Továbbra is fenntartom, hogy világszínvonal a sorozat, egy nagyobb reklámkampánnyal a magyar könyvpiacon ritkán tapasztalható magasságokba tudna szökkenni, és mondom ezt úgy, hogy továbbra sem érzem magaménak a műfajt. Ez a rész meg különösen sötétre sikerült, nem szeretem a háborút sem, mint témát, mégis csak olvastam, olvastam tovább, teljesen beszippantott a történet.

És mi az ami mégis letehetetlenné teszi ezt a távoli jövőben játszódó történetet? Szeretem a krimiszerűségét, a rejtélyek kibogozását, és büszke vagyok magamra, hogy van, amire ügyesen ráéreztem már a legelején. Szeretem a precízen kimunkált karaktereket, azt hogy nincs semmi lefocizva, bárkiről bármi kiderülhet, jó és rossz egyaránt, ezáltal válnak igazán emberivé, szerethetővé a szereplők. Nagyon jó a szerkezet is, rendkívül feszes, semmi mellébeszélés, felesleges magyarázgatás, és ez teszi igazán izgalmassá a történetet.

Továbbra is remélem, hogy valami nagy-nagy katarzisban fejeződik be a történet, izgat is nagyon a mese folytatása, de most azért valamivel lazítanom kell a harmadik rész előtt, úgyhogy előveszek egy pöttyös könyvet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.