Azért nem olvastam el sokáig a Sült, zöld paradicsomot, mert úgy emlékeztem, hogy láttam régen a filmet, és nem tetszett. Tegnap végre sikerült sort keríteni a filmre, és nagyon nem rémlett semmi belőle, viszont nagyon tetszett, úgyhogy nem igazán tudom, hogy volt ez akkoriban velem meg ezzel a történettel, még az is lehet, hogy keverem valamivel. Mert már a film is mutatja, mennyire erős történet ez, sikerült nagyon jól vászonra vinni ezt az egyébként nagyon szövevényes struktúrájú könyvet. Valószínű azért sokat segített, hogy a szerzőnő részt vett a forgatókönyv írásában. Szóval szép, hangulatos a film, jó a szereplőgárda, de a regény meg egyenesen frenetikus. Igazán eredeti történet, szerethető karakterekkel, nagyon jó stílussal, kis sziporkákkal, nagy bölcsességekkel. Igazi életigenlő, nevetős-sírós, magával ragadó szöveg. És ahogy a kis szálakat is elvarrja, hihetetlen pontossággal mozgatja Fannie Flagg azt a rengeteg szereplőt... Hát az valami zseniális! És a legjobb benne, hogy mindezt nem féltégla méretben, nem fárasztó terjengősséggel, hanem úgy, hogy a könyvet akár a strandra is elviheted, ott is élvezni fogod. Pedig nagyon fontos kérdések vetülnek fel, a kerettörténetben mindjárt ott van a változókorba lépő hölgy és házassági, életközépi, önértékelési válsága, a múltban meg a szegregáció, családon belüli erőszak, leszbikus kapcsolat, sérült gyerek. Öt könyvre is elég lenne, de Flagg mégis olyan könnyedséggel, bravúrral dolgozik, hogy egyáltalán nem érzed töménynek, nyomasztónak, csak falod az oldalakat. Kicsit kevesebb volt benne a kaja, mint a cím alapján várható volt, de azért pont elég ahhoz, hogy kellemesen csiklandozza az ízlelőbimbóim, sőt a kötet végén még egy pár recept is található. Ami számomra még személyes plusz volt, hogy a regény az alabamai Birminghamben és környékén játszódik, ahol kedves ismerőseink laktak nemrégiben egy ideig, így egy kicsit olyan érzésem volt, hogy ezáltal még valóságosabbá vált számomra az egész, mintha valami jól ismert helyszínről olvasnék. Hogy a kedvenc húszas-harmincas években játszódott a történet, azt meg már szinte fölösleges leírnom, azt veszem észre, hogy tudatosan vagy tudattalanul, de rendkívül sokszor előjön ez a korszak az olvasmányaimban, talán éltem akkor egy régi életemben.

2006-os kiadás az Ulpiustól, a városi könyvtárból kölcsönözve. A borítókép elfogadható, még ez a legjobb a három közül. A fürdőruhásat nem tudom hova tenni, abszolút semmi köze a könyvhöz (a korszaktól eltekintve), a zöld-fehér meg alapban szimpi lenne, csak ott meg nem tudom, mi az a kis figura, ami a paradicsomon ül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.