Örülök, hogy azt olvastam, hallottam most már több helyen is, hogy talán mégsem ez lesz az utolsó kötet Veron kalandjaiból, mert igazán sajnálnám, ha végleg búcsút kéne vennem a minden lében kanál kis nyomozónőtől és szeretett Ókanizsámtól. Viszont paradox a helyzet, mert ha azt mondom, hogy ebben a részben megint a bájos századeleji miliő, a kisváros békebeli mindennapjai tetszettek igazán, akkor kérdés, hogy mit kezdenék az első világháborúval, amelynek idején játszódnia kellene a következő résznek. Persze a betyárokról sem gondoltam volna, hogy igazán érdekelhetnek, és meglepődtem, hogy tetszettek a véresebb, akciódúsabb jelenetek is. Úgy látszik ezt is meg lehet írni úgy, hogy ne kapjak tőle viszketést. Még az erotikus jelenetet is olyan finoman, elegánsan írta meg a szerző, hogy le a kalappal. Mondjuk közben azon is gondolkodtam, hogy lehet, hogy Baráth Katalin olyan tehetséges, és mestersége tudásának mostanra már oly fokon birtokában van (nekem legalábbis ez a negyedik kötet minden sorával ezt bizonyította), hogy akár egy teljesen új sorozat is útjára indulhatna, egy teljesen más korban, más miliőben. Így vagy úgy, én mindenképpen szívesen vennék még kezembe a szerzőtől ilyen könnyed, szórakoztató, mégis az utolsó szóig hallatlanul igényesen, választékosan, korhűn megírt regényt.

2014-es Agave kiadás, saját példány. A kiadótól megszokott igényes, jól forgatható kiadás, szép borító, normális szerkesztés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.