Kicsit féltem Emily után,  de azért nagyon örültem is, amikor megjelent ez az új Montgomery kötet, mert azért időről időre szívesen olvasok tőle. A gyerek meg is kapta valamire (tán karácsonyra), aztán el is kezdte olvasni, én meg vártam a soromra. Egész jól is haladt vele, de aztán valami miatt félretette, és nyár elején aztán kitalálta, hogy kezdjük elölről, és én olvassam fel neki. Úgyhogy ez lett a nyári könyvünk, nem csak és nem elsősorban este, hanem forró délelőttökön, amikor nem nagyon volt mit csinálni, boldogan olvastam belőle a szoba hűvösében. Egyébként is szeretek felolvasni, visszasírom azokat az időket, amikor ez még a felnőttek körében is teljesen elfogadott szabadidős elfoglaltság volt, Montgomeryt meg különösen jól lehet, egyedül Judy tájszólása nehezítette meg a dolgomat,  de ettől eltekintve, nagyon élvezetesek voltak ezek a Pattel töltött órák, percek. Nekem Pat rögtön szimpatikus volt, én sem szeretem a változásokat, tetszett az a szenvedélyes röghöz kötöttsége, amellyel ragaszkodott a lakóhelyéhez, ebben teljesen magamra ismertem. A meseszövésben nem volt semmi rendkívüli, inkább a hangulatok, a tájleírások és a vicces anekdoták hozták az igazi Mongomery minőséget, a mindent átjáró szépséget és jóságot. Nehezen engedtem el ezt a világot, úgyhogy örülök, hogy a könyvnek van egy második része is, attól lesz igazán teljes a történet, remélem azt is hamarosan kiadják.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.