Annyira tetszett Pamela Druckerman könyve a francia nevelésről, hogy úgy éreztem, jó lenne még valami ilyesmi, további franciás könnyedségű életmódtanácsok. A könyvtárban meg szembejött régi jó barátnőm, Mireille Guiliano könyve, "A francia nők karriert csinálnak", az egyetlen a szerző könyvei közül, amelyet még nem olvastam, mivel úgy gondoltam, minek ez nekem, úgysem akarok karriert csinálni. Meg persze az is hozzájárult az idegenkedésemhez, hogy bár Guiliano "A francia nők nem híznak" című opusza nagyon tetszett, és alapműnek tekintem a témában, " A francia nők nem ráncosodnak" viszont már koránt sem bűvölt el annyira, mert bár tagadhatatlanul voltak benne nagyon inspiráló gondolatok is, de a sok ismétlés egy kissé unalmassá tette a végére. 

Szerencsére a karrier téma nagyon jól állt Guiliano-nak, egy csomó jó dolgot tudott mondani, még nekem is, aki nem török nagy babérokra, viszont arra inspirált, hogy bármikor bármi megtörténhet még velem is, és a karriert, mint olyat nem csak úgy lehet felfogni, hogy legyen mindenki vállalatvezető, hanem egészen más, érdekes utakon-módokon is meg lehet élni. Szeretem  azokat az életmódtanácsadókat, akik nem csak egy csapást tartanak helyesnek, hanem több ösvényt, lehetőséget is megmutatnak, mindezt a való életből vett példákkal, élettörténetekkel. Guiliano ezt most nagyon szépen megoldotta, élvezetesen, szórakoztatóan, szimpatikusan. Mindenről olvashatunk tanácsokat az étkezéstől az öltözködésig, hogy hogyan állítsuk össze az életrajzunkat vagy hogyan viselkedjünk a felvételi beszélgetésen, sőt szó esik a munkavacsorákról, vagy tippeket kapunk az üzleti utakhoz is. Szóval nagyon sokoldalú kis kötet ez, és emellett roppant szellemes, és inspiráló, akár menedzserek szeretnénk lenni, akár nem.

2010-es kiadás az Athenaeumtól, a városi könyvtárból kölcsönözve. A színekért nem vagyok oda, kicsit harsányak, a fenti változat nekem jobban tetszik, és az első kötet címlapja is sokkal szebb, pasztellesebb volt. Viszont belül még mindig ugyanaz a rendszer, mint az eddigi kötetekben: kis rajzok a fejezetek előtt, színes fejezetcímek, színes oldalszámok, az egész olyan kis elegáns, szellős, jól olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.