2012-ben, A város és a kutyák után még azt írtam, hogy ezentúl kerülni fogom Mario Varga Llosa-t, mert még ez a kultikus regénye sem győzött meg arról, hogy nekem való szerző lenne. Közben egyébként eszembe jutott, hogy a Mayta történetét olvastam még tőle, így most beleolvasva a fülszövegben, nem is értem, hogyan gondoltam, hogy engem ez érdekelhet. Az is dereng már, hogy a don Rigobertóról és családjáról szóló köteteket meg valószínűleg a túlzott erotika miatt kerültem. 

Most viszont több mint három évvel fent említett elhatározásom után, apám, aztán később anyám is annyira dicsérték Lllosa új könyvét, meg a fülszövege alapján érdekesnek is tűnt, hogy gyorsan elolvastam, amíg a szekszárdi könyvtárban szünet volt, és apám magánál tudta tartani, mivel nálunk nem volt meg. 

Mint ahogy a fülszöveg is mondja, A diszkrét hős újra don Rigoberto köreiben játszódik, és régebbi idegenkedésem ellenére, most tetszett ez az életet élvezni tudó, jó anyagi körülmények között élő, kulturált család, még az erotikát is el tudtam viselni, pedig néha azért elég vulgáris volt az én ízlésemnek. Jó volt a forró Peru hangulata is, különösen, hogy amikor olvastam, nálunk is tombolt a kánikula, és bizony én is szívesen megittam egy kis jeges ezt-azt, mint a könyv szereplői. Nem mondom, hogy rögtön kedvet kaptam elutazni Dél-Amerikába, de azért nagyon érdekesnek, és szépnek tűnt Lima a könyvből és a képeket nézegetve is, persze azért a háttérben valahogy mindig ott ólálkodik, a kosz, a szegénység és a kissé gyenge lábakon álló közbiztonság. A történet viszont sajnos olyan kis közepeske, számomra nem eléggé szövevényes és meglepő, de az biztos, hogy végig lekötött, olvastatta magát, csak a végén maradt egy kis hiányérzetem, hogy akkor hol is volt az, hogy Llosa milyen zseniálisan fonja össze a szálakat, amiről anyám beszélt. Én inkább a tesómmal értek egyet, aki azt mondta, kellemes, szórakoztató könyv, de nem élete élménye. Hát nekem sem, mindenesetre pár napra elszórakoztatott a fülledt nyárban, és segített abban, hogy egy kicsivel árnyaltabb lássam Llosa-t, aki ugye nem mellesleg irodalmi Nobel-díjat is kapott, tehát nem lehet olyan hülye gyerek, már ha hiszünk az ilyenfajta kitüntetéseknek. 

2015-ös kiadás az Európától, egy új sorozat tagjaként, egységes borítókkal jelennek meg most, ahogy látom, Lllosa könyvei, szerintem nagyon izgalmas, modern és szép, ízléses dizájnnal. Nekem ezek sokkal jobban bejönnek, mint az Egon Shiele képeivel díszítettek. A könyv puhafedelű, de jól bírta a strapát, nem esett szét, nem gyűrődött meg különösebben, pedig csak a mi családunkból négy ember olvasta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.