Nem vagyok túl nagy bizalommal a vörös pöttyös könyvekkel szemben, úgyhogy nekem nem volt túl jó ajánlólevél, hogy Böszörményi Gyula Leányrablás Budapesten című kötete pont ebben a sorozatban jelent meg. De a század eleji miliő miatt viszont nagyon is izgatott, és egyszer csak úgy elkezdték többen is dicsérni, hogy muszáj volt nekem is kézbe vennem. És ezt most nagyon jól is tettem, úgyhogy azért egy-két félresiklástól eltekintve azért mégis csak jó, ha az ember figyel és hallgat másokra. Ezt nevezem én abszolút minőségi szórakoztatásnak, amely amellett, hogy olvasmányos, izgalmas, vicces, iszonyat profin van megírva, hitelesen hozza a korszakot, egyszerűen semmibe nem lehet belekötni vele kapcsolatban. Pedig volt itt minden, a milleniumi kiállításoktól a cirkusz világán át az elmegyógyintézetig, hogy az elbűvölő svábhegyi környezetben fekvő csodavilláról már ne is beszéljünk. Na meg Marosvásárhely gőzfürdőstül, temetőstül, könyvkereskedőstül, minden jelenet egy-egy gyöngyszem.

Hat könyvre való anyag, de olyan szépen, ügyesen összefésülve, hogy egy percig se legyen unalmas vagy vontatott. És ilyenkor annyira bosszant, hogy ahelyett, hogy ezt olvasnák a népek szakmányba, mindenféle szirszart a kezükbe vesznek. Persze ki vagyok én, hogy megítéljem mások olvasási szokásait, de azt gondolom, hogy mindenki jobban járna, ha ilyesmin nőnének fel a leánykáink sok más helyett. És persze a legszebb benne, hogy felnőtt nők is, mint jómagam, olyan élvezettel olvashatják, ami számomra mindig az igazán jó ifjúsági irodalom fokmérője. Mert ha nekem unalmas és gagyi, miért ne lenne az egy tizennégy évesnek? Csak mert ő még tapasztalatlan és mindenféle igénytelenséget el lehet adni neki? No, mindegy, hagyjuk a kirohanásokat, mondjuk inkább egyszerűen azt, hogy mindenkinek jó szívvel ajánlom kortól-nemtől függetlenül ezt a végtelenül aranyos kötetet, és várom a további részeket. Krimiben mondjuk számomra eddig annyira nem erős, de még bizonyíthat. Ha valaki kedvelte Baráth Katalin Dávid Veron-sorozatát, és szomorkodik, hogy vége van, vigasztalódjon Ambrózy báró eseteivel, nekem legalábbis most nagyon jólesett ez az első kötet.

2014-es kiadás a Könyvmolyképzőtől, a városi könyvtárból kölcsönözve. A címlap nem mondom, hogy kifejezetten rossz lenne, de nekem lassan már nem elég, hogy egy múltban játszódó, női főszereplős történet elejére kitesznek valami random kalapos csajt. Könyörgöm kaparjanak már elő valami kreatívabbat! (Most a férjem azt mondaná, hogy milyen harapós hangulatban vagyok ma, pedig dehogy. :-)) Egyébként a vaskossága ellenére nekem nem volt nehezen forgatható, és innen üzenem azoknak, akik a múltkorjában pont a vastag könyvek esetében dicsérték az e-könyveket, hogy továbbra is maradok a hagyományosnál. :P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.