Fred Vargas

Sok idő eltelt, mire a második kötetét sorra kerítettem, de örömmel tapasztaltam, hogy Fred Vargas még mindig jó, még mindig nekem való. Ezért is sajnálom, hogy csak két könyve jelent meg magyarul. Az Európa 2012-ben jött ki a "Három evangélista" - sorozat első részével (amiről jelen bejegyzés szólni fog), és egyidejűleg kiadta újra a Messzire fuss, soká maradj! címűt, ami most hogy utánanéztem, kiderült, hogy egy másik sorozat, az Adambergs felügyelőről szóló széria harmadik része. A "Talpra, halottak!" borítóján az áll, hogy ez egy sorozat akar lenni a szerzőnő műveiből, sajnos azonban a a magyar könyvkiadás kifürkészhetetlen útjain valamiért Fred Vargas is, mint oly sokan, piros lámpát kapott, és lassan négy éve ott álldogál, várva, hogy a kötetei (amelyekből van szép számmal) sorra kerüljenek. Ahogy én a honi viszonyokat ismerem, valószínű sohanapján, kiskedden, ami viszont azért kár, mert igényes, egyedi könyvek ezek, amelyek sok tekintetben kiemelkednek a mezőnyből. Van itt humor és izgalom,  gördülékeny stílus, de mindenekelőtt, ami igazán lvezetessé teszi ezeket a könyveket, remek hangulatfestés, plasztikusan megírt szereplők, ezt a három történészt pl., akik a regény során amatőr nyomozókká lesznek, nagyon megszerettem, az őket segítő kiugrott rendőr nagybácsival egyetemben, szívesen olvasnék még a kalandjaikról. Csodás volt a környezet is, a kertvárosi Párizs, a régi lepusztult ház, az ilyenekkel engem meg lehet venni kilóra. És krimiben is sokkal erősebb, mint egy-két felkapott lektűr-sorozat, ami már ki tudja hányadik részénél tart. Persze minden lelkesedésem ellenére el kell ismernem, hogy a nagyon erős indulás után a közepére kicsit elfogyott a szufla, vagy csak én voltam olyan stresszes élethelyzetben (Katinka konfirmációjára készültünk), amikor nem tudtam kellő figyelemmel fordulni a kötet felé (persze nem mintha olyan rettenetes nagy intellektuális kihívást jelentene, de mégis több, mint egy tinglitangli kis történet), míg a végén, konfirmáción és vendégseregen túl, megint úgy beszippantott, hogy együltő helyemben olvastam végig. Mindezekkel együtt is nagyon támogatnám Fred Vargas további köyveinek megjelentetését, üdítő színfoltok lehetnének a magyar krimi-piacon.

2012-es kiadás az Európától, a megyei könyvtárból kölcsönözve. Szép, igényes a borító, de a fa, amely az elejétől fogva központi szerepet játszik a történetben, egyáltalán nem ilyen: egy fiatal bükkfáról van szó, amely egy szépen gondozott elővárosi kertben áll. A regény hangulata sem ilyen sötét, mint amit a kép sugall, sokkal kedélyesebb, könnyedebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.