könyv szerepel, pedig tavaly terveztem, hogy jó lenne ezek számát növelni, de sebaj, azért jók lesznek szerintem.

meseanyu 2016.11.11. 12:22

Heti jóságok 75.

blog_187.jpg

- Megszereztem a dm-es life book-ot, ami még jobb lett szerintem, mint a tavalyi. Külön öröm, hogy az első boltban, ahol próbáltam venni, már elfogyott, így gondolatban kicsit már le is mondtam róla, de a másodikban szerencsére volt még.

- Ismét ott vannak az üvegfülbevalósok az Árkádban, mint karácsony előtt mindig, már vettem is három párat: egy fehéret, egy feketét és egy - nem, nem tarkát - türkizszínűt.

- Rákaptam a teljesen hagyományos, sütőben sült melegszendvicsre, már látom, hogy ennek (is) a jegyében fog telni a tél.

- Szombat délután nagy sétát tettünk az esőben: autók fényszórói, házak világító ablakai a ködös szürkeségben, ázott, ragyogó színű levelek a földön, rézszínű krizantém kísérte utunkat. Otthon meg várt a jó meleg tea és a Válótársak, amit most kezdtünk el, és habár vannak hibái, nagyon szeretem nézni.

- Minden bolt tele van különböző adventre, karácsonyra szánt gurméságokkal, ennek következtében nálunk már tele a hűtő meg a spájz, a szaloncukrot is sikerült már beszerezni.

26359291401_90de415b07_z.jpg

Megjelent a Moly tartalmaiból válogató Merítés legújabb száma. A címlapképből már sejthető, hogy ezúttal az olasz zóna mutatkozott be. A  '56-os forradalom 60. évfodulójáról a kortárs magyar és a klasszikus magyar irodalommal foglalkozó rovat is megemlékezett. A  vallási rovat házasságal foglalkozott, a pszichológiai rovat a különböző elhárító mechanizmusokat mutatta be, a VilágOlvasó rovatában pedig ezúttal a svájci irodalommal ismerkedhetünk meg. Új rovat is debütált, amely a kötelező olvasmányokat igyekszik közelebb hozni hozzánk, a fantasy-rovat immár negyedik alkalommal foglalkozik a mágikus átjárók tematikájával, de olvashatunk sportról, a legújabb sikerkönyvekről, sőt még molyos bulvár-hírekről is. És hogy miből mazsolázhattok az én rovatomban? Van itt mondókáskönyvtől elkezdve, retro mesekönyveken át Fiala Borcsa új ifjúsági regényéig minden.

meseanyu 2016.11.04. 15:02

Heti jóságok 74.

blog_186.jpg

- Nagyszabású pálinkázásba torkolló egyesületi tökfaragással indult a hosszú hétvége: szomszédasszonyom faragott nekem egy egyedi szívecskés mintás tököt, mert hogy nekem se kedvem, se tehetségem nincs az efféléhez, én meg közben jóltartottam a népeket, volt itt kaja-pia, és olyan vicces pillanatok, amiket még évekig felemlegetünk majd. Bónuszként pedig megbeszéltük, hogy együtt megyünk a médiabálra. Reszkess Győr, mert jön a bálványosi különítmény!

- Temetőjárás kellemes napsütésben: jó volt emlékezni, szépek voltak a sírok, és beképzeltség nélkül mondhatom, hogy ismét a mi koszorúink voltak a legízlésesebbek. Évek óta ugyanott veszem, az ideiek fehér és szürke színvilágúak voltak, csipkével, angyalkával, finom kis műalkotások. Aztán meg a Pipacsban kajáltunk, ismét nagyon jó volt, főleg a sütőtökkrémleves, utána meg még muszáj volt bemenni sógoromékhoz somlóira, majd sógornőmékhez kávéra, úgyhogy hazajőve már csak pihegni tudtam.

- Katinka birtokába került egy csodás fekete, fehér talpú Nike cipő, és most nagy örömök vannak, mert ez volt a szíve vágya.

- A szünetben egy kis nyelvvizsgafelkészítőt tartottam olasztanárom leánykájának, aki nagyon kis helyes és okos, úgyhogy öröm volt vele dolgozni.

- Ilyen kis kommerszségeket hallgatok, de nem szégyellem: Take That, Justin Bieber.

meseanyu 2016.10.28. 10:10

Heti jóságok 73.

blog_185.jpg

-Szombati villás reggelizés itt a molyos csajokkal: nagyon kellemes, hangulatos kis hely, jó a kaja-pia, udvarias a kiszolgálás.

- A hét legnagyobb öröme, hogy Katinkáék elsők lettek a Bolyai matekversenyen, és így bejutottak az országos döntőbe. Olyan büszke vagyok!

- Igazi ősz: levelek, csókák, szél, illatok, reggel télies hideg, napközben ragyogó napsütés és takaróba burkolódzó kávézás a treaszon.

- Kerestem valami egészséges nasit, és megláttam a Rossmannban ezt a gyümölcsgolyót, és valami isteni. Nincs benne hozzáadott cukor, 95% gyümölcs. Mondjuk most kaptam finom szőlőt is a Pennyben, úgyhogy egyelőre félretettem, de vésztartaléknak mindig jó lesz.

- Ősziesítettem a nagy kaspót a teraszon: díszkáposzta és árvácskák kerültek bele, plusz meghagytam a szépen bepirult levelű muskátlit is.

- Féltem ettől, mint általában a nagyon népszerű könyvektől, de nagyon jó.

- Katacita listájának dalait hallgatva jókat nosztalgiáztam, aztán a youtube asszosziációinak köszönhetően találtam rá erre a számra, amit eddig nem ismertem, nem is tipikus blink-182 szerzemény, de most nagyon tetszik.

meseanyu 2016.10.26. 19:52

Az öregedésről

blog_183.jpg

Maradj fiatal! című 2011-es kiadású kötetre már megjelenésekor felfigyeltem, sőt először nagy lelkesedésemben még a beszerzendők listáján is helyett kapott. Aztán valahogy mégsem vettem meg, viszont a könyvtár igen, de a polcon mégsem találtam sosem. Teltek múltak az évek, a könyv valahogy mindig ott volt az agyam hátsó zugában, és most, hogy kissé rákattantam az egészségmegőrzésről szóló könyvekre, gondoltam ez se maradjon ki, és rákérdeztem egyik alkalommal, hogy hol rejtegetik ezt a becses kötetet. A könyvtárunk beszerzési és raktározási szokásairól külön bejegyzést lehetne írni, szerintem fogok is egyszer, ahogy gyűlnek a tapasztalatok, ez az eset is egy volt közülük, mivel kiderült, hogy a könyv valamilyen raktárszerű helyen foglalt helyet, megjegyzem, ez nem volt feltüntetve sehol a katalógusban. No, mindegy, csak előkerült ez a szép nagy album, és nagy lelkesedéssel vittem haza. Esténként lapozgattam, olvasgattam, és sok minden tetszett benne, de aztán arra lettem figyelmes, hogy egyre jobban unom. Rendkívül hasznos összefoglalónak tartom, és ha egy könyvet kéne ajánlanom szerteágazó egészségvédő tanácsokkal, érthető és szellemes magyarázatokkal, akkor biztos ezt mondanám, de így egyben lenyomva egy kicsit tömény volt. Mivel én már olvastam ezt-azt, így 42 évesen már megérintett az öregedés szele, meg enyhe fokú hipochondriám, és családi-baráti körben közszájon forgó történetek miatt úgy érzem eléggé ki vagyok művelve az egészségvédelem témakörében, sok újat nem tudott mondani, viszont volt olyan is, amivel nem nagyon tudtam egyetérteni, ezért egy kicsit meg is kérdőjeleződött az egész hitelessége. Nem hiszek pl. a szűrt vízben, és abban sem, hogy több maréknyi táplálékkiegészítőt kellene szednünk naponta, meg hogy az az egészséges, ha 40% alatt van a lakás páratartalma. Azt látom a neten is egyébként, hogy ez a Mehmet C. Oz eléggé vitatott személyiség, úgyhogy azért érdemes csínján bánni vele. Ennek ellenére el tudnám képzelni kis hazánk házikönyvtáraiban ezt a kötetet, mert azért valljuk be, sajnos nem egy túlzottan egészségtudatos nép a magyar, és ezért minden segítség jól jön. Ez tipikusan az a helyzet, hogy bár  a kötet nem tökéletes, de jelenleg nem tudok jobbat a piacon, ahol egyben ilyen sok minden, ilyen gyakorlatiasan, könnyen emészthetően és élvezhetően le van írva.

blog_184.jpg2011-es kiadás az Animustól, a városi könyvtárból kölcsönözve. Nagyon szép kiadás, kellemes a borító, szép a tipográfia, látványos a színek váltakozása, jók a rajzok. A fenti, a szerzők képével díszített borítónál meg fényévekkel esztétikusabb.

meseanyu 2016.10.21. 15:26

Heti jóságok 72.

blog_180.jpg

- Családi vacsi a Szél Fiaiban, ahol már időtlen idők óta nem voltunk, és meglepően igényes volt a konyha, szépek a tányérok, ízletes minden. Úgy látszik ez az új trend, hogy virággal díszítenek, itt most a sarkantyúvirágot volt lehetőségem megkóstolni. A zenekar meg olyan kellemes Budapest Báros zenét nyomott, hogy ennek meg a köszöntő pálinkának köszönhetően egészen elandalodtam.

- Új tanítvány: egy kedves ismerős, aki tud délelőtt is járni, és az első óra után nagy örömmel állapítottuk meg, hogy jó lesz együtt dolgozni.

- Borongós, esős, őszies idő, de legalább nem volt lelkifurim, hogy a takaró alatt, teát szürcsölve ezt olvastam minden más helyett. Kis gagyiság volt, de valamiért nagyon lekötött.

- Megnyitott az Árkádban a Body Shop, ahová nem volt még merszem bemenni, mert igyekszem spórolni, de jó érzés a tudat, hogy ezentúl bármikor beszaladhatok.

- Kuflik rajzfilmen.

- A heti zenék is olyan kis tinglitanglik, úgy látszik ilyen hangulatom van most: New Level Empire és Marge

meseanyu 2016.10.19. 17:29

Natasha Solomonsról

blog_179.jpg 

Tavaly anyák napjára kaptam Natasha Solomons egyik regényét, a Mr. Rosenblum listáját, amelyet azért tettem fel a kívánságlistámra (mindig egy ilyen listából választanak a lányom és az apja ezen jeles alkalommal, hogy biztosra menjenek), mert nagyon vonzó volt a fülszövege és a borítója is. Mint később kiderült, jó volt a megérzésem, mert ez volt az egyetlen a szerző regényei közül, amely igazán el tudott bűvölni. De ne szaladjunk ennyire előre, előtte még két másik könyvét is kivettem a könyvtárból, mert valamiért szintén vonzottak.

blog_175.jpgOtt volt először a Tyneford-ház, amelynek a fülszövegében Kate Mortont és a Downton Abbey-t emlegetik, nem csoda hát, hogy szinte azonnal olvasni akartam. Nem mondom, hogy ezután hatalmas csalódás volt, nem tudtam úgy igazán semmibe belekötni, hacsak nem a szerelmi szálba, amiről szinte rögtön sejtettem, hogy nem az én elvárásaim szerint fog alakulni, de ez csak az én ízlésem, az apakomplexusosoknak biztos bejön. Egyébként egy szépen megírt, érdekes könyv, de nem mondanám különösebben izgalmasnak, engem legalábbis nem tudott beszippantani. Úgy is mondhatnám, hogy kissé lapos volt. 

 

blog_176.jpgAztán jött az Eltűnt feleségek galériája, amely elmélyítette érdekes viszonyomat a szerzővel. Ez jobban tetszett, mint a Tyneford-ház, sokkal jobban érdekelt, lekötött, de valahogy mégsem tudott úgy igazán közel kerülni a szívemhez most sem Solomons. Akármilyen szépen, igényesen ír, akármilyen érdekes, fordulatos a sztori, a szikra egyelőre hiányzott. De ekkor még bizakodó voltam, és mint kiderült, meg is érte még egy esélyt adni, különösen, hogy a következő könyv a birtokomban volt, és a várólista csökkentési projektemben is szerepelt.

 

blog_177.jpgÉs Solomons végre meg tudott lepni, izgalmas fordulatok voltak, és nem arról szólt az olvasás, hogy ok, úgyis tudom, mire akarsz kilyukadni (és persze az nekem nem fog tetszeni), csak haladjunk már. Elbűvölő, egyedi, kedves történet volt. Hangulatos, jól szerkesztett, volt benne humor is, meg szomorkodás, de végkicsengését tekintve nagyon pozitív. Valószínű azért is sikerült ennyire jól, mert a szerző a nagyszüleiről, és Dorsetról, arról a vidékról írt, ahol jelenleg is él, és bár sok elem volt a fantázia szüleménye, azért látszott, hogy szívét-lelkét beleadta. Meg talán azért is érintett meg annyira, mert pont a kvóta-népszavazás kampányának legsötétebb óráiban olvastam, és azt éreztem, hogy Jack próbálkozása a beilleszkedésre lehet, hogy manapság is hasonlóan küzdelmes lenne. Pedig ő aztán tényleg próbál beilleszkedni, de máshogy néz ki, máshogy beszél, mások a szokásai, más a vallása, és bizony elég nehéz dolga van. Szomorú látni, hogy anyanyelvét, szokásait, vallását és végül még a nevét is elhagyva igyekszik asszimilálódni. 

 

blog_178.jpgMivel Mr. Rosenblum története ennyire tetszett, gondoltam, kiveszem még azt az egy Solomonst, ami volt a könyvtárban, és szintén nagyon kecsegtető fülszöveggel bírt. (Mondjuk az már gyanakvásra adhatott volna okot, hogy megint egy ház van a címben, de mint sokszor leírtam már, engem kifejezetten vonzanak a házak.)De ahogy elkezdtem olvasni, megint csak azt éreztem, mint a Tyneford-háznál, hogy szép és jó ez mind, de engem nagyon kevéssé tud lekötni. Abba is hagytam, annyira időpocsékolásnak tűnt az egész, pedig most, hogy visszagondolok, megint nem jut igazán semmi kivetnivaló eszembe. Úgyhogy egész egyszerűen levontam a következtetést Solomnons-szal kapcsolatban: bármennyire is sok erénye van, és sokaknak okozhat szép perceket, órákat, nekem valahogy mégsem talál be igazán, úgyhogy tekintem a Mr. Rosenblumot egyszeri szerencsének, de ezután inkább kerülöm az egyébként nagyon szimpatikus írónő könyveit.

 

meseanyu 2016.10.15. 15:50

Heti jóságok 71.

blog_174.jpg

- Heti mozi: Vándorsólyom kisasszony. Kellemes kis film, előtte meg BBQ-hamburger a Mekiben, plusz sikerült Katinkának venni egy nagyon cuki fekete-ezüst hátizsákot.

- Mindenhol vöröslik a vadszőlő, és egyre szebb színeit mutatja az ősz.

- Kezdem megszokni a hűvösebb időt, már a tíz fok sem tűnik olyan hidegnek, ha jól felöltözöm. Ettől függetlenül még mindig nagyon tudok örülni egy-egy napsütéses, meleg napnak.

- Ezt a számot többször is hallottam különböző rádiókban, és napokba tellett kideríteni, mi is ez, de most már megvan, és nem eresztem.

- Családi látogatás: Emmával sok játék, tesómmal nagy bevásárló túrák. Az egyik során Katinka is csatlakozott, és lett neki jó meleg télikabátja, meg kapott egy pulcsit és egy nagyon vagány szürke farmert is, és lassan érzem, hogy okos szóval, türelemmel meg fogunk tudni egyezni a ruházkodási kérdésekben (is).

- Még egy bevásárlási fegyvertény: Tibornak is sikerült új öltönyt venni, ami nagyon ráfért már. Szépet, jó áron, rekord gyorsasággal.

blog_172.jpg

Kicsit el vagyok maradva tévés sztárszakácsok területén, mert miként Gino D'Acampo-t, úgy Rachel Allent sem láttam még soha a képernyőn. Pedig nagyon szimpatikus kis nő, a könyvéből szövegben és képekben is az jön le, hogy szereti a családját, a barátait, szeret rájuk főzni különböző alkalmakkor, viszont nem csinál ebből nagy faksznit, a receptjei egyszerűek, életszerűek, megvalósíthatóak.  Az Írországban élő szerző könyvében együtt van  a hagyomány és az újdonságok, háziasan, ugyanakkor nagyon is maian főz, és minden élethelyzetre van valami jó ötlete: van recept piknikre, házi mozizáshoz, de még ehető ajándékok készítéséhez is kapunk tippeket. A képek nagyon kellemesek, nem csak az ételek, hanem a család, a ház is megjelenik, a szöveggel együtt roppant pozitív hangulatú, bensőséges az egész.

78394477_a156362a4b_z.jpg

Megjelent a Moly tartalmaiból válogató Merítés legújabb száma. Az e havi szám központjában a zsidóság áll, a zónák közül ezért most a Zsidó kultúra zónája került bemutatásra. Több rovat is csatlakozott a tematikához, így a tudományos rovatban zsidó származású magyar  tudósokról, a pszichológai rovatban Freudról olvashatunk, a hónap külföldi írója Isaac Bashevis Singer lett, a történelmi rovat Az előítélettől a tömeggyilkosságig címmel foglalkozik a témával, a posztmodern arra a kérdésre keresi a választ, hogy Ki a zsidó?, olvashatunk Ország Lili munkásságárólde a határon túli magyar irodalom, a kortárs magyar irodalom, a klasszikus magyar irodalom, a klasszikus világirodalom rovata, sőt még a sci-fi rovat is érdekességeket kínál ebben a témában.

Emellett a VilágOlvasó rovata a norvég irodalmat veszi górcső alá, az idézet rovat a hegedűvel foglalkozik, és új rovat is indult Film, színház, muzsika címmel. Az én rovatomban pedig kis és nagy gyerekek és szüleik válogathatnak olvasnivalót többek között Harcos Bálint, Kiss Ottó, vagy éppen Arkagyij P. Gajdar műveiből.

meseanyu 2016.10.07. 11:48

Heti jóságok 70.

blog_171.jpg

- Felfedeztem, hogy még régről van egy piros fülbevalóm, ami nagyon jól mutat a piros csíkos blúz, piros kardi szettel.

- Megnéztük péntek este a Rossz anyákat, egész kellemes kis tinglitangli volt, ez a zene nagyon tetszett benne. És ahogy elkezdtünk hasonló zenéket hallgatni, találtam ezt. Annyira jó őszies hangulata van...

- Mivel teljesen meghalni készült a telefonom, kaptam egy újat, ráadásul egy iPhone 6s-t.

- Szombat délután családi szülinapot tartottunk, sógornőm rekonstruálta a szüreti napok malacbatyuját, és volt pizzapogi is.

- Vasárnap meg a Pipacsban ettünk, ahol még mindig nagyon jó a kaja, és ami külön tetszett, hogy ehető virágokkal díszítik a tányérokat újabban, úgyhogy életemben először ettem büdöskét és árvácskát is.

- A népszavazás érvénytelen lett, bár ennek nem sokáig tudtunk örülni.

- Gyönyörű madár illegette magát a kertben, kiderült, hogy zöld küllő. Remélem jön még, imádom!

- Elkezdtük nézni az Agymenők tizedik évadát.

- Egészen elbűvöl ez a könyv

 

blog_169.jpgKét angol tévés szakács olasz konyhával foglalkozó könyvét olvastam viszonylag gyors egymásutánban, először Gino D'Acampo kötetét, aki Olaszországban nőtt fel, majd Angliában lett tévésztár. Sok könyve jelent már meg kint, nálunk csak ez az egy, amely a gyors  és nem túl bonyolult kivitelezésű olaszos ételek gyűjteménye. A receptek tényleg egyszerűek mint a pofon, bár néha volt kételyem azért, hogy meg lehet-e őket csinálni 20 perc alatt, de végül is nem ez a lényeg, nyilván nem fogja senki stoperral ellenőrizni, aki meg igen, annak úgy is kell. A lényeg a kicsit angolosra fazonírozott olasz mentalitás, a friss alapanyagok, a könnyedség. Nekem határozottan inspiráló volt, a fickó szövegben szimpatikus, bár külcsínre mondjuk én Jamie Olivert szívesebben nézegetem. De tévében még nem láttam, az is igaz, a szakácskönyvnek meg nem az a lényege, hogy ki a vonzóbb.

blog_170.jpgÉs ha már így szóba jött kedvenc tévés szakácsom, megszereztem az ő könyvét is az olasz kajákról. Érdekes a felállás, hogy D'Acampo-val ellentétben ő született angol, ugyanakkor hosszas olaszországi tanulmányutakon gyűjtötte össze a kellő tudást a könyvhöz. Ez látszik is a köteten, Oliver nagyon alaposan dolgozott, rendesen mögé rakta a kulturális hátteret, mindenre kiterjedően igyekszik írni az olasz gasztronómiáról. És mellette meg ott a tőle megszokott lelkes, magával ragadó stílus. Tetszettek az anekdoták, a hosszas és élvezetes leírások a tésztáktól kezdve a piacokig. Oliver nem olasz, de szeretne az lenni, és ezért mindent meg is tesz, szívesen tanul, részt vesz mindenben. A receptek annyira nem találtak be, ha arról van szó, akkor inkább D'Acampo könyvét választanám, viszont szépek a képek, hangulatos az egész.

 

 

meseanyu 2016.09.30. 11:30

Heti jóságok 69.

blog_168.jpg

- Péntek este megnéztük a Bridget Jones-t, aranyos volt, vicces, és külön plusz pont jár a fesztiválózós részért.

- Szombaton egyesületi bolhapiacot tartottunk a parkban, ahol eladtam egy csomó mindent (Katinka kinőtt ruhái, megunt ékszerei, az Agatha Raisin és a sütis krimik meglévő részei), és vásároltam citromfűszörpöt, horgolt könyvjelzőt és könyveket. Jó idő volt, és jót beszélgettünk, kellemes volt így tölteni a délutánt, úgyhogy tavasszal folytatjuk.

- Vasárnap Katinka szülinapját ünnepeltük: volt isteni mousse torta, aztán mentünk Pestre az Arénába, megnéztük  A hét mesterlövészt Imaxben, ettünk a Pizza Hutban, kávéztunk a Starbucksban, meg vásárolgattunk az ünnepeltnek.

- Hétfőn intéztem a jogsimat, otthon maradt a könyvem és a telefonom is, de vettem egy lattét a Mekiben, és csak szemléltem az embereket kávét kortyolgatva. Jó volt, és aztán meg sorra kerültem hamar.

- Teniszpályai élmények: ahogy olvasgattam a teraszon, a lábamhoz feküdt egy gyönyörű, hatalmas fehér kutya (többször láttam már ott, biztos valami tulajé vagy ott dolgozóé), és végig ott maradt. Másik alkalommal meg a barátnőmmel sétálgattunk a környéken,  és kiderült, hogy nagyon klassz az a ligetes rész a lakótelep mögött, amit eddig csak az autóból láttam, meg fefedeztünk egy tündéri kis kertet is az egyik  iskola hátsó bejáratánál.

- Katinka zenekaron volt, mi meg addig sétálgattunk a környéken, olyan helyeken jártunk, ahol még soha. Ugyanilyen nagyot barangoltunk a fuvola órája alatt is, csak akkor a belvárosban, és tele volt minden emberekkel, tömve a teraszok, mintha még mindig nyár lenne.

blog_166.jpg

Még januárban olvastam Guilia Enders Bélügyek című könyvét, ami nagyon jól jött ott az év eleji depresszió kellős közepén. A béltraktus  kiemelt paraterület kis családunkban, úgyhogy nagyon jólesett, hogy Enders régebben olvasott életmódtanácsadó kötetek szerzőivel ellentétben nem ijesztget, vagy kivihetetlen, életszerűtlen tanácsokat osztogat, hanem nagyon jó stílusban, roppant szimpatikusan, humorosan és szórakoztatóan oszt meg az olvasókkal egy csomó érdekes dolgot emésztésünkkel kapcsolatban, olyan tudnivalókat, amelyeknek a mindennapokban is hasznát vesszük. A könyvet rádásul a szerző húgának vicces és jól értelmezhető rajzai illusztrálják.

blog_165.jpg

Mivel a Bélügyek így megnyerte a tetszésemet, természetesen lecsaptam a Szívügyek című kötetre is, amikor szembejött a könyvtárban. A könyv szintén egy fiatal német orvos írása, Johannes Hinrich von Borstel ugyancsak a Sience Slamen tűnt fel, mint Enders: ezen az előadássorozaton ifjú kutatók mutatják be munkájukat rövid, tanulságos, ugyanakkor szórakoztató előadások keretében. Szívünk egészsége is nagyon fontos téma, a szerző pedig igen alaposan, szerethetően és viccesen ír mindenről, amiről tudni érdemes ezzel kapcsolatban. Nekem egy leheletnyivel kevésbé tetszett, mint Enders könyve, néha egy picit elvesztem a tudományos magyarázatokban, illetve nehezen viseltem a véres részeket, a szívritmuszavaroknál meg észlelni kezdtem a tüneteket magamon, de ez csak alkati dolog, nyilván nem von le a könyv értékéből.

blog_167.jpg

Bár külföldön nem ilyen szép egységes borítóval jelent meg a két kötet, a Park ügyesen sorozatot csinált belőlük, a hasonló cím mellett egy az egyben átvette Enders könyvének német borítóját, és ennek mintájára  kreált egyet Szívügyeknek is. Kár, hogy a harmadik, hasonló témájú és című könyv, a Folyó ügyek, már nem fért bele ebbe a sorba. A szintén német szerzők által jegyzett kötetet a Kossuth kiadó adta ki más borítóval. Ez gondolom azokat zavarja igazán, akik a köyvespolcukon tudják mindhárom kötetet, engem legalábbis ez esetben bosszantana az eltérés. Az olvasástól nyilván nem rettent el ez a malőr, úgyhogy előbb-utóbb majd ez a kötet is sorra fog kerülni, különösen azért, mert híresen sokat járok pisilni.

meseanyu 2016.09.23. 10:34

Heti jóságok 68.

blog_164.jpg- Szüreti Napok Szekszárdon: még mindig a legjobb, jó kis társaság jött össze, szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, remek volt a 30Y-koncert, és természetesen ettünk malacos batyut (kétszer is ;-)) . A legjobb borok: ezt legelőször ittam, jól behűtve, péntek este a nyárias melegben, ezt meg szombat este, amikor a hangulat már a tetőfokára hágott.

- Helga barátnőm ajánlására a kirakodóvásárban megkerestük a "GabiJó" termékeket: a kedves hölgyek mindent megkóstoltattak, végül a babos és gombás zakuszka mellett döntöttünk, meg vettünk olajban eltett sült paprikát is, mivel ő egy csomó mindenbe használ ilyesmit. Itt kell megemlítenem azt is, hogy a szomszédasszonyom meg isteni paradicsomlekvárt csinál, szerintem nagy tételben fogom vásárolni tőle.

- Ezen a hétvégén avattam fel ennek a blúznak a piros-fehér csíkos változatát ezzel a kardigánnal. Imádom!

- Igen hatékony voltam a héten: elintéztem pár orvosi dolgot, fullra feltöltöttem a mélyhűtőt, csomót főztem-sütöttem, rendbe tettem a szekrényeket, kértem időpontot mindenféle karbantartásokra, hívogattam a kertes vállalkozókat. Azt hiszem visszatértem a rendes kerékvágásba, nem sírom már vissza a nyarat, próbálom élvezni az őszt, és minél több időt tölteni a szabadban, a napon.

- Könyves dolgok: nagyon tetszett ez, voltam könyvtárban, és mindenféle jókat találtam, pl. ezt, a molyos Agatha Christie-életműolvasás listájának böngészése során rájöttem, hogy két könyve még hiányzik, amelyeket már meg is szereztem, és remélem még idén tulajdonosa lehetek egy csodás AC-s plecsninek.

meseanyu 2016.09.21. 11:21

A svédkék hintáról

blog_161.jpgGondoltam, kéne olvasni valamit Anne Tylertől, mert Hornby valahol azt nyilatkozta, hogy úgy szeretne írni ő is, mint Tyler, és mivel Hornbyt ugye imádom, azt hittem, Tyler valami hihetetlen nagy durranás lesz.  Persze lehet, hogy nem jót választottam, az indokom az volt, hogy jó lesz anyósomnak a szülinapjára (ezt most így olvasás után is fenntartom egyébként), meg vonzott rajta a felirat, hogyaszondja "Száz év magány a XX. század Amerikájában."Nem mintha ebben igazán hittem volna, de azért mégis érdekesnek tartom, hogy valaha ilyet leírt a Sunday Times, mert akinek halvány segédfogalma van Márquez regényéről, az biztosan nem hasonlítja ezt a kötetet hozzá, hiszen szemernyi mágia sincsen benne. Meg egyébként sem egy annyira szerteágazó, indázó történet, nem annyira népes családfa meg szereplői gárda, ahogy azt várhatnánk egy ilyen beharangozó után.

blog_163.jpg

Elismerem, voltak érdekes, sőt szimpatikus figurák,  nagyszülők, szülők, gyerekek, de olyan súlytalan volt nekem az egész, valahogy olyan átlagos, semmi különös. Meg voltak persze érdekes sztorik is, belekapott a szerző ebbe is meg abba is, azzal, hogy váltogatta az idősíkokat, nem is volt egyébként gondom, de valahogy nem futott ki az egész igazán sehová, nem volt szép nagy íve, ahogy én azt egy jó családregénytől várom. Még a hintás rész volt a legerősebb (innen a bejegyzés címe), a legmegkapóbb nekem, nem is értem, hogy miért ez a cérna lett a címe, abszolút marginálisnak érzem a szerepét a regényben, és még szimbolikusan sem tudom megmagyarázni, hogy került pont ez a címbe. Persze jól hangzik, de jobb szeretem az indokoltabb címválaszásokat. Ja, és ott volt a ház, ami viszont központi szerepet játszott a történetben (erre a momentumra pl. lehetett volna építeni a címet is),de valahogy ezt sem tudta a szerző kellőképpen megragadni, nem tudott elbűvölni, pedig ésszel tudtam, hogy ez egy gyönyörű, hangulatos ház lehetett, amilyenek nálam sokszor önmagukban elvisznak a hátukon egy regényt, de lelkileg mégsem kapott el a gépszíj, nem tudtam kellőképpen bevonódni. Összességében tehát sajnos nem hengerelt le Tyler, de már az is valami, ha egy regény korrektül van megírva, ha nem bosszankodom, vagy unatkozom olvasás közben, úgyhogy az is lehet, hogy adok neki később még egy esélyt.

blog_160.jpg2015-ös kiadás a Tericumtól, anyósom ajándékának előolvasása. A címlap nagyon szép, visszafogottságában, mégis enyhe nőiességében, romantikusságában illik a regényhez. Ez egy külföldi borító, amit érdemes volt átvenni, sokkal jobbat nem nagyon találtam én sem. A könyv minősége abban hagy egy kis kívánnivalót maga után, hogy egy egy oldalon ki-kilóg a fűzött kötés fehér cérnája, ami nem mondom, hogy halálra idegesített, de egy kicsit azért zavart, tekintve, hogy ajándékba szántam.

meseanyu 2016.09.16. 10:01

Heti jóságok 67.

blog_159.jpg

 - Molyos tali a Caffé Da Noi-ban: ismét jókat röhögtünk, isteni volt a ricottás-körtés torta, és nagyon kellemes volt kint ülni a nyárias forróság közepette ebben az árnyékos kis utcában. Tényleg tisztára mint Olaszországban!

- Megnéztük a Florence-t: meglepően jól megcsinált film, eléggé árnyalt jellemekkel, érdekes történettel. 

- A vasárnap maga volt az idill: templom, tésztában sült spenótos lazac ebédre, délutáni fagyizás a városban, esti biciklizés. Ja, és utóbbi során Tibor megdicsért, hogy biztos jót tett a jóga, mert jobban bírom a tempót és az emelkedőket.

- Katinka teniszóráját is árnyas teraszon töltöttem, és érdekes beszélgetéseket hallottam, miközben olvasni próbáltam. 

- Elkezdtük nézni a Mr. Robotot: a főszereplő nagyon bejön, a történet érdekes, bár van benne egy-két dolog, ami már súrolja az én tűréshatáromat, de remélem ebből lesz a kevesebb.

- Ezt a végtelenségig tudnám hallgatni.