Aki szórakoztató, könnyed nyári olvasmányra vágyik, annak bátran ajánlhatom Baráth Katalin amatőr nyomozókisasszonyának újabb kalandjait, már csak a helyszínválasztás okán is, hiszen ki ne olvasna szívesen  a nyár derekán a füredi Anna-bálról vagy Abbázia villáiról. Az előző részhez képest a korhű hangulat csak fokozódik, igazán minden részletre kiterjedő rajzot kapunk a Monarchia híres és közkedvelt üdülőhelyeiről.

Fordulatokban gazdag, jól felépített krimit írt a szerző ismét, tetszett is, gyorsan is olvastam, ám az első részhez képest volt egy-két stílusbicsaklás, amit nehezen toleráltam. Nem mondom, hogy Le Carré színvonalát vártam, mert azért teljesen más a két műfaj, de mostanában azért elég sok Tutsek Annát olvastam ahhoz, hogy kimondhassam, Baráth Katalin valami olyasmit kíván írni, mint Cilike megteremtője, de ezt véleményem szerint még gyakorolni kell. 

Veron persze pont Cilike ellentéte, öntudatos, dolgozó nő, aki ellenáll a házasság igájának, és jó is ez így, mert ugyan hogyan nyomozhatna, utazgathatna ide-oda család mellett. Kíváncsi vagyok a folytatásra, szívesen olvasnám még a kis szüfrazsett történeteit, elsősorban az érdekel, hogy milyen helyszínnel áll elő legközelebb a szerző, mert számomra ennek a kötetnek egyértelműen a helyszínválasztás volt az erőssége, és ezért szemet hunytam az egyéb hiányosságok felett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.