Szerettem gyerekként Óz történetét, különösen a meselemezt, számtalanszor meghallgattam. Szemeztem egy ideje a mese új kiadásával is, Szegedi Kata illusztrációival, de amikor megjelent Maguire könyve mégsem keltette fel különösebben az érdeklődésemet. A tesómét viszont igen, át is adta, amint elolvasta, és ajnározta, hogy milyen jó. Ennek ellenére valahogy csak nem jött az indíttatás, hogy elolvassam, ezért a várólistacsökkentésben is utolsó előttinek hagytam.

Pedig tényleg nagyon jó könyv, ragyogó stílusban megírt parafrázis, egy thrillerbe és fantasyba oltott felnőtt mese. Komor hangulatú és szívszorító, néha vulgáris és meghökkentő, egyes részeit írhatta volna Darvasi vagy akár Bulgakov. Számomra nagyon kerek volt a történet, és most valahogy nem vágyom a folytatásra, ahogy hallom nem is jelenik meg mostanában, de mindenkinek ajánlom a Gonosz Nyugati Boszorkány történetét, aki szereti az elgondolkodtató ugyanakkor lebilincselően izgalmas köteteket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.