Először úgy terveztem, hogy ez az utolsó rész majd az új évre marad, mert féltem, hogy elrontja  a békés karácsonyi hangulatomat egy háborús történet. Persze sejthettem volna, hogy Montgomery a harcokról, borzalmakról sem úgy ír, mint más, és erre bizonyítékot is szereztem még 2010-ben, ugyanis sssajt olyan jó értékelést írt a molyra, hogy nem tudtam otthagyni a könyvet az éjjeliszekrényen heverni. A könyvtárból egyébként eredetileg az Anne karácsonyát terveztem kivenni, de mivel az nem volt bent, gondoltam elviszem ezt, ha más nem, ezzel kezdem az új évet. 

Valószínűleg az angyalok is benne voltak a dologban, hogy végül ez a könyv lett az egyik legutolsó olvasmányom az évben, tökéletessé tette az év végét, és sok erőt adott az újhoz. Montgomery úgy ír a háborúról, hogy a túlélésre helyezi a hangsúlyt, arra hogy tudjunk emberek maradni az embertelenségben, hogy kerekedjünk felül a bajokon, bármit hoz is az élet, hogy mindig tudjuk újrakezdeni és szebb jövőt építeni a gyerekeinknek.

Anne életének története ezzel lezárult, azt hiszem az elsőt és az utolsó hármat élveztem a kötetek közül a legjobban. Mivel majdnem az összeset az Európa kiadós sorozatában olvastam, időközben megbarátkoztam ezzel a kiadással, és most már igencsak meg tudom érteni azt, aki ragaszkodik hozzá.

2010-ben olvasásilag talán a legnagyobb hatású volt, hogy megismertem Montgomery műveinek egy részét, és biztos, hogy 2011-ben tovább haladok ezen az úton.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.