Bár befejeztem az Anne-sorozatot, azért nem hanyagolom Montgomeryt, továbbra is szeretnék tőle bizonyos rendszerességgel olvasni, mert úgy érzem, kell ez a lelkemnek nagyon. A Mesélő lányra azért voltam roppant kíváncsi, mert ez a kötet (meg a folytatása) adja a Váratlan utazás  alapját, ami ugye nagy kedvenc.

Érdekes volt olvasni így a könyvet, hogy állandóan a sorozattal vetettem össze, de azért ez le is vont az élvezeti értékéből egy kicsit. Kíváncsi vagyok a második részre is, hogy ott mi bontakozik majd ki a filmmel összevetve (meg egyáltalán), mert így számomra egy kicsit összecsapottnak, befejezetlennek tűnt a regény. Voltak egyértelműen befejezetlen témák, elvarratlan szálak, ezek azért izgatják a fantáziámat.

Mindenesetre szerintem nem csak a film miatt nem éri el számomra ez a kötet az Anne-sorozat színvonalát, holott ebben is vannak nagyon muris meg szívmelengető részek is, de nekem valahogy az egész koncepció, hogy Sarah történetei folyton megszakítják a számomra tényleg fontos dolgokat, idegen volt. Persze még így is kitűnő lányregényről beszélünk, ami csak épülésére szolgál a mai fiataloknak is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.