Nem írtam külön a legutolsó két részről, mert gyors egymásutánban olvastam őket. A négyes már időtlen idők óta nálam volt, de csak ültem rajta, mert mindig volt jobb, de amikor végre sikerült hozzájutni, rekord idő alatt elolvastam, így sorra vettem az ötöst is, mert rájöttem, nem jó az  ha az ember csak húzza a sorozatokat, mint a rétestésztát, főleg amikor már hozzá tudsz jutni az összes kötethez, és nem az új megjelenésekre kell várni.

Szóval végeztem a Váratlan utazás könyvekkel, és kicsit sajnálom, hogy nem jelent meg több belőlük, mert annyira szívesen végigolvasnám, mint ahogy a sorozatot is szívesen nézem, újra meg újra. Az utolsó kötetben olvasható második történet egyébként az egyik kedvenc részem, amelyben Olivia és Jasper egymásra talál, ők nagyon szimpatikus szereplők a sorozatban is, szerettem róluk olvasni.

Összességében így a sorozat végén azt mondhatom, hogy ha nem is ez az igazi Montgomery, de azért a szerzők elég jól eltalálták a stílust, a hangulatot, úgyhogy aki igazán szereti Avonlea világát, az ne hagyja kis ezt sem. Mondjuk arra a végén se jöttem rá, hogy a borítóra milyen alapon válogatták a képeket, mert többnyire közük nincs a könyvben olvasható történetekhez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.