2017.07.03. 09:41
Júniusi zárás
Beszerzések (0):
A múltkori nagy beszerzési hullámból még csak egyet olvastam el, úgyhogy szirgorúan letiltottam magam a vásárlásról, bár ahogy itt is írom, lenne ötletem, hogy mit vegyek.
Olvasások (8):
Látható, hogy jóval kevesebbet olvastam most, hogy már nem kellett darálni a zsűrizésre szorulókat, de jó ez így.
Graeme Simsion: Örökké holnapig
Sajnos messze nem volt olyan jó, mint a Rosie-k, de arra azért büszke vagyok, hogy ilyen hamar elolvastam.
Ezt még gyorsan az ifjúsági zsűrire akartam elolvasni, de aztán kiderült, hogy ismeretterjesztő nem játszik, viszont nagyon jól használható könyv, ha a fővárosban akarna kóricálni az ember.
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 4 és 1/2.
Nekiindultam újra a sorozatnak, ez még kimaradt az ötös előtt régebben. (Hihetetlen egyébként, hogy mennyi kiegészítő kötet van, azért nem biztos, hogy az összeset le tudom nyomni így nyáron.)
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 6.
Ha már lendületbe jöttem, folytattam, jó kis kikapcsolódás ez így a dög melegben.
Kristen Kittscher: Paróka az ablakban
Ez várólistacsökkentős, meg a nyári tervekben is benne volt, ráadásul saját példány, és még tetszett is, úgyhogy minden szempontből rendben volt.
Shawn Achor: A boldogság mint versenyelőny
Ez egy könyvtári, Tibornak hoztam ki, és bár nem akartam mostanában több önsegítőt olvasni, mivel T. annyira ajánlotta, elolvastam, és nem bántam meg: nagyon szórakoztató és hasznos könyv.
Török Eszter: Viszlát, cukor és fehér liszt!
Az egyik legjobb, amit eddig a témában olvastam, de egyelőre nem veszem ennyire szigorúan ezt a fajta diétát, inkább csak érdekességként volt jó, de annak nagyon.
Sallay Fanni: Álom sütikivitelben
Aztán éles váltással jött ez a könyv, tele mindenféle cukrászati csodával, amiket nagyon szívesen megkóstolnék, de nem valószínű, hogy valaha is rászánom magam az elkészítésükre.
Félbehagyások (3):
Marie- Aude Murail: 3000 Arten Ich liebe dich zu sagen
Ezt az iskolai könyvtárból vettem ki, először nagyon tetszett a hangulata, de aztán eluntam, úgyhogy ment vissza.
Ezzel viszont elbuktam a várólistacsökkentőst, de egyszerűen annyira nem az én stílusom volt, hogy nem bírtam tovább olvasni. A második részét már el sem kezdtem.
Tallér Edina: Most akkor járunk?
Ez ugyanaz pepitában, szintén várólistacsökkentés, de rettentő egyszerű stílusa volt, úgyhogy hagytam. Nem vagyok emiatt egyébként elkeseredve, mert nálam a várólistacsökkentésnek nem az a célja, hogy tűzön-vízen át elolvassam a kiválasztott könyveket, hanem az is nagy könnyebbség már, ha elkezdem, és rájövök, hogy ezt se kell már eolvasnom, mert nem érdekel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.