Vannak olyan könyvek, amiket nem kergetsz, nem hajtasz, hogy de nagyon el szeretnéd olvasni, nem nagy reményekkel vágsz nekik, sőt esetleg halogatod őket, mert nem érzed a vonzást, vagy csak gyengén, aztán meg mégis nagyon betalálnak. Ez a könyv is ilyen volt: kölcsönkértem, aztán ültem rajta, aztán még egy kicsit ültem rajta, tulajdonképpen azért kerítettem végül sürgősséggel sort rá, mert már leégett a fejem, hogy milyen régóta nálam van. (Persze a tulajdonosa többször biztosított róla, hogy ne izgassam magam, hála neki ezért, de mégis ciki volt már egy idő után.) Aztán ahogy elkezdtem olvasni, elég hamar rájöttem, hogy a szinte kötelező körként letudni kívánt könyv mennyire jól csúszik, mennyire olvasmányos, ugyanakkor igényes, vicces, de elgondolkodtató és torokszorító is egyben, van benne egy csipetnyi természetfeletti, ami meg főleg vicces, szóval olyan igazán nekem való. Pedig egyébként nem nagy durranás az egész, egy-két jó ötlettől eltekintve semmi kiemelkedően egetrengető nincs benne, eszembe is jutott közben, hogy így nézne ki egy sütis krimi, ha Joanne Fluke tudna úgy írni, mint Edward Kelsey Moore. Annyira hasonlóak voltak a figurák, csak itt nem cukrászda volt, hanem étterem, ami központi szerepet játszott, meg persze ott volt a szegregáció témaköre, de egyébként meg azok a tipikus amerikai szituk, amelyekről kiderült, hogy nem is annyira unalmasak, ha jól vannak megírva. Mert mindig kell az a bizonyos plusz egy igazán jó könyvhöz, valami kifinomultság, intelligencia, stílusérzék, mindegy, hogy fehérekről szól a történet vagy feketékről, mindegy hogy hol játszódik, és az is mindegy, hogy egy nagy fekete ember vagy egy aprócska fehér nő a szerző. Ezt bizonyította be most A szikomorfán születtem, amelynek már a címe is bizsergető (telitalálat ez a magyar fordítás), ez kezdett el először vonzani benne, és áldom az eszem, hogy végül engedtem ennek a nem tolakodó, diszkrét hívásnak, különben emlékezetes olvasmánytól fosztottam volna meg magam.

2014-es kiadás az I.P.C.-től, kedves ismerőstől kölcsönözve. Nekem a kötet külleme kifejezetten tetszik, megvan benne a könnyedségnek és a komolyságnak az az elegye, amely a könyvre is jellemző.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.