Eredetileg a Szamóca-lányok volt tervbe véve, mert olyan hangulatosan írt róla  a minap katacita, de aztán a könyvtárban ezt találtam, és gondoltam egy ilyen című könyvvel a nyár derekán rossz lóra nem tehetek. És nem is, olyan édes, bűbájos, könnyed kis lányregény ez, hogy csuda, igazi régi kedvenceket idéző hangulatú. Rövidke, és nem egy nagy durranás a történet, de nekem nagyon tetszett az az igazi békebeli stílusa, azok a párbeszédek, jaj, de élveztem az egészet. Én ebben a puha fedeles változatban olvastam, de igazán fontolgatom beszerezni a szép keménykötésűt, mert ott a helye a könyvespolcon a többi helyes lányregény között. És ami a legviccesebb, hogy nekem Kertész Erzsébet egyáltalán nem jött be lánykoromban az életrajzi regényeivel, most meg, hogy utánanéztem egy kicsit a munkásságának, látom, hogy ezt az első regényét még számtalan hasonló témájú követte, egy egész sorozat pl. Zsuzsiról, na arra rém kíváncsi vagyok. Egyébként nem kizárt, hogy a kezdő középiskolai tanár, huszonéves Kertész Erzsébet önmagát is beleszőtte ebbe a regénybe, Vera néni alakjában, és az egész üde, friss történet valószínűleg saját tapasztalatokon is alapul.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.