2017.11.01. 08:28
Októberi zárás
Beszerzések (1):
Ezt természetesen Tibornak, most hogy itt a Hóember a mozikban, rájött, hogy ezt még nem olvasta.
Olvasások (9):
Úgy látszik alábbhagyott a rajongásom, vagy csak túlzásba vittem az írónő könyveinek olvasását, mert egyre jobban untat. Pedig gyönyörűen ír, és ez is egy jófajta disztopia lehetne, de egy idő után túl lassú, túl nyomasztó.
Ezt azért vettem ki a könyvtárból, mert olyan hívógató volt ez a borító, és mert Katinkára ráfér az önbizalom növelése (meg persze én sem vagyok egy önbizalomtól duzzadó típus). De sajnos ebben a bonyolult problémában nem nagyon tudott segíteni ez a könyvecske: csak egy szépen megcsinált idézet- és ötletgyűjtemény.
Hangosan nevetős könyv a férfi-női szerepekről, a különböző kultúrák ütközéséről. Nálunk nem lenne piacképes, és nem csak a túl sok német kulturális utalás miatt, hanem azért sem, mert rendkívül szimpatikusnak írja le a bavándorlókat, akik mások ugyan, mint mi, de attól még nagyon rendesek. (Saját példány volt, egy kedves tanítványomtól kaptam még régebben.)
Ezeket zsűrizésre olvastam, a legtöbbet könyvtárból:
Kertész Edina: Dodó nyomozó és az eltűnt feltaláló
Már a sorozat előző része is tetszett, és ez sem okozott csalódást: izgalmas, vicces, gördülékeny. Nagyon jól felépített, abszurd világ, remek stílus.
Csapody Kinga: Türelmesek lettünk
Nem volt annyira meggyőző, mint az előző rész, de ettől függetlenül van létjogosultsága az ilyen kis hétköznapi szituációkat elmesélő könyvecskéknek, ebben pedig igényes a szöveg, helyesek a rajzok, és nem is annyira szájbarágós. (bolti olvasás volt)
Menyhért Anna: Rubinbogyózselé
Helyes történet, de nem túl eredeti, nyelvileg is eléggé egyszerű. Kár, mert nagyon szép kötet, és nagyon jó a cím is, valami sokkal nagyobb durranást vártam.
Na, itt meg a képek nem tetszettek annyira, de a szöveg mindent visz. A legszebb könyv a gyászról, amit ebben a kategóriában eddig olvastam.
Fodor Veronika: Egy kiállítás képei
Ebben megint gyönyörűek az illusztrációk, a nyelvezet is szép, hangulatos, de a történetek sajnos elég unalmasak, és nem is gyerekeknek valók.
Varga Bálint: Zsé meg a haverok
Helyes, vicces, nyári hangulatú. Olyan dumák vannak benne, hogy sokszor hangosan nevettem, és irtó aranyos ez a kis csapat, meg nagyon vonzó a falusi hangulat.
Félbehagyások (2):
Nyomasztó volt és elég beteg, de azért bírtam a feléig, mert kíváncsi voltam, ám amikor látszott, hogy nem lesz már itt semmi izgalom, elengedtem.
Ez nagyon érdekelt, azért is vettem meg anyósomnak, de pár oldal után éreztem, hogy nem nekem való. Sem a kor, sem a stílus, sem a történet nem jött be.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.