meseanyu 2016.11.22. 14:16

A kórusokról


blog_190.jpgEgész kicsi koromtól énekeltem kórusban, ezért nagyon közel áll a szívemhez ez a téma. Már ovis koromban is felléptünk névadókon, hogy mit énekeltünk, arra már nem emlékszem, de hogy helyes kis piros szoknyánk volt szív alakú zsebbel, az megmaradt. Aztán a névadós fellépések alsóban is folytatódtak, de ekkor már tagja voltam az iskola egyik kórusának is, hiszen zenei általánosba jártam, ahol volt alsós és felsős kórus, sőt minden osztálynak saját kamarakórusa. A különböző fellépések, versenyek, megmérettetések, rádiófelvételek pedig nyolcadikos koromban csúcsosodtak, amikor részt vettünk egy nemzetközi kórusversenyen, amely feledhetetlen élmény volt. Zeneileg kicsit alacsonyabb színvonalon, de nem kevesebb örömmel énekeltem tovább gimiben is, ahol egy módfelett mókás idős tanárúr vezetésével sajátítottuk el a kórusirodalom klasszikusait. Itt meg a német fiúkórussal folytatott cserekapcsolat volt a hab a tortán, gondolhatjátok. A lányom is jár kórusba, sőt apám-anyám így nyugdíjaskorukban kettőbe is, úgyhogy nem csoda, hogy Gill Hornby új könyve már csak a témaválasztása miatt is felkeltette az érdeklődésemet. Na, meg persze azért is, mert a Méhkas, amit először olvastam tőle, valami zseniális volt.

blog_193.jpgSzerencsére nem is kellett csalódnom, mert ez a kötet is egy nagyon jól összerakott, szép ívű történet, emberi és bölcs, ugyanakkor meg kellemesen vicces. Ismét ugyanabban a városban, Bridgefordban vagyunk, ahol az előző regény játszódott, marginálisan fel is tűnnek egyszer-kétszer a régi szereplők, de most egy teljesen más közösség kerül a középpontba: a városi kórus. Adva van egy gyengécske énekkar, egy kómában fekvő vezetővel és egy közelgő kórusversennyel, és ebben az alapszituációban figyelhetjük meg a kórus munkája mellett az egyes régi és új tagok problémáit, élethelyzeteit, hogy aztán sok fordulat után az egyén és a közösség is eljusson a megnyugtató megoldásokig. Nem habos-babos a történet, van itt mindenféle sors és karakter, nagyon komplex, jól megkomponált regény mindenféle társadalmi, egyéni konfliktusokkal, de nem akar nyomasztani, túlnőni önmagán, nem akar több lenni, ez színtiszta szórakozató irodalom, ugyanakkor ennél gyengébbre nem szabadna pazarolni a tintát meg a papírt, és már szebb lenne egy kicsit a világ, és talán egy kicsit jobbak az emberek.

blog_192.jpg2016-os kiadás a GABO-tól, saját példány, névnapomra kaptam a tesómtól. A magyar borító bár egy fokkal elfogadhatóbb, mint a Méhkasé, megint túl csajosra sikeredett, pedig szerintem Hornby könyvei inkább uniszexek, olyanok, mint Backman regényei, nyugodtan olvashatják férfiak is. A fentebb látható külföldi borítók sokkal ízlésesebbek, és jobban illenek a regényhez.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr6211949915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása