Az úgy volt, hogy szerencsés véletlenek egybejátszásának köszönhetően (kicsit mint a könyvben), jókor voltam jó helyen, így szert tehettem erre a könyvre, ami nem biztos, hogy egyébként ilyen hamar bekövetkezett volna, mert tartok egy kicsit az efféle hatásvadász szalagcímektől, hogy "Az év legviccesebb könyve!", az ilyenekről szokott általában kiderülni, hogy jó ha az ember egyszer-egyszer elmosolyodik olvasás közben. Ehhez képest a százéves ember történetén jó párszor hangosan nevettem, és végig abban a nagyon kellemes hangulatban voltam, ami csak az igazi kedvencek olvasásakor jellemző rám, amikor úgy érzem, hogy kerek a világ, és minden a legnagyobb rendben van. Mert ahogy Jonasson keveri a kártyát, és vezeti hősét múltban és jelenben, ahogy a dolgok mindig megoldódnak, a problémák elsimulnak, azt csak a legnagyobbak tudják úgy csinálni, hogy közben az embernek ne legyenek hitetlenkedő ráncok a homlokán, hanem épp ellenkezőleg, azt érzed, hogy ebben a mesében minden az utolsó szóig, az utolsó fordulatig a helyén van. Nagyon kedves könyv ez, hallatlanul jópofa, életigenlő, szórakoztató és tanulságos, izgalmas és szívmelengető.

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr304089815

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Százéves ember 2012.03.10. 18:13:23

Ahogy már említettem, több könyvet is kaptam karácsonyra, ezek egyike volt a „Százéves ember, aki kimászott az ablakon, és eltűnt” – az érdekesség (már-már paradox) ebben az, hogy ez eredetileg egy svéd könyv, de én most magyar fordít...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása