Először azt hittem, majd untatni fognak ezek a golfos történetek, mert minden tiszteletem ellenére jártam már úgy Wodehouse-al, hogy nehéz volt elnyomnom egy-két ásítást, de ez a kis történetfüzér a tőlem viszonylag távol álló téma ellenére meglehetősen szórakoztatónak bizonyult.

Bár továbbra sem szerelmesedtem bele a golfba, de most már meg tudom érteni azokat, akik szenvedélyesen űzik ezt a játékot, Wodehouse ugyanis olyan élvezettel tud írni róla, hogy az ember kifejezett izgalommal várja a játszmák végkimenetelét. És persze a golf mellett előkerülnek  a szerelmi kalamajkák, sok-sok humorral, iróniával.  Igazi  a szerző nevéhez méltó üdítő szórakozás ez a kötet is. Azt hiszem Wodehouse-t receptre kellene felírni a pesszimista, depressziós magyaroknak, sokat lendítene az ország helyzetén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.